A kőtáblák árnyékában

Tizedik parancsolat

„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!”
(2Móz. 20:17)

A tizedik parancsolatot csak „Ne kívánd parancsolatnak” szoktuk nevezni.
A kívánság az a gondolatsor, amelyben az ember vágyik valakire vagy valamire. A kívánsághoz nagyon közel áll a bűn. A bűn egyenesen a lelki halálba vezet, azt pedig a testi leépülés előzi meg.
Hogyan lehet a bűn egyik előfeltételét, a helytelen kívánságokat felismerni magunkban? Isten segít Igéjével: „Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert” (Mk. 7:21-23).
Hogyan fogan meg a kívánság a mi életünkben? Az első, amit észreveszünk, hogy felebarátunknak van valamije vagy valakije, ami – vagy aki – nekünk nincs. Hamarosan keserűség költözik szívünkbe az esetleges hiány miatt, és már tervezgethetjük is, hogy amit megláttunk, megkívántunk, meg is fogjuk szerezni, akármibe is kerül. Már csak a megfelelő alkalomra kell várni, – és „lecsapni!” (A média, a reklám szakma éppen erre épít!) Ez pedig nem kedves Isten előtt.
Minden ember szeret játszani, még idősebb korban is. Képzeljünk el egy dobókockát! Most pedig a „hátterét”, ahol játszanak vele! Az egyik mondjuk egy kaszinó, a másik otthon, a feleséggel, gyerekekkel egy társasjáték. Ugye így már nem gond jó döntést hozni? Isten meg akar oltalmazni bennünket a hamis cselekedetektől, hogy soha, még a legcsekélyebb kívánság se támadjon fel bennünk, amely Isten törvényei ellen indíthatna, mert a „kivitelezés” már Őt magát és felebarátunkat is sértené. A bűn következményeit már ismerjük: eltávolodunk Istentől, megfáradunk, meggyengülünk testileg, lelkileg egyaránt. Gyengülni kezd a bűnfelismerésünk és az ellenállásunk. Hamarosan bekövetkezik a lelki halál.
A bűnt csírájában kell eltaposni. A kiegyensúlyozott keresztyén életvitelhez Isten mindennel megajándékoz bennünket a kellő időben, amiről Ő úgy gondolja, hogy jó nekünk.
Azok az emberek, akik mindenért hálát tudnak adni, nem kívánják azt, ami a felebaráté. Ezzel szemben a kísértő célja az, hogy a hálaadást megakadályozza! Itt lép be a „kívánjuk, de nem akarjuk” gondolatsor, amelynek következtében lelki harcot kell folytatnunk önmagunkban. Gyűlölnünk kell minden bűnt, és szeretni azt, ami Isten akaratával megegyezik. Ez nem kevés gyötrődéssel jár. Ha sikerül győznünk, már nem is kívánjuk azt, ami Istentől idegen. Hogy melyek ezek a cselekedetek, megtudhatjuk az előző kilenc parancsolatból!
Vannak még úgynevezett „vámmentes” gondolataink is, amelyek felmerülnek ugyan, de nem késztetnek cselekedetre. „A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!” (Zsolt. 19:13).
Akadnak „maguktól támadó” kívánságaink is. Ezekről nem tehetünk. Ezen kívül vannak még dédelgetett kívánságok, amelyekhez kitartóan ragaszkodunk. Hála Istennek, minden hívő embernek vannak helyes kívánságai is, amelyek összefüggésben vannak a következőkkel: éhség, szomjúság, szerelem, család, gyermek.
Létezik még vágyódás Isten után is, és az is igaz, hogy Isten megáldja a szorgalmas embereket.
A Filippi 4:8-ban a helyes kívánságok himnuszát olvashatjuk: ” Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”
Végezetül a Heidelbergi Káté 113., 114.és 115. kérdés-feleletét idézném:
– Mit tilt meg a X. parancsolat?
– Azt, hogy soha még a legcsekélyebb kívánság se támadjon fel szívünkben Istennek egy parancsolata ellen sem, hanem állandóan gyűlöljünk minden bűnt és szeressük azt, ami Isten akaratával egyező.
– Megtarthatják-e tökéletesen mindezeket a parancsolatokat azok, akik Istenhez megtértek?
– Nem; még a legszentebb életű emberekben is, míg a földi életben vannak, csak csekély kezdetei vannak meg ennek az engedelmességnek, úgy azonban, hogy komoly elszánással kezdenek el Istennek nemcsak némely, hanem minden parancsolata szerint élni.
– Miért hirdetteti hát Isten olyan szigorúan a tíz parancsolatot, ha azokat ebben az életben senki meg nem tartja?
– Először azért, hogy bűnös természetünket egész életünk folyamán egyre jobban megismerjük és annál nagyobb vágyódással keressük Krisztusban bűneink bocsánatát és az igazságot (megigazulást). Továbbá, hogy folytonosan azon legyünk és Istentől az Ő Szentlelkének segedelmét is kérjük ahhoz, hogy egyre inkább megújuljunk Isten hasonlatosságára, míg e földi élet után el nem érjük a tökéletesség végcélját.”

Szeretettel közreadja:
Orbán Tamás presbiter

Felhasznált irodalom. Cseri Kálmán: Tízparancsolat című könyve, Dr. J. Douma: A tízparancsolat című könyve

előző lap

lap teteje

következő lap