Október 31.: a nagytakarítás napja

A tél megérkezte előtt a háziasszonyok általában egy utolsó nagy rohamra indulnak még, amit más néven csak őszi nagytakarításnak hívunk. Kivont tollseprűvel szállnak szembe a pormacskák lustán hömpölygő seregével. Kicsit kevesebb, mint ötszáz évvel ezelőtt a reformátorok a szavak seprűjével kezdtek nagytakarításba, hogy leporolják az Isten igéjére és az egyházra rárakódott több évszázadnyi oda nem illő réteget.

A takarítás nyomán újra feltűnt a Szentírás teljes fényével. Az üdvösség igéi, amelyeket Isten ingyen, kegyeleméből nyújt az ember számára, és amit hit által ragadhatunk meg. Mert ha szánkkal Úrnak valljuk Jézust, és szívünkkel hisszük, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülünk (Róma 10:9).

A reformáció nagy felfordulást hozott magával, akárcsak a nagytakarítás, amely csatatérré változtatja a lakást, de egyik sem rombolást von maga után, hanem megtisztulást. Csak az maradhat meg, ami megáll Isten szívünkbe írt törvényének a mérlegén. Ez beporolódhat az idők folyamán, de soha sem tűnik el, mert „hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne"(Lk 16:17). Isten pedig minden időben keres munkásokat, hogy nagytakarítással bízhassa meg őket. A döntés csak rajtunk áll, hogy a reformátor őseinkhez hasonlóan vállaljuk-e a küldetést.

Zeke Zsuzsa