A Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában hallottam, hogy milyen sok embert elvittek az ún. málenkij robotra, akik közül sokan soha nem térhettek haza. Eszembe jutott egy régi történet, amely Isten megtartó szeretetét idézte fel az én életemben is.

A Jeruzsálem Minden Nemzet Imádságháza nevű szervezet az idén 15. alkalommal rendezte meg a nemzetek imádkozóinak nagy összegyülekezését (ANCJ) a jeruzsálemi Ramat Rachel Hotelben.

Május első vasárnapján evangélizációt tartottunk az újszászi testvérekkel együtt Pásztón, az evangélikus templomban, Húsvét után – Pünkösd előtt címmel.

A feleségemet, akivel idén januárban házasodtunk össze, úgy ismertem meg két évvel ezelőtt, hogy haldoklott.

A messiási uralkodó, aki meg fogja szabadítani népét, egy jelentéktelen kis településen született, ahol Júda nemzetségei éltek. Az akkori emberek nem fogadták az Urat nagy köszöntéssel, nem hódoltak neki, s nem imádták Őt.

Egyik kedves barátunk nemrég tizenévesek támadásának esett áldozatul, súlyos sérüléseket szenvedett.

Ünnepi és különleges istentiszteleteink rendje decemberben:    

Ha médiában vagy újságban találkoztam valakinek a betegségtörténetével, mindig elolvastam. Megsajnáltam az illetőt, majd pár nap múlva átsiklottam felette.

Ezzel az Igével lettem megáldva konfirmációm alkalmával 2009. február 8-án. De hogyan is kerültem én a hatvani református gyülekezetbe?