Feltétel nélküli szeretet - tanulmányút Skóciában

     Eddig is volt játékterem a gyülekezeti házunkban, de megvallom őszintén, hogy azt sajnos az utóbbi időben csak raktárhelységnek használtuk. Most végre sikerült összepakolni, amiben Kondor Norbi és Drávicz Janszi segítettek. Ezúton is köszönet nekik ezért.

     Az utóbbi hetekben a pingpong asztalt is újra felállítjuk a gyülekezeti teremben, hogy hétfőtől szombatig jöhessenek a fiatalok játszani és hála Istennek jönnek is. Nemrég egy hittanórán, amikor először állítottuk fel az asztalt, volt lehetőség az óra elején és végén egy kicsit pingpongozni, de volt olyan diák is, aki inkább a szintetizátorhoz ült le egy kicsit játszani, próbálkozni. Meglepő, mennyire más volt, mennyivel jobb volt ez az óra.

     Olyan jó, hogy most újra itt vannak a fiatalok. Nem tudom, hányan fognak majd közülük beépülni a gyülekezetbe, azt sem tudom még pontosan, hogy mi a következő lépés. Természetesen szeretnénk valahogy Istenhez is közelebb szeretni őket és odaadni nekik azt a falat lelki kenyeret is, amire a legnagyobb szükségük van, de azt tudom: nagyon jó, hogy vannak és hogy itt vannak és nem máshol.

     Őszintén reméljük, hogy lesznek majd köztük, akik otthonra találnak gyülekezetünkben és egy idő után nemcsak játszani jönnek majd, hanem a hittanórákon, a kisifin és nagyifin, sőt azután is megtalálják a közösségüket, ahol feltétel nélküli szeretettel elfogadják és befogadják őket úgy, ahogy vannak. Úgy, ahogy Krisztus is elfogadott és befogadott minket!

Polgár Tibor