Van-e helye az egyháznak az Európai Unióban?

(Az Európai Unióról, annak keleti végéről, kritikusan)

A szomszédos Ausztria reformátusainak havilapját lapozgattam, (Reformiertes Kirchenblatt), és a februári számban igazi "csemegére- bukkantam. Egy Szlovákiában dolgozó református lelkész, Uwe-Martin Schmidt eredeti gondolatait az Európai Unióról és az Isten országáról.
Cikkének indítása is sokatmondó. Mindannyian ismerjük a híres képet: Európa elrablása. Egy fiatal lány ül a bika hátán, a bika vágtat vele egy idilli szép környezetben. De honnan ered a kép? A mitológia szerint a királylány, Európa naivan, békésen üldögélt barátnőivel a virágos mezőn, virágkoszorút fontak, fejükre tették, így beszélgettek hazájukban. Meglátta ezt Zeusz, és bika képében megjelent közöttük. Odafeküdt alázatosan Európa királylány lábaihoz, és meghívta, lovagoljon a hátán. A királylány a meghívást elfogadta. Barátnői még biztatták is, - csak akkor tudod irányítani, ha a hátára ülsz! Így is tett, de a bika elrabolta és megerőszakolta. Azt mondja a szerző, előttünk csak az a kép van, hogy Európa lovagol. Az igazi kép az lenne, ha a megerőszakolt és szégyenbe hozott Európát látnánk vérben és mocsokban...
Ezután összeveti egymással az Isten országát és a világot. Isten országa tökéletes ellentéte annak, amit a földi birodalom képvisel. Miért? Azért, mert Isten emberré lett, a hatalmas gyöngévé, a legnagyobb kicsivé, az egyetlen uralkodó mindenki rabszolgájává, az élők és holtak bírája a világhatalom által halálra ítéltté, az örök időivé, az igazság hazugságok játékszerévé, az élet halállá, hogy minket megváltson. Azt hiszem, érzékeljük az áthallásokat.
Prófétai módon látja az egyház helyzetét is az Európai Unióban. Azt mondja: mint református és üdvtörténeti gondolkodású teológus, a földi üdv- és egyháztörténet végén nem egy győzelmes egyházat látok, hanem egy kicsi nyájat, amely vándorol a földön, és a Golgota felé halad. Az üldözések sötétségében mint igaz egyház jelenik meg az idők végén. Hozzáteszi még: Ugyanakkor látom a veszélyt is, amely most fenyeget. Az egyház a világhatalommal akar kapcsolatban lenni, a korszellemnek kiszolgáltatva nagy és hatalmas szeretne lenni. De nem kell nekünk birodalmi egyházzá lennünk, mint Nagy Konstantin császár korában. A legutóbbi történelmi korszakban láttuk, hogy az 1940-es években mit tett a "Deutsche Christen- nevű egyházrész Németországban, - a Birodalom mellé állt, hogy éljen. De milyen áron? De tekinthetünk Kelet-Közép-Európa egyházaira is, akiknek soraiban ott vannak azok is, akik az evangéliumot elárulták, nem a Krisztus útját járták, és most az újkapitalista korszakot élvezik. Az egyesülő Európában, a globalizáció jele alatt élünk. A nemzetközi agymosás működik, minden területen egyformának akar minket, a média és a korszellem hatása igen megerősödött. Az utolsó korszak elkezdődött. Ha nem is illetjük a kibővített Európát az antikrisztusi jelzővel, mégis azt láthatjuk, hogy ez a korszellem már az egyház kapujához ért. A pénz, a jólét, a hatalom, az egyezmények, nagyság lassan már az egyházra is jellemzőek lesznek. Milyen nyomorultak, ahogy Brüsszelbe mennek, hogy néhány Eurót szerezzenek a beruházásukhoz. Ahogyan régen a hatalmasok előszobájában várakoztak, néhány kegyelem-fillérért, úgy válnak ma lassan a hatalmasok szolgáivá.
Milyen fejlődés áll még előttünk? - teszi fel a kérdést a szerző. Bizony, elég sötét képet fest.
A Biblia képekben beszél. Az utolsó időkben különbséget kell tennünk a vőlegény gyülekezete, az igazi gyülekezet, és a babiloni gyülekezet között. Döntő, hogy Isten népe hagyja el Babilont. Természetesen Babilon nem valami külön gyülekezet jelent, - inkább úgy képzeljük el, - írja, mint ahogy a konkoly ott van a búza között. Együtt nőnek. Babilon mindig is ott volt az Isten népe között, legfeljebb nem olyan extrém módon, ahogyan most látjuk.
Tudjuk, az Európai Unió himnusza, Beethoven Örömódája lett. Ennek a dallamára menetelünk. De hová?
Cikkének utolsó soraiban figyelmeztet. Nézzünk a szegény Európára, akit a mitológiabeli bika megalázott, - és vessünk egy prófétai pillantást ugyanakkor Babilonra, is, a hamis egyházra, amely az állaton lovagol, de nem a keresztet akarja magára venni, hanem a győzelmi koronát! De a végén a világhatalom kitaszítja és megsemmisíti.
Akinek van füle, hallja... fejezi be írását a szerző.
Mit lehetne még hozzáfűzni ehhez a prófétai ihletésű íráshoz? Annyit, hogy új hang, kritikus hang. Figyelmeztet, hogy lássuk a lényeget. Tanít, hogy tudjunk különbséget tenni. Szép és jó dolog az Európai Unióban élni. Vannak előnyei, pl. a viszonylagos szabadság, a tágas tér, az utazási lehetőség, a lehetőség a tapasztalatszerzésre. De kritikusan vizsgáljuk meg, milyen értékeket kínál fel nekünk, az egyháznak, a keresztyén embernek.
Fogadjuk meg Pál apostol tanácsát: "Mindent megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok.-
Hiszem, hogy érvényes ez az egyház, a keresztyén ember és az Európai Unió kapcsolatára is.
Tóth Sándor
lelkipásztor