Elérkezett a várva várt nap, amikor a kórus minden tagja összegyűlt a vonatállomáson, s nagy izgatottsággal várakoztunk a vonatra. Sajnos, aznap esett az eső, és ezért kicsit sár volt, de ez nem vette el jókedvünket, vidámságunkat. Szerencsénk volt Alettával, aki már járt Bogártelkén kirándulni, s tudta az utat a menedékház felé. Ahogy odaértünk, fogadtak is minket, nekünk pedig az volt az első, hogy a nehéz csomagunkat lerakjuk hátunkról.

Emeletes házban laktunk, ahol több szoba volt, fürdőszobával együtt. Erika néni és Dalma felosztott minket három csoportra, három szobába. Az emeleten két lánycsoport volt, akiknek Dalma és Zita volt a csoportvezetőjük. Persze Edit nénit se felejtsük ki, aki egy remek szakácsnő. E három napon sokféle finomságot főzött nekünk Erika nénivel együtt. Minden nap program volt, és így semmiképpen sem unatkoztunk.

Minden reggel fél kilenckor volt az ébresztő, mert kilenckor már reggelizni kellett. Az ebédlő a ház mellett volt. Reggeli után hangbemelegítést tartottunk Zitával, utána kóruspróba következett Dalmával, amikor is sok szép új éneket tanultunk. Ebéd után csendes pihenő következett, mialatt a szobánkban rendet raktunk (mert ezt is pontozták), utána pedig csendben játszhattunk. Ez csak első nap működött így, mert a második nap a csendes pihenő alatt elmentünk Erika nénivel falunézésre. Sajnos csak haton voltunk, mert a többiek jobbnak látták otthon maradni és az udvaron stratégia-játékokat játszani. Addig mi körbejártuk a falut, amíg a temetőben el nem tévedtünk. Egy gazdaság udvarán keresztül próbáltunk visszakanyarodni az ismerős útra, de egy kutya észrevett minket, és ugatni kezdett. Ekkor közbelépett ifjú hősünk, Norbi, aki megmentett a "nagyszájú kicsi kutyától-. E hőstettéért tíz pont jutalom járt neki. A végén azonban csak hazaértünk az ebédre. Ebéd után újból kóruspróba következett, mert azért mentünk kórustáborba, hogy énekeljünk. A délután játékkal telt el, majd vacsora után Erika néni történeteket mondott. Ez mind így zajlott két napig. De a harmadik nap olyan volt számunkra, hogy sose fogjuk elfelejteni.

A harmadik nap reggelén fél tízkor reggeliztünk, ugyanis elaludtunk. Dalma egy nagyon jó kórustanárnő, akinek sok türelme volt hozzánk. Utolsó nap is megtartottuk a kóruspróbát, és azután a kórus minden tagja elindult az erdőbe hóvirágot keresni Erika nénivel. Útközben Évike és Csilla, a két jó barátnő lemaradtak, és nem tudtak nyomunkra akadni, ezért meg kellett várjanak, amíg visszaérkezünk. Mi minden árkon-bokron átmentünk, de sehol sem találtunk hóvirágot. Találtunk azonban fagyöngyöt, amellyel az volt a gond, hogy fára kellett érte mászni. Ezt a gondunkat Efi oldotta meg, aki mindenkinek szedett egy csokorra valót. Ezért a kedvességért neki is tíz pont jutalom járt. Hazafelé tartva észrevettük, hogy Évike és Csilla is elindult hazafelé. Csak az történt, hogy mindketten belestek a sárba, és nyakig sárosak lettek. Szerencsére nekünk csak a csizmánk lett sáros, de hazaérve ki is pucoltuk. Nekünk ez egy nagy élmény volt, hogy sárosak lettünk. Ezek után ebédeltünk, s egész estig, vonatindulásig stratégia-játékokat játszottunk.

Hogy mi történt a pontjainkkal, amelyeket e három napig gyűjtöttünk? Ha valaki kíváncsi rá, jöjjön el a következő táborunkba!


Kádár Brigitta