Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Bemutatkozás

 

 

 

 

Gyülekezetünk élni akar! Ez talán nem meglepő kijelentés, de az már igen, hogy ezért valóban sok-sok áldozatot is hoznak gyülekezetünk tagjai, mind anyagi, mind időráfordítás tekintetében! Sok odaszánt, segítőkész emberre számíthatunk!

Igyekszünk szem előtt tartani, hogy egy keresztyén gyülekezet, az nem egy belterjes, önmagáért való közösség.Persze elvileg nem is lehetne az, de mindenhol nagy a kísértés arra, hogy a gyülekezet megmaradjon a templom négy fala között, és ezzel a könnyebb utat válassza.

Tudatosan nyitunk falunk közössége felé, szólítunk meg kívülálló embereket olyan programokkal, amik nem kifejezetten egyházi jellegűek, de kiválóan alkalmasak arra, hogy az emberek találkozzanak, beszéljenek egymással, vagy akár kikapcsolódjanak. Manapság már ez is nagy dolog, és ha mindez a templom árnyékában, vagy éppen benne történik, akkor ezek az alkalmak talán túl is mutatnak önmagukon!

Ha mindez valóban így történik, legyen Istené a köszönet!

A közelmúlt és a jövő programjairól tájékozódhat az Aktuális alkalmaink menüpont alatt. Az elmúlt év összefoglalóját az Archívumban találhatja meg.

És ha valamelyik jövőbeni programunk felkeltette érdeklődését, jöjjön bátran, szeretettel várjuk!

De hol is van az a Lovasberény?

Lovasberény Székesfehérvár és Bicske között a 811-es főúton helyezkedik el, a Velencei-hegység lábánál, az M7-es autópályától tíz percre. Országos ismertsége a műemlék Cziráky-kastély miatt van.

A Lovasberényi Református Egyházközség a Vértesaljai Egyházmegyéhez tartozik. A község 2800 fős lakosságából 750 vallotta magát reformátusnak. Ez bizony bőven ad még munkát és reménységet nekünk, hiszen tágabb körben is csak kb. 400 reformátusról tudunk.

A jelenlegi gyülekezet története 1637-ben kezdődött, amikor a török pusztítás miatt lakatlanná vált faluba a Tolna megyei Bikácsról áttelepültek a reformátusok, hozva harangjukat, prédikátorukat, Kiskomáromi Györgyöt. Őt 13 lelkipásztor követte az elmúlt 370 év alatt.

Templomunk 1786-ban épült, tornya 1805-ben, majd az 1850-es években a parókia, a harangozóház és a jelenleg ifjúsági termet, vendégszobát, garázsokat magába foglaló épület. A gyülekezeti ház 1944-ben készült el.

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 47, összesen: 64929

  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".
  • 2018. október 10., szerda

    „Van küldetésünk, missziónk, és nem félünk a világtól" – Földváryné Kiss Réka történész, professzor előadása a Lónyay történetéről.
  • 2018. október 10., szerda

    A Missziói Iroda a Missziói Bizottság támogatásával lelkigyakorlatra hívja a református lelkészeket.