Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A felújítás története - az álom valóra vált! (2014)

 

Az alább olvasható gondolatokban még csak álmunk beteljesülésének kezdetéről írtunk.

Nagy örömmel adjuk hírül, hogy álmunk beteljesült,

templomunk külső felújítása befejeződött!

Komolyan gondoljuk, nem csak sallangnak:

SDG!!!

:-:-:

 

Gyülekezetünk régi álma kezd valósággá válni mostanra!
Elindulhatott ugyanis a templomfelújítás! Ez, sokunk meggyőződése szerint, mérföldkő egy közösség életében, mert a templom felújítása - talán sajnos, talán nem - de egyben az adott közösség lelki állapotáról is árulkodik. Pontosan azért, mert ezt csak hitből lehet felvállalni. Ugyanis irreálisan nagy terhet jelent egy átlagos gyülekezetnek egy többszázéves, műemléki védelem alatt álló templom felújítása.
Csak összehasonlításul: 1805-ben 6000 forint költségen építették meg a templomtornyot az ősök. Napjainkra csak úgy röpködtek a tízmilliók a felújításra kapott árajánlatokban, és ez csak a toronyra vonatkozott! A hogyan tovább nálunk is sorsdöntő kérdéssé vált. Egy dolgot tudtunk csak: hogy templomunk felújítása kedves Istenünk előtt. Nem fogja márványtábla hirdetni a megújítók nevét, az időszakot, amikor megújult, mert azt akarjuk, hogy Istenre mutasson majd a felújított templom, és egyedül Őrá.
Két út van ilyenkor egy presbitérium előtt: pályázni, vagy nem pályázni. Megpróbáltuk már 2009-ben, nem sikerült. Akkorra már kezdtük sejteni, hogy hogyan működik az eu-s pályázati rendszer, és egyre idegenebbé, és hitünkkel összeegyeztethetetlenné vált az egész pályázatosdi. Egyre erősebb volt a vágy sokunk szívében: az ősök fel tudták építeni, amikor semmilyen külső segítség nem volt, mi pedig nem tudunk ma egy felújítást sem megcsinálni? Ennyit ért 200 év fejlődése? Ide jutottunk, pedig a világ fejlettebb részéhez tartozunk, a modern Európa része vagyunk! Így született meg a döntés, nem fogunk pályázni, ha kell évek alatt, de csak saját, és egyházon belüli források igénybevételével szeretnénk a felújítást véghez vinni. A gyülekezet a sikertelen pályázat óta minden évben több, mint egymillió forintot gyűjtött össze erre a célra, így szép lassan nekiállhattunk. Először a torony nyílászáróit cseréltük ki, aztán a süveg rendbetétele következett, most pedig a kőműves munkák folynak a felállványozott tornyon.
Egyházi részről kaptunk építési támogatást, és a saját gyűjtésünk elég lesz a torony rendbetételére! Már így is tele van a szívünk hálával Urunk felé csodáiért, amivel vezetett minket az elmúlt években, de ez most minden álmunkat meghaladja! Megszégyenítő, de egyben felemelő megélni az Ige igazságát: "Legyen a te hited szerint..."
Ez tényleg igaz, és csak szégyenkezve kérdezzük: ugyan mire várunk mi annyit? Miért nem merünk komoly döntéseket meghozni? Miért várunk annyiszor ölbetett kézzel a csodára?
Hitből élni - ez a mi nagy megtapasztalásunk, és így lehet emberi kategóriák szerint is sikeresen végezni dolgainkat!
De miért is álljunk meg itt?
Ha eddig velünk volt Isten, tovább ne lenne?
Ezért felelősen, továbbra is Benne bízva, presbitériumunk úgy döntött, hogy a templomhajó külső felújításának előkészítését is megkezdi!

Az erre fordítandó összeg még nincs meg teljes egészében, ezért minden segítséget szívesen fogadunk!
Legyen a hamarosan megújuló Lovasberényi Református Templom mindenki számára bizonyságul Urunk gondviselésére és hatalmára!

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 4, összesen: 74576

  • 2020. február 27., csütörtök

    Egymásért imádkoznak az osztályok Lónyay Utcai Református Gimnáziumban.
  • 2020. február 26., szerda

    „Nem kényelmes életre kell készülnünk, hanem harcolnunk kell. A boldogság nem abban rejlik, hogy nem vállalunk harcokat, hanem abban, hogy küzdünk és ...
  • 2020. február 26., szerda

    A Dunamelléki Református Egyházkerületi Tanács elfogadta a 2020. évi költségvetést a február huszonhatodikán tartott ülésén.
  • 2020. február 25., kedd

    Vannak pillanatok, amikor ki kell állni magunkért, és vállalni múltunk örökségét. Jókay Károly mesélt nekünk családjáról, személyes útjáról és a szeml...
  • 2020. február 24., hétfő

    „Prédikálni nem tudok, ezért verseket írok, hogy megosszam az örömhírt másokkal” – mondja a 89. életévét töltő Zsófi néni. Az idős hölgy járókelőket, ...
  • 2020. február 24., hétfő

    Az Országos Református Cigánymisszió hagyományaihoz híven idén is megszervezi lelkésztovábbképzését, melyre ezúttal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Be...
  • 2020. február 23., vasárnap

    Az anyák lelki egészsége, a baba és a mama táplálkozása a szülés után, gyermekbetegségek és az édesapák kérdései is szóba kerülnének abban a programba...
  • 2020. február 20., csütörtök

    Sokat beszélünk gyülekezetplántálásról, ugyanakkor hazánkban nagyon sok gyülekezet megújulásért kiált. A Vitamin konferencia ebben szeretne segítséget...
  • 2020. február 19., szerda

    Vágytam a jelenlétére, át is éltem, aztán valami hirtelen megváltozott. Bennem vagy körülöttem?
  • 2020. február 18., kedd

    Miklya Zsolt nem az a típus, aki előrefut, inkább hosszasan érleli magában a verseket, és megvárja, amíg a felszínre törnek. A Magyar Napló Kiadónál m...