Az útkészítő Isten szeretete

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út,
… senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János ev. 14:6)

Úton járó, útkereső emberek vagyunk. Utunk születésünk előtt Édesatyánk egyik kezében kezdődött, és reménységünk szerint majd a másik áldó kezében ér véget. Az út látható szakaszát itt e földön tesszük meg: szüntelen mozgásban, örök döntéshelyzetben.

Úton járásunk milyenségét az Úr Jézussal való kapcsolatunk határozza meg. Minél szorosabban tartozunk Hozzá, annál tisztábban látjuk a célt, az élet megígért koronáját (Jel. 2, 10). Ez a reménység hatalmas erőforrás, különösen akkor, ha nem vagyunk az út napos oldalán, mert „az út el van hagyatva, borítja sok tövis, nehéz emelni rajta még a keresztet is"(455. dicséret). Ám sajnos, fordítva is igaz: minél inkább nő a távolság közöttem és Jézus között, az eltévedés veszélye annál nagyobb lesz. Megfáradtan, csalódottan járva, örök kísértésben gyötrődve pedig egyre nőnek az akadályok, a mélységek.

Nem kell ennek így lennie! A Karácsony áldott alkalom arra, hogy „megtalálva a Messiást": utat talált, értelmet nyert és célba ért emberek legyünk!

A karácsonyi történetet egy egész úthálózat szövi át. A népszámlálás miatt Mária és József Betlehembe igyekezett. Az angyali küldésnek engedve pásztorok keltek útra. A csillagot követve pedig végül a napkeleti bölcsek is megérkeztek Betlehembe. Ezek az utak mind Jézus jászolbölcsőjéhez vezettek. Valamennyi mozdulást az Isteni vezetés jellemezte. Ám sajnos, az evangéliumok tévutakról is tudósítanak. A hatalmát féltő Heródes király, és a próféciákat ismerő vallási vezetők Jézus ellenes útja már ekkor elkezdődött.

Pedig Mennyei Édesatyánk útleírást mindnyájuknak adott. Mindenkinek kapott jelet, „útjelző táblát". Máriát angyali jövendöléssel készítette föl, Józsefet álomban erősítette meg. A pásztorokat angyali híradással, a bölcseket csillaggal-, és ószövetségi próféciákkal ajándékozta meg. Még Heródes és a papok is kaptak figyelmeztetést: számukra a bölcsek érkezése volt a jel. Az ősi ígéretek üzenete is világos figyelmeztetés volt. Mégis vakok maradtak, és az öröm helyett a gyűlöletnek engedtek teret.

A karácsonyi csend lehetőség arra, hogy megvizsgáljuk: hol tartunk? Ma is ugyanaz a két út adatik, amiről a karácsonyi leírás tudósít: a Jézus felé, vagy a Jézus ellen vezető út. Arany középút nem létezik!

Kedves Olvasó! Mondd, hol talál meg téged ez a figyelmeztetés? Jézus vár téged! Közeledőben vagy távolodóban vagy? A válasz az erőd-, a hited-, az imaéleted milyenségéből azonnal kiderül. Tudnod kell, hogy Mennyei Édesatyánk téged is áldott jellel, útjelző táblával ajándékoz meg! Kegyelmes jel az ünnep lehetősége: hogy megállhatsz, és újra megértheted, hogy a karácsony csodája Neked adatik. A bűnbocsánat jele az úrvacsorai közösség, ahol beszélhetsz a vargabetűidről, és Vele új utat kezdhetsz. Közösségbe hívó jel a gyülekezet imádsága, ami érted is hangzik.

A legfontosabb, irányt és célt adó jel pedig a karácsonyi történet legfontosabb útja! Nem csupán nekünk van utunk! Nemcsak az egykor éltek tartottak Jézus felé, vagy éppen ellene. A Karácsonyi örömhír mindenek felett az útkészítő Isten szeretetéről beszél! Arról a csodáról, amit az ember a bűneset óta várt. Az ég és föld között helyreállított kapcsolatról, ami Édenkertben még háborítatlan volt. Milyen sokáig volt járhatatlan ez az út! Jézus érkezése óta azonban már nincs szükség prófétákra, bizonytalan sorsvetésre, ha Isten akaratát akarjuk elkérni! Mert Jézus születésével minden akadály elhárult! Ezért mondja később magáról: „Én vagyok az út, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam."

Legyen mindnyájunké ez az örömhír! Mennyei Édesatyánk Egyszülött Fiában elindult felénk. Jézus nem maradt a jászolbölcsőben. Betlehemben kezdődő útjának végső célja a golgotai kereszt volt. Hiszen „Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet!"

Az üdvösség útján haladók örömét sokszorozza, a megrekedtek reménységét újítsa meg, az eltévedteknek mutasson helyes irányt az angyali híradás: Megtartó született ma nektek! Van utunk, van igazságunk és van életünk, mert van Krisztusunk! Ő minden erejével segít nekünk hazatalálni!

„Testvérek, menjünk bátran, Hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban Megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt A menny felé sietni
Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.”

Ámen.

Szőke Noémi és Szőke János

lelkipásztorok

előző lap

lap teteje

következő lap