"Nagy lesz Ő"

karácsonyi gondolatok a Lukács evangéliuma 1:32a alapján

Kisgyermek koromban gyakran hallhattam a felnőttektől, amikor valami szépet akartak mondani nekem: nőj nagyra! Divatos mondás volt ez az 1930-as évek közepén, amely jókívánságot, – ma már világosan látom: meglehetősen „mérsékelten teljesítettem”! De azt is megtapasztaltam, hogy az emberi nagyságot nemcsak centiméterekkel, kilogrammokkal mérik. S amióta a nagyság sok embernél a hatalommal, pénzzel, fegyverekkel, nem ritkán erőszakkal egyenlő, azóta burkoltan vagy nyíltan arra törekszik sok ember, hogy nagy legyen, sőt: minél több embernél nagyobb legyen. Ezért aztán minden tőle telhetőt, – gátlástalanul – meg is tesz.
Egyvalakiről mondja azt a Biblia nem jókívánság, hanem isteni kijelentés formájában, hogy nagy lesz: ez Jézus! Angyali szózat hangzik szűz Máriához: „...fiút szülsz, akit Jézusnak neveznek” (Lk. 1:31). Az ígéret beteljesedett:
1. Jézus megszületett! Minden év karácsonya ennek a nevezetes eseménynek az ünnepe. Testet öltött az ószövetségi prófécia, beteljesedtek a prófétai ígéretek: „...a szűz fogan méhében és szül fiat, és nevezi Immánuelnek” (Ézs. 7:14). Isten elküldte az Ő angyalát Názáretbe egy ismeretlen hajadonhoz, hogy felhasználja az Ő tervének eszközéül. Az Ige testté lett”, – olvassuk egy másik helyen az evangéliumban (Jn. 1:14).
2. Növekedett! Bármilyen nagy ajándék is a családban egy gyermek születése, ha nem tapasztaljuk nála a növekedés jeleit, elakad a fejlődésben, s az örömöt hamar felváltja a kétségbeesés. A gyermek Jézus növekedett. Így vett részt e földi hozzátartozóival együtt az ünnepnapok istentiszteletein, így találtak rá amint „...tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket. Gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lk. 2:41-52).
3. Megtalálta a helyét és elvégezte küldetését! Megmutatkozott ez abban, hogy átértékelte az emberi életet. Az általános (és ma is érzékelhető) közgondolkodás fölé helyezte a lelki értékeket. Rámutatott arra, hogy több az élet, mint az eledel és az öltözet (Lk. 12:23). A hegyi beszédben örök igazságokat jelentett ki. Isten szeretetét hirdette és az emberszeretet új parancsát adta (Jn. 13:34). Békességet hozott, kiemelve az ember életéből a félelmet azáltal, hogy legyőzte a bűnt és a halált.
Vállalta a kereszthalált! Ezzel Jézus megváltói munkáját végezte el. Szolgálat volt ez, hogy a bűnre hajlamos, kárhozatra méltó ember(iséget) visszavezesse Istenhez és helyettünk, érettünk elszenvedett kereszthalálával bűnbocsánatot szerezzen számunkra (Jn. 14:6)! Emberré lett, megalázta magát és bűntelen életén keresztül kibontakozhatott Isten akarata, amely a kereszt győzelméhez vezetett.
Pedig sok minden akadályozni akarta Őt ezen az úton. Születésekor „... nem volt számára hely” (Lk. 2:7), majd nem sokkal ezután az Úr angyalának parancsára, menekíteni kellett Egyiptomba (Mt. 2:13). A farizeusok állandó áskálódása, sokszor még saját tanítványainak értetlensége is súlyos teherként nehezedett rá. De győzött az élet a halál felett, az ártatlan vér az emberi gonoszság felett! Azóta az emberiség 2000 éves története beszél Jézus nagyságáról. Az irodalom, a zene, a képzőművészet számtalan alkotáson keresztül hat és teljesíti be az angyali szózatot: NAGY LESZ Ő!
Jézus nagysága azonban nemcsak isteni erejében, küldetésében és az emberi kultúrára gyakorolt hatásában mérhető. Ő nagy akar lenni az egyes ember életében is. Át akar formálni bennünket, hogy megmutatkozzék bennünk és rajtunk keresztül az Ő jelenléte. Ez az Ő követésében válik valósággá. Ha egy gonosz szóra nem egy még gonoszabb szóval válaszolunk, ha a bennünket ért bántást nem „adjuk vissza”, ha gondolunk a szenvedőkre, nélkülözőkre, magányosokra (nemcsak karácsonykor), segítjük – ha kell adományainkkal – a rászorulókat, Jézus igazi nagysága bontakozik ki saját szavainkon, cselekedeteinken keresztül.
Karácsonyra készülve tele vagyunk tervekkel, a vásárlások izgalmaival, az ajándékvárás örömével. Sok családban a „Jézuska” jelenti a karácsonyt. Jó lenne, ha felfigyelnénk az Ő nagyságára, és életünk alapigazságává válna Keresztelő János hitvallása: „néki növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom” (Jn. 3:30)!

Kovács Mihály
nyugalmazott esperes

előző lap

lap teteje

következő lap