Karácsonyi ajándékkosár

Mit kérek Istentől karácsonyra a családom és a gyülekezetem számára?
Békességet, szeretetet, áldott együttlétet, örömöt a család és a gyülekezet minden tagjának!

(zuglói ifi)

A karácsony bennem felidézi gyermekkorom boldog, szent, bizsergető érzését, amit a gyertyák fényének melegével a feldíszített karácsonyfa öröme adott.
Nagy öröm volt, amikor a testvéremmel együtt kíváncsian bontogattuk az ajándékokat! Emlékszem, hogy édesanyánkról sugárzott a karácsonyi szeretet, amikor a karácsonyfa előtt álltunk, és mindnyájan együtt énekeltük: „Dicsőség a mennyben az Istennek”!
Szívemben gyakran elgondolkozom, hogy olyan nagyon boldog volt számomra az akkori karácsony. Hálát adok Istennek minden karácsonykor azóta is, hogy együtt ünnepelünk kedves családommal. Karácsonyi szeretetben boldogan, tiszta szívből ének zendül. Kicsik és nagyok együtt énekeljük: „Dicsőség mennyben az Istennek”!

(Éva)

A minap nagy örömömre leesett az első hó. Délutáni pihenésem során a gyönyörű havazás egy meghitt emlékemet idézte fel a régmúltból.
Szenteste történt, tizenöt évvel ezelőtt. Kis családommal körülálltuk az ünneplőbe öltöztetett karácsonyfát. A fával együtt lelkünkbe is ünnep költözött. A meghitt csendben megszólalt szeretett anyósom, aki akkor hetven éves volt: „Gyermekeim, úgy érzem, hogy ez lesz az utolsó karácsonyom!”
De a mi szeretett Urunk hatalma által még tíz évig önfeledten élvezhette családja körében a törődést, érezhette, hogy hasznossá teheti még magát.

(Icu)

Nem sokkal a háború után történt.
Szüleimen és két testvéremen kívül egyik nagybátyám is velünk lakott. Honnan, honnan nem, szentestére egy három méteres karácsonyfa került a szobába. Jóska nagybátyám vállalta, hogy majd ő feldíszíti. Minket természetesen a másik szobába küldtek. A csengő hívására belépve, ámulva láttuk, hogy a fa összes ágán, mind a három méteren egyszerre égnek a csillagszórók. Vajon hogyan csinálta? – tűnődtünk.
Azóta nagyon sok év telt el, de máig sem tudtuk megfejteni a titkot.

(Loránt)

12 éves voltam, nagyszüleim már idősek voltak, így anyával ketten karácsonyoztunk.
A játékszabályokat természetesen betartottuk, nekem át kellett mennem a másik szobába, amíg az ajándékokat kiteszi a fa alá. Amikor bementem, egy sapka-sál szett, a ma is mellettem ülő Málna mackó, és öt könyv sorakozott. (A mackó egy év könyörgés után jött el hozzám…)
És az öt könyv! Sohasem felejtem el azt a megoldhatatlan problémát: hogyan fogom én ezt egyszerre elolvasni? De legalábbis melyikkel kezdjem? Először még a finom vacsorát is félretoltam, de minden esetre mind az öt könyvet nyitva felsorakoztattam az asztalra.
A Tizenöt éves kapitány lett a befutó.

(Júlia)

Szeretem a karácsonyt, a legjobban az advent idejét, a készülődés, a várakozás örömét, a karácsonyi zenéket, a sütemény illatát, a meleg szobát, főleg, ha még kint hóesés is szépíti a napokat! Ilyenkor felidézem a régmúlt karácsonyok emlékeit. Kedves szüleimet, nagyszüleimet, s azokat, akik már ott, a fenn lévő országban vannak.
Életem folyamán számtalan gyönyörű karácsonyban volt részem. Gyermekként a karácsonyvárás izgalma már napokkal a szenteste előtt rám ragadt. Szinte még aludni sem tudtam, annyira vártam, hogy milyen ajándékkal örvendeztet meg édesanyám. Ő mindig tudta, hogy minek örülnék a legjobban. Én pedig most már tudom, hogy ő maga volt az ajándék.
Aztán felnőttem, a jó Isten adott mellém társat. Kaptam csodálatos gyermekeket, s azt a pillanatot többször is, amikor egy kicsi tipegő gyermek életében először pillantja meg a díszbe öltöztetett fenyőfát, s alatta a kedves játékokat. Ennél nincs szebb ajándék, többet ér minden pénzen megvehető dolognál!
A mai napig élesen emlékszem ezekre a pillanatokra: torokszorító, gyönyörű érzés ezt átélni! Kívánom, hogy egykor majd gyermekeim is megkaphassák ezt az ajándékot!
Ma már minden karácsonyba beragyog a régi karácsonyok fénye, és megtöltődik új csillogással. Jézus otthonra lelt szívemben, s családomban a születésnapon jelen van az Ünnepelt is. Azt az örömet kívánom mindenkinek, hogy a Gyermekkel való találkozás során találjon rá a szeretet útjára!

(Viki)

Egy gyermek – életkorából adódóan – karácsonykor nem annyira a lelkiekkel foglalkozik, inkább az ajándékok izgatják. Így voltunk ezzel mi is testvéremmel, Hajnival . Csakhogy Édesapámat az ’56-os forradalom miatt ártatlanul elítélték. Nagyon szegények voltunk, jött a karácsony, szomorúak voltunk, hogy sajnos, mi nem kapunk semmit. Ám Szenteste csak ámultunk, olyan sok szép meglepetés hevert a fa alatt! A jó szándékú ismerős és ismeretlen emberek elhalmoztak bennünket sok-sok szép ajándékkal! Nagy örömünket így nyugtázta Édesanyám: „Látjátok, gyerekek, a Jó Isten nem hagy el bennünket!”

(Ildikó)

előző oldal

lap teteje

következő lap