Énekkar működése gyülekezetünkben nem előzmények nélkül való. A presbiteri jegyzőkönyvek és a fennmaradt énekkari napló tanúsága szerint a legutolsó énekkar a II. világháború után szűnt meg, Göőz Béla kántor-tanító vezetésével működött 1949. november 1-ig. (Előtte Göőz Ferenc kántor-tanító vezette az énekkart 1888. december 11-től, akkor még dalegyletnek hívták.) Valószínűsíthető, hogy az elmúlt századokban is létezett már énekkar a gyülekezetben, hiszen elemi iskolát is működtetett református egyházunk az 1600-as évektől 1945-ig. Erről azonban írásos feljegyzések nem maradtak.

Énekkarunk itt, a helyi gyülekezetben minden húsvétkor és karácsonykor szolgál, de ezeken kívül a határon belül és kívül is adott már hangversenyeket:

1998. Sajógalgóc; római katolikus templom
1999. Szilvásvárad; református templom
2000. Budapest; Szilágyi Dezső téri református templom
2001. Egressy Béni emlékünnepség hangversenye Kazincbarcika; Gimnázium ,
Kassa református templom, Tornalja református templom (Szlovákia),
Templomunkból közvetített istentiszteleten, a Kossuth Rádióban
2002. Boldva; református templom
2003. Miskolc-hejőcsabai református templom, "Pro Christ evangélizáció- megnyitója,
Kazincbarcika; római katolikus templom
2004. Kazincbarcika-felsői református templom

Cantare credentis est (Aki hisz, énekel).

1997 márciusában történt, hogy Tóth Sándor lelkész úr és Osváth Zoltán tisztelt és szeretett kollégám megkértek, hogy vállaljam el a Kazincbarcika-alsói református gyülekezet Kálvin-kórusának megszervezését és vezetését. Örömmel tettem eleget kérésüknek!
Az első meghallgatáson kb. 40-en vettek részt. Szerettem volna, ha férfiak is vállalkoznak az éneklésre. (Sajnos ez a mai napig nem történt meg.)
Fiatal, kezdő kórusok életében az első év a megmérettetésé, és a bizonyításé. 1997 őszén, az első bemutatkozáson próbálkoztunk sok kis hibával, de nagy lelkesedéssel bizonyítani.
Az első években hetente kétszer, később hetente egyszer próbáltunk . Ezekben az években következett a nyugodt műhelymunka. Mint önkéntes gyülekezet, magunk alakítottuk ki struktúránkat, munkarendünket, amelynek alapvető célja a református gyülekezeti éneklés és az egyházi zene gondozása. Nagy gondot fordítottunk az egységes hangszín kialakítására, a hangképzésre, a magasság és mélység bővítésére.
Megtapasztaltuk, hogy a szöveg fontossága (a helyes artikuláció) az énekes előadásban fokozatosan érvényesül; nem nélkülözve a még fontosabb érzelmi telítettséget és a tartalom hű közlését.
Az egyszólamú művek után belekóstoltunk a többszólamúság gyönyörűségébe. Az éneklés fokozatosan az igényes muzsikálás örömét jelentette közösségünknek.
Mertünk olyan zeneszerzők műveihez is nyúlni, mint Liszt Ferenc, Mozart, Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Berkesi Sándor.
Mint a legtöbb önkéntes kórus esetében, nálunk is minden évben változott a kórus létszáma (betegség, költözés, gyermekszülés, munkahelyváltozás miatt). Nehéz volt egyeztetni az elfoglaltságot a próbákkal.
Énekkari próbáink kedves, családias hangulatban folynak. Sokat nevetünk, de javítgatunk is a hibákon. Örülünk és megérezzük, ha nemcsak a mondanivalóval vagyunk tisztában, hanem zeneileg is érezzük, hogy mit kell megszólaltatnunk.
Igyekezetünket a gyülekezet tagjai és az egyházközség vezetői is elismerik. Így került sor 2004-ben egy CD és egy kazetta elkészítésére. Ebben a felelősségteljes munkában 20 lelkes énekes-társunk vett részt.
A kórus összetétele: 20-40 év közöttiek: 4 tag, 40-60 év közöttiek: 4 tag, 60 év felettiek 12 tag. 8 fő most is énekel az alapító tagok közül, 10 fő a gyülekezet tagja.
Szinte késhegyen táncolunk egy-egy fellépés előtt, a lecsökkent szólamlétszám miatt. Kérjük a gyülekezet tagjait, hogy ne féljenek jelentkezni az énekkarba. Vállalják a heti próbák rendszerességét. Minden énekelni szerető testvérünket szeretettel várunk. "Aki énekel, az kétszer imádkozik.-
A kórus minden tagja ezúton szeretné megköszönni Kis-Paál Ágnes és Juhászné Lukács Éva zeneiskolai tanárok odaadó, időt és fáradságot nem kímélő munkáját, mellyel a hangszerkíséretes művek megszólaltatását segítették.

Selényi Gyuláné
karnagy/