Harangszentelés, emléktábla avatás

   „Tégy eggyé Urunk!" - ezzel az imádsággal a szívünkben indultunk el 2009. szeptember 20-án délután 3 órakor Sáregresen a református templomba, ahol már várt bennünket az ünneplő gyülekezet, hiszen ekkor került sor ökumenikus istentisztelet keretében egy új lélekharang megáldására. Érdekesség, hogy ezt a szép ajándékot az egész falu kapta az adományozó családtól, tehát mindkét felekezet használhatja majd a temetőben, amikor fájdalmas búcsút veszünk szeretteinktől és utolsó földi útjukra kísérjük őket. (Így került pótlásra a sáregresi temetőből korábban eltűnt kis harang.) Az istentiszteleten a sáregresi énekkar szolgálata után Isten Igéjét Imre Bálint dégi esperes úr és Kótai Róbert főhadnagy, katolikus tábori lelkipásztor testvérünk hirdette. Majd a harang megáldását Kallós Péter cecei plébános úr és Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese végezte.

     Ezután következett a meglepetés, ami a meghívón még nem szerepelt. Csók István: Őcsényi keresztelő című képének a másolata került átadásra. A művész Úrvacsora című képének másolata már eddig is látogatható volt, de mostantól a faluban született festő mindkét szép egyházi témát ábrázoló alkotása megtekinthető az egresi templomban. Ezt a képet Mocsár Eleonóra polgármester asszony adta át, ezt követően együtt hajtottuk meg fejünket, míg a helyi lelkipásztor megáldotta a képet. Így, ha ezentúl ezekre a gyönyörű képekre tekintünk, mindkét sákramentumunk: az úrvacsora és a keresztség is megelevenedhet előttünk, amelyek Isten irántunk való szeretetét fejezik ki, amelyet Krisztusnak, az Ő Fiának kereszthalálában megbizonyított.

     Végül a Kálvin János emléktábla avatására került sor, hiszen a genfi reformátor, akinek tiszteletére egykor azt a teret is elnevezték, ahol az egresi templom áll, éppen 500 esztendeje, 1509-ben született. Itt Nemes Gyula egyházmegyei lelkészi főjegyző olvasott fel a Szentírásból, a táblát pedig Kovács János egyházmegyei főgondnok úr leplezte le. Az istentisztelet után kötetlen beszélgetéssel, a testvéri szeretet és közösség megélésével folytatódott alkalmunk a gyülekezeti házban, ahol már szeretetvendégséggel, pogácsával, kávéval, süteménnyel és üdítővel vártak bennünket. Mindezekért nagyon hálásak vagyunk Istennek, hiszen Ő az, Aki mindeddig megsegített bennünket! Legyen valóban mindenért egyedül Övé a dicsőség!

Polgár Tibor

lelkipásztor