A kommunikáció-kutatásból tudjuk, hogy "nem lehet nem kommunikálni-, ahogyan P. Watzlawick mondja. A kommunikáció pedig több csatornán történik. Szóval, hanggal, képpel, gesztusokkal. A teológia nyelvén azt mondhatjuk, hogy az evangéliumot nemcsak a templomban, a szószékről lehet hirdetni, hanem más "csatornákon- is, pl.: beszélgetésben, látogatással, személyes bizonyságtétellel, és mint esetünkben látjuk: újság formájában is.

Lapunk első száma 1997. májusában jelent meg, pünkösd ünnepén. A beköszöntőben ezt olvashatjuk:
- Tudjuk, sok református újság jelenik meg napjainkban, de ezek helyi gyülekezetünk kérdéseivel, gondjaival nem foglalkoznak. Ezért bocsátjuk útjára ezt a Híradót, hogy református gyülekezetünk gondjai és örömei, a gyülekezeti élet áldásai és problémái, tervei, eredményei tükröződhessenek benne... Azzal bocsátjuk útjára a lapot, hogy bibliai önismeretre, bűnbánatra és lelki átformálódásra vezet majd Mindannyiunkat. Hogy népegyházból, - amibe beleszülettünk, - hitvalló egyházzá legyünk. Ha a lap egy-egy írása ebben segíteni tud, azért egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo gloria!-
Újságunk évente kétszer jelenik meg, alkalmanként 300 példányban, általában húsvétkor és karácsonykor, de készítettünk különszámot is Egressy Béni emlékére.
Először egy kis miskolci nyomdában készült, ma már Kazincbarcikán. Kezdetben csak gyülekezeti, helyi értesítőként működött, de 2001-től hivatalosan is bejegyeztettük a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. Indulásakor még fekete-fehér volt, 2001-től színes formában jelenik meg.
2005. május elsején, a gyülekezet hálaadó ünnepén, kis laptörténeti kiállításon mutatjuk be a Híradó fejlődéstörténetét.
Ezúton mondok köszönetet a lap cikkíróinak, és a Szerkesztőség tagjainak, áldozatos munkájukért.

Tóth Sándor
felelős szerkesztő