Reszkető, enyhe fény sugárzik. Egy felhő lassudan megyen.

A lélek fáj, a fény sugárzik. Valaki ballag a hegyen,
Hűs homlokáról fény sugárzik S szemét lehúnyja: - úgy legyen!

Elszállt szerelem illatától Kövér és fűszeres a lég.
Halott szerelem illatából Soha, de sohasem elég.
Bomló szerelem illatából Sejti a szív, hogy itt a vég.

A seb szép csöndesen begyógyult, - ó, angyalok bús, kék szeme! -
a seb már nem sajog, begyógyult, - ó, halkan búgó, mély zene! -
a seb már régesrég begyógyult és mintha mégis vérzene.

Valaki lépked, felfelé tart. Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart. Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart, Hogy önmagát feszítse meg.

/Dsida Jenő/