2011. május 25., szerda - Kondor Norbert Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Beszámoló Franciaországban töltött missziói hétről

     Épp szakdolgozatírás közben ért a meghívás, hogy vegyek részt azon a Franciaországba induló látogatáson, melyen az elzászi missziókkal kapcsolatban nyerhettünk építő tapasztalatokat.  Már a misszió szóra felkaptam a fejem, mert a hétköznapokban bőrömön tapasztalom azt, hogy missziónk itthon válságban van, egyre kevesebben járnak templomba, nő a közöny mértéke... vajon mi jót fogok ott látni, tapasztalni, tudnak-e újat mutatni? - ezeken jártak gondolataim, mikor készülődni kezdtem, és ajándékok beszerzésére indultam.

     Jó magam tanító-hitoktató vagyok, lelkészfeleségként naponta találkozom hittanos gyerekekkel, szülőkkel, gyülekezeti tagokkal.  Sokszor megfáradok abban, hogy egyedül vagy kevés segítséggel kell anyaként, feleségként programokat szervezni, férjemnek pedig egyházmegyei szinten támogatni az ifjúsági misszió munkáját saját gyülekezeti szolgálatain túl.

     A legnagyobb élmény tehát akkor ért, amikor láthattam, hogy a francia misszió egyik alap pillére az önkéntes munka.

   

     Tudom, nálunk is sokan végeznek ilyet, különösen, ha a gyülekezetben építkezni kell, takarítani a templomot, sőt néhányan a lelki munkában is segítenek. Kicsiben itthon is működik ez. Hálásak is vagyunk ezért Istennek. De bizony itt sokkal tovább mentek a francia testvérek. Nyugdíjas éveiket nagyon hasznosan beosztó, heti több napot odaszánó tevékenységekre kell gondolni, melyet önként, ingyen végeznek, akár a hajléktalan misszióban, akár a munkásmisszióban. A lelkészek megtapasztalhatják, hogy nem egyedül kell hordozni a szolgálat terhét, hanem az önkéntesek az ő kinyújtott, meghosszabbított kezeik, ők pedig odaszántabban foglalkozhatnak a lelki munkával. A hajléktalan misszióban 150 önkéntes végezte 7 teljes idejű munkás tennivalóit! Bár megtapasztalhatnánk azt, hogy itthon is szervezettebben, gyülekezeti önkéntesek közös erejével, hitével szolgálhatnánk azon a területen, abban a misszióban, mely megtalál minket!

     Egy másik nagy élmény, ami inkább negatív volt, hogy a régi, csodálatos templomok üresen álltak, vasárnaponta 30 ember ha belátogatott sok ezres városok lakói közül. Öröm volt látni viszont, hogy igyekeztek a templomokat újra értelmezni, alagsorukba fiatalos termeket, konyhát építettek, játékszobát a gyerekeknek, vagy akár lebontották a régi templomot, hogy újabb, modernebb, ember-léptékűbb otthont teremtsenek a gyülekezetnek. Nálunk milliókat költünk templomrenoválásokra, mellyel megújítjuk templomaink tetejét, falait, de nem gondolunk arra, hogy otthonná is tegyük, hogy újraértelmezzük a templom küldetését.  

     A legjobban viszont a nyitottság tetszett. Itthon elképzelhetetlen lenne, hogy ha lelkész nélkül marad egy közösség, akkor befogadjuk őket, anélkül, hogy ne akarnánk, hogy reformátusokká váljanak. Franciaország protestáns gyülekezetei lassan megtanulják, hogy együtt tudnak csak fennmaradni. Mulhouse református gyülekezete befogadott egy kameruni protestáns gyülekezetet, akik afrikai stílusban, úgymond síppal-dobbal, spirituális énekléssel dicsérték Istent, és a befogadó református gyülekezet örömmel, nyitott szívvel hallgatta ezt. Nem idegenkedtek, hanem boldogan örültek, hogy  újra vannak gyerekek a templomban, ha feketék is, újra hangosan szól az ének, ha közben táncra is perdülnek a kameruniak. Természetesen idegen volt mindenki számára annak a módja, ahogy ezt tették, de úgy fogadták, mint új szelét a Léleknek, mint  új frissességet, melyből a gyülekezet táplálkozni fog. Ennek a nyitottságnak meg kell lennie bennünk, hogy örömmel tudjuk fogadni a templomainkba lépő más felekezetű vagy más nemzetiségű embereket.

     Elzász gyönyörű volt, a franciák vendégszeretete nem ismert határokat. Miközben családoknál elszállásolva otthonra találtunk, belepillanthattunk az ottani emberek életébe. Én azt láttam, hogy bár más nemzet, más problémáik vannak a hazájukba betelepült arab lakosság miatt, mégis ugyanaz a Jézus Krisztus tölti be szükségeiket. Minden nemzetnek meg kell harcolnia a maga harcait, és megoldást találni a felmerülő nehézségekre. Számukra ez a sok hajléktalan, betelepült muszlim vallású ember, a vándorló cigányság, az iparból élő sok ezer ember helyzete, akik kerületeket töltenek meg. A missziót  így erre irányították. Mi magunknak is, magyaroknak számot kell vetnünk azokkal a problémákkal, melyek országunkban jelentkeznek, és be kell töltenünk azt az elhívást, amelyet Isten adott nekünk, hogy mint keresztyének megoldásokat keressünk, meglássuk a misszió lehetőségét azokon a területeken, ahol az állam tehetetlen. Örömmel gondolok így most a azokra a missziókra, melyet a Magyar Református Egyház végez, és azokra a területekre, ahol lenne még mit keresnünk, nyitott szívvel, befogadóan, szeretettel.

     Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a programon. Boldog vagyok, hogy gyülekezetem nevének jó hírnevét vihettem Franciaországba, és kicsi kóstolót adhattam abból, amit mi teszünk itthon.

  

  

Polgárné  Szendrák Edit

Sáregres

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 84, összesen: 227947

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.