"Simon! Itt van Jézus!-

A lelkész egy este aggódva fordult az egyházfihoz:
- Látta már azt a szegényesen öltözött öregembert, aki minden délben bejön a templomunkba és utána azonnal kimegy? A lakásom ablakából szoktam figyelni, és meg kell mondanom, a dolog nyugtalanít. Végül is komoly értéktárgyak vannak a templomban. Próbálja meg egyszer kikérdezni!

Az egyházfi másnap megszólította az öreget:
- Mondja csak, mi indítja tulajdonképpen magát arra, hogy templomba jöjjön?
- Imádkozni szoktam, - felelt az öregember nyugodtan.
- Nana, talán mégsem úgy van! Ahhoz túl rövid ideig marad. Egyszerűen bemegy, előre megy, és azonnal vissza is fordul. Mit jelentsen ez?
- Így van, - hagyta helyben szegény öreg. Csakhogy én nem tudok túl hosszú imákat mondani. Ezért mindig délben jövök és egyszerűen így szólok:
- Úr Jézus, itt van Simon! Kicsi ima ez, de úgy érzem, az Úr meghallgatja.

Nem sokkal ezután a vén Simont elütötte egy teherautó, és kórházba került.
- Maga mindig olyan vidám, pedig tudom, hogy nagy fájdalmai vannak. - mondta neki egyszer az orvos.
- Hogyne örülnék, hiszen minden nap látogatóm van! - felelt az öreg Simon.
- Látogatója? - ámult el az orvos. Soha nem látok magánál senkit. Mikor szokott jönni az illető?
- Minden délben, ott áll az ágyam előtt, és a szívemmel hallom, amint mondja:
- Simon! Itt van Jézus!

Bizony, itt van Jézus, állandó látogatója életünknek, az első karácsony óta!