AZ ANGYAL HÚSVÉTI HÍRADÁSA

Olvasandó: Máté 28,5-6

Nagypéntek és húsvét, a kereszt és az üres sír úgy összetartoznak, mint a gyökér és a virág. A húsvét nagypéntek nélkül elképzelhetetlen, a nagypéntek húsvét nélkül befejezetlen. Mit használna az emberiségnek az, ha Jézus csak meghalt, és a teste az enyészet martaléka lett? Neki nem csak a bűntől kellett bennünket megszabadítania, hanem annak következményétől: az örök haláltól is. Nagypéntek a bűn feletti győzelem, a húsvét pedig a halálon aratott diadal. A húsvét a felséges Isten drága, szent feleletadása a nagypénteki keresztre. Bizonyság arról, hogy bűneinket megbocsátva ismét kegyelmébe fogadott. A húsvéti evangélium a legdrágább örömüzenet az emberiség számára. Ennek az örömüzenetnek a hirdetője Isten angyala. Rövid az angyal híradása, éppen úgy, mint a karácsonyi evangéliumot hirdető angyalé. Csak néhány mondat. Ebben a néhány mondatban azonban minden benne van, amit a feltámadásról tudnunk kell.
Két asszony ment a hajnali derengésben arimátiai József sírkertje felé, hogy Jézus nagypénteken hirtelen sírba tett holttestének megadja a végső tisztességet. Mentek szomorú szívvel, Jézusról beszélgetve. Amint a sírhoz értek, „íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó.” Gondoljuk el, hogy megrémültek az asszonyok, hiszen még a sírt őrző papi szolgák is „megrettentek, és szinte holtra váltak.” Az angyal azonban szelíd, bátorító szóval fordult a két asszonyhoz: „Ti ne féljetek!” Az a hír, amelyet nektek hozok, nem félelmetes, nem elrettentő, hiszen a ti Mesteretek már előbb megmondta, hogy feltámad a halálból. Ne féljetek, mert az Ő feltámadásából származik a ti vigasztalásotok! Ne féljetek, hogy rossz hírt hozok, és fájdalmat okozok nektek! Ne féljetek, mert én tudom, hogy ti hogy szerettétek Őt! Nem azért jöttem, hogy megijesszelek, hanem azért, hogy bátorítsalak benneteket!
Az angyal üzenete ma nekünk is szól: akik a megfeszített Jézust keresik, azoknak nincs okuk a félelemre. Megrendülhet a föld, hegyek omolhatnak a tengerbe, halál pusztító angyala szállhat végig a világ fölött — azok, akik a megfeszített Jézushoz mennek, akik nála keresnek menedéket és vigasztalást, azok meg is találják. Jézus eloszlat minden félelmet. Már születésekor is azt hirdette az angyal: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz” (Lk.2,10). Mellette nyugalom és biztonság érzése tölt el bennünket. A húsvéti angyal üzenete bátorít minden félelmes szívűt: keresd a megfeszített Jézust, és nyugalmat találsz!


„Nincsen itt, mert feltámadt” — ez a húsvéti örömhír az angyal ajkán. Először megrémít azzal, hogy nincs Jézus a sírban, hogy aztán kitörő örömmel vehessük tudomásul: feltámadt! Isten egyik kezével elvesz tőlünk valamit, hogy a másik kezével mást, végtelenül jobbat adjon helyette. Ő gyakran tesz így. Sokszor áldást várunk, és keresztet kapunk — és csak később vesszük észre megszégyenülve, hogy áldássá válik a kereszt. Jézus meghalt, de fel is támadt. Nekünk feltámadt, élő Üdvözítőnk van!
Feltámadt, mert megmondta. Jézusnak minden szava igen és ámen. Mintha szemrehányás csendülne ki az angyal beszédéből: hát miért nem hittetek az Ő szavának?! Nektek tudnotok kellett volna, hogy az a szégyenletes kereszt nem a vég! Hogy arra feltámadásnak kell következni, hiszen Ő maga mondta ezt!
És hogy megbizonyosodjanak arról, hogy valóban feltámadt, hívja őket az angyal: „Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.” Vessétek össze azt, amit hallottatok azzal, amit láttok, és a kettőt összehasonlítva hinni fogtok! Meg kell győződnötök arról, hogy Ő feltámadt! Gyertek, lássátok meg, hogy milyen mélyre szállt alá az, Aki az eget és a földet alkotta: a sírba; Aki a világosságot adta: a sötétségbe; Aki halhatatlan volt: a halottak helyére. Miért? Azért hogy ott legyen a mi helyünkön is, amelyet bűneinkkel érdemeltünk ki.
Jézus így szentelte meg számunkra a sírt. Mindannyian sírba jutunk. De ez nem olyan félelmetes többé. Nyugodtan akarsz ott pihenni? Jöjj Jézushoz, és megnyered a nyugalmat!
Sír, halál, enyészet — olyan szavak, amelyeket szívesen kitörölnénk az emberiség szótárából. Szeretteink sírjára azért hordunk virágokat, hogy enyhítsük annak borzalmasságát. Pedig nem lenne olyan borzalmas, ha úgy tekintenénk rá, mint az örök élet kapujára, és hinnénk azt, hogy nem alszunk ott örökké. A sír nyitva. A kő elhengerítve, a pecsét feltörve. Az őrök rémülten elmenekültek. A mi sírjaink is kővel vannak lefedve, örökzöldekkel, virágokkal borítva. Ott fogunk szunnyadni. De mint ahogy az éjszaka elmúltával reggel felkelünk, úgy kelünk majd fel a nagy feltámadás hajnalán a halál éjszakája után.

Körpöly Kálmán
lelkipásztor