Foszlik a fény, fogy a hő, közeledik az idő, meg kell már születned!

Gyűlnek is a pásztorok, igazodik száz torok édes énekednek.

Nem tudjuk, hogy merre fog jót jelentő csillagod rőt egünkre kelni.
De a jászol barma vár, s három keleti király készül útra kelni.

Az alázott s a szegény sorsa sűrű éjjelén jöttöd után reszket.
Nem lehet, hogy annyi test s lélek vágyát félrevesd, és hogy ne szüless meg!

Vérben, vasban nevedet rebegik a nemzetek, suttogják a népek.
Vedd le róluk a sötét égető vasvesszejét, ahogy megígérted!

Kezük még tán fegyveres, de a szemük jelt keres, jelt, ami segítsen.
Ó, ne hadd csalódniok, szállj közéjük szép titok, gyermekarcú Isten!

S mentsd meg, akit szeretünk, gyermekünk és kedvesünk, barátunk és vérünk.
- S ha majd Krisztus született, áldd meg ősi szeretet minden ellenségünk!

/Szemlér Ferenc/