Isidor Baumgartner azt mondja, hogy a vallás lényege a megállás. Megy az élet a maga feszített tempójával, és egyszer csak hirtelen megáll. Egy alkalom megállásra késztet. Ez a gondolkodásnak, az értékelésnek, az események feldolgozásának minősített alkalma. Ilyenkor átgondoljuk a megtett utat, a megnyert lehetőségeket, életünk nyereségeit és veszteségeit.

Mostani alkalmunk ilyen önként vállalt megállás, hogy visszatekintve meglássuk Isten keze nyomát az életünkön, hitünkön, gyülekezetünk életén, formálódásán.
Pál apostol Kolosséi levele 3. részének 17. versében ezt mondja: "Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek általa.- Önként vállalt megállásunk tartalma tehát a hálaadás.
A keresztyén ember élete, a gyülekezet élete Jézusban van elrejtve. A hívő ember idelenn a földön idegen, otthontalan. Krisztusban elrejtve Istenben él. Ezt az elrejtettséget adja meg több-kevesebb sikerrel a gyülekezet, a templom. Az ember jellemzője, hogy "homo viator- útonjáró ember. Van ebben egy dinamika, mozgalmasság, cselekvés. Minden pillanatban búcsúzik, mert egy távoli cél lebeg szemei előtt, - az örök élet. Az út vége, a hazaérkezés foglalkoztatja. Amikor döntött Jézus mellett, akkor Jézusért Isten igazzá tette. Fel kell öltöznie az új embert. Hitben növekszik az élete, és lesz -homo renatus--szá, újjászületett emberré.
Ha pedig azzá lett, egyszerre megnyílik a szeme, és visszatekintve kezdi felfedezni Isten csodáit, tetteit az életében.
Most így tekintünk vissza mi is, és megpróbáljuk felfedezni Isten tetteit gyülekezetünk életében.
Hálaadással nézzük a megtett utat. Ha a hálaadás újszövetségi szavát elemezzük, azt látjuk, hogy a hála a mi munkánk, amely mindig már csak a válasz az Isten kegyelmére. Előbb Isten cselekedett. Megtartott. Adott hitet és erőt, hogy cselekedjünk.
Igénk azt mondja, - mindazt, amit cselekedtek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyétek! Hálaadásunk nemcsak az imádság, nemcsak az ének. Hanem a munkánk maga is hálaadás az Isten előtt. Ahogyan egy hívő francia munkás imádságában találjuk: "Köszönöm Uram, minden ajándékodat, amit adtál. Hálát adok a vízért, ami felfrissített. Hála legyen neked ruháimért, amelyek betakarnak. Hála neked az időben kikézbesített újságért. Hála néked az ételért, amely táplált. Hála neked a motorbicikliért, amely elvitt mindenhová, a ben zinért, amely motort forgatta. Hála neked minden jó napért és kézszorításért. Hála anyámért, aki otthon vár rám. Köszönöm a tetőt a fejem fölött. Köszönöm a vázát a virágokkal, amely az asztalomat díszíti. Köszönöm az időt, az életet, kegyelmedet. Köszönöm, hogy te vagy Uram. Köszönöm, hogy meghallgatsz, hogy szeretsz. Hála legyen neked Uram, mindenért hála!-
Gyülekezeti újságunk mostani külön számában köszönjük meg Istennek mindazt, amellyel az elmúlt kilenc évben minket megajándékozott. Épületeink megújulásában, a lelki építésben, a misszióban, a gyülekezet kisebb és nagyobb csoportjaiban. Hálaadásunk nem más, mint válasz Istenünk gazdagon megtapasztalt kegyelmére.

Tóth Sándor
lelkipásztor