Illyés Gyula: A reformáció genfi emlékműve előtt (részlet)

Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza
a szobor-sornak. Hírnök, ki megölt
milliók végső tisztelgését hozza,
úgy mentem el rajvonaluk előtt.
Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel
a hadra kelt hit zord hadnagyai,
a Vilmosok! és Coligny és Cromwell
ők néztek rám - s a szablyás Bocskay!...
(-)
Hiszed, hogy volna olyan-amilyen
magyarság, ha nincs - Kálvin?
Nem hiszem. 
Vagy mást mondok: szobádban volna villany,
ha nem lép Giordano Bruno a tűzbe-
Hol kezdődött, hogy atomerő is van,
S holnap rakétán repülsz ki az űrbe-
Övék az érdem, kiket sem a máglya
nem riaszthatott vissza, sem a gálya sem harcaik bukása,
a léptenként fölmeredő „hiába"!
Látták, vagy nem a céljuk,
azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;
a múlt, ahogy füst-vetve összeomlott,
úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot:
előre! és ők vállalták e sorsot Mondd hát velem, hogy dicsoség reájuk!
1946