A betegségek, életünk nehézségei, keresztjei, amelyeket nem lehet letenni, és nem tudunk letenni, nem tudunk elfogadni - igen megnehezítik az életünket. Mindezek elfogadása egy hosszú folyamat, nehéz iskola, amit meg kell élnünk, végig kell járnunk ahhoz, hogy megértsük, Isten mit akar velünk megértetni ezeken keresztül.

Számunkra Jézus a modell; hogyan hordozta Ő a keresztet, a szenvedést. Ezt a folyamatot jól szemlélteti a Getsemáné kertjében végigküzdött tusája, belső, lelki harca a Golgota előtt. Amikor belépett a kertbe imádkozni, csak a reá váró szenvedés sötétségét látta. Imádsága után a szíve tele volt békességgel, mert mindent megbeszélt az Atyával.
Igen, az életben azt a legnehezebb elfogadni, amit nem tudunk megérteni. De mégis el tudjuk fogadni, ha az Isten szeretetében bizonyosak vagyunk. Jézus az Atya szeretetében bizonyos volt, ezért tudott feltekinteni az Atyára teljes bizalommal, és ki tudta mondani: "Legyen meg a te akaratod!" Lukács evangéliuma őszintén leírja Jézus küzdelmét, szenvedését, azt, hogy ez egy hosszú, fájdalmas tanulás, folyamat: ráhangolódni az Isten akaratára, azt teljes személyiségemmel elfogadni. Szabad nekünk keresztyéneknek őszintéknek lennünk; az Isten akaratának elfogadása bizony nehéz, néha szinte erő feletti út. Ezt az utat járta be Reményik Sándor költő is; őszinte vallomása segítsen minket saját gondjaink feldolgozásában!

A keserű pohár

Ó, nem voltam türelmes szenvedő.
Testem a szenvedéshez nem szokott.
Az élet nem edzett, csak puhított.

S hogy megjelent a keserű pohár,
S felém libegett titokzatosan,
Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál:
Megragadtam vadul a poharat
S falhoz vágtam. Ezer darabra ment,
De rögtön csorbítatlan megjelent.

S szólt másodszor is a sötét pohár:
Ím itt vagyok, hogy te is kiigyál.
És igazság ez: szenvednek sokan,
S a Te részed még mindig hátra van.
S most kiiszod, ha akarod, ha nem.

Dühöngve vágtam közbe: nem!
Nem sóhajtok: "Múljék el, ha lehet- -
S felvetettem daccal a fejemet.
Nagyot reccsent a csend -
S a makacs pohár újra falnak ment.
Ezer darabra ment.

De jaj, mert harmadszor is megjelent.
S ekkor tudtam, hogy dühöm hasztalan,
Enyém, sajátom e sötét pohár -
És ki kell ürítenem poharam.
Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan,
A karom kinyílt félig-akaratlan,
S felmérve csillagszabta sorsomat,
Fogtam s lassan fenékig ürítettem
A poharat.

Viktor E. Frankl mondotta: "Akkor van értelme a szenvedésnek, ha te magad mássá leszel.- Kicsit módosítanám: Akkor van értelme a szenvedésünknek, ha benne Jézus mássá tud tenni minket.

Tóth Sándor
lelkipásztor