2011. március 17., csütörtök - Kondor Norbert

Tavasszal még a hittan is jobb...

Kész tervekkel a fejemben indultam az oviba hittant tartani. Tudtam, mit akarok, olyan aktuális volt a téma: IMÁDSÁG... Reggel hallottam a hírekből, hogy rosszabbodik a helyzet Japánban és megfogalmaztam magamban, hogy imádkozni fogunk a gyermekekkel Japánért. Mert a mi Urunk különösen szereti meghallgatni a gyermeki imádságot.

Aztán, ahogy mentem a járdán, megakadtak a szemeim pár száll ibolyán. Szépek voltak, de én mégis leszakítottam és zsebredugtam őket. Aztán a csoportban titokzatosan mosolyogva megkértem a gyerekeket, hogy szagoljanak csak bele a tenyerembe. Volt, aki rögtön kitalálta, volt, aki nem: IBOLYA!! Ibolya: a tavasz hírnöke. Eszembe jutottak az előző napi Nemzeti Ünnep érzései, a kokárda körül kialakult felesleges vita... sok minden. De, az is, milyen jó, hogy tavasz van. Lekerült a vastag télikabát, és vele együtt szállt el rólam sok gond és baj. Már annak is örülök, hogy kicsit többet süt a nap, hallom, ahogy csicseregnek a madarak... nem tudom, miért, de sepregetés közben az udvaron dalolhatnékom támad nekem is.

Ó, Isteni bölcsesség!! Mennyi előre elkészített ajándékkal lepted meg az emberiséget! Még senki nem élt ezen a földön, de te már akkor úgy rendezted, hogy tavasszal újra éledjen a természet! Hogy a Föld úgy forogjon a Nap körül, hogy attól időről időre beinduljon a pezsgés... Apró magvakat alkottál, melyeket elrejtettél a kemény földbe, melyeknek nem árthat a fagy dermesztő ereje se. Lila szín génjét teremtetted az apró magocskába, hogy amikor a hosszú téltől megfáradt, depis emberek (mint én), kilépnek az útra, megakadhasson a szemük rajta... Illatot is teremtettél hozzá, hogy nagyobb legyen a gyönyörűség, hogy minden érzékszervünkkel átélhessük ezt az apró csodát. Nem tudom, hogy más országokban nő-e ibolya, de itt, nálunk nyílik. Ezt az ajándékot pont nekünk készítette Mennyei Atyánk. És ez olyan jó érzés.

A gyerekek az oviban csak bámultak. Az a csöpp ibolya hatalommal bírt: ha volt is bennük szándék a rosszasságra, akkor az hirtelen elszállt. Mert bizony se csintalanság, se rosszcsontság nem volt egész végig. A lányok hajukba tűzték az ibolyát és szebbek lettek tőle, mint ha arannyal vagy ezüsttel díszítették volna magukat. Aztán, mikor már hazaértem, a férjem megkérdezte, milyen volt a hittan. Csak annyit tudtam mondani, hogy jó. Nagyon jó. Bár mindig ilyen lehetne...!!

psze

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 56, összesen: 260102