augusztus 11.

augusztus 11. – kedd

Az apostolok cselekedetei 11,23: Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban.

Az antiókiai közösség hitének híre eljutott az apostolokhoz, ezért Barnabás felkeresi őket, hogy személyesen is meggyőződjön azokról az áldásokról, melyeket Isten adott ennek a közösségnek az életében. Itt a görögök közül sokan hittek az evangéliumban, ami nem kis csodának számíthatott. Magam elé képzelem Barnabást. Ma már ha valahova mennünk kell, kikeressük interneten nem csak az útvonalat, hanem sok információt is az adott helyről, emberekről, közösségről, mégis várakozással megyünk minden új helyre és új közösségbe, mert tapasztaljuk, hogy a személyes tapasztalat mindig más, mint az, amit hallunk, olvasunk, látunk. Van, amikor a valóságot látva lehangolódunk, mert valamit nagyobbnak, szebbnek, másnak képzeltünk le, és van, amikor a valóság fölülmúlja az elvárásainkat. Barnabással ez utóbbi történt, Antiókiában látta Isten kegyelmének gyümölcseit, ezek őt is erősítették, ezért bátorította az ottani keresztyéneket, majd később Pál apostollal egy évet töltöttek ezen a helyen. Ha valaki minket látogat meg, mit fog gondolni és mondani? Ahhoz képest, amit eddig tudott rólunk, amit másoktól hallott, ismert, csalódni fog, vagy örvendezni azon, hogy az ÚR kegyelme munkálkodik bennünk és közöttünk? Legyen ez utóbbi.