Tudom, az én megváltóm él. Az asszonyok, a női lelkek Jézus szívéhez közelebb állottak, mint a férfiak. Annyi férfi tagadta meg, árulta el, feszítette keresztre; de nincs egyetlen egy asszony, aki bántotta, gúnyolta vagy átkozta volna. Pilátus felesége álmatlan éjszakákon át küzd, hogy férje ne ítélje el, s amikor feszíteni viszik az Urat, a férfiak vagy szótlanok, vagy szidalmazzák, de Jeruzsálem leányai kivétel nélkül siratják Őt, és ez a sírás a női lélek legdicsőségesebb tette.

Ezért jutott asszonyoknak osztályrészül, hogy a feltámadott Jézust először meglássák. Asszonyi lélek volt tehát az, amelyikben kimélyült, bizonyossággá, kijelentéssé vált az ótestamentumi árnyékos sóhajtás: "Tudom, hogy az én Megváltóm él.- /.../
Aki belenyúl a Mária Magdolnák életébe olyan hatalmasan és dicsőségesen, aki ördögöt űzve ki belőlük széttépett lelküket meggyógyította, aki békességgel és örömmel töltötte be a szíveket, fényt adott a szemeknek, és összhangot támasztott a lélekben: az nem lehet halott. /.../
Közelében átalakultak a lelkek, egy ismeretlen, új életnek az atmoszférája áradt. Alázatos külseje alól kisugárzott az Élet Fejedelme, egy új teremtésnek kezdete és vége.
Lehet-e halott, akiből élet támadt? Mennyire nem e világból való volt, mikor magára vette a világ bűneit, mikor hüvelyébe parancsolta Péter kardját, mikor méltósággal hirdette a helytartó előtt: "Te mondád, hogy király vagyok.-
Még a kereszten is magához vette a latornak a lelkét, s meghalt úgy, hogy a pogány százados felkiáltott: "Bizony, Isten Fia volt ez az ember...- Erre nem lehet mást mondani, mint ezt: "Tudom, hogy az én Megváltóm él!-
Él, mert érzem benne Isten erejét, kegyelmét és bocsánatát. Él, mert belenyúlt az életembe, és megváltoztatta azt, mert lelkem legnagyobb kérdésére teljes és végleges feleletet adott, mert új életet adott nekem azzal, hogy Önmagát adta. Tudom, hogy az én Megváltóm él.

Ez az örömüzenet töltse be mindannyiunk szívét ezen a húsvéti ünnepen is!

/Részlet Ravasz László (1882-1975) püspök egykori igehirdetéséből/