Kedves barátaim!

Sokan kérdeztetek Orinról (nagyon értékelem visszajelzéseiteket arról, hogy szíveteken és az Úr előtt hordozzátok őt). A legutóbbi hír róla az, hogy két évre, kivizsgálás okán, börtönben fogják tartani. Csak a két év letelte után kezdik majd tárgyalni az ügyet bíróság előtt. A felesége és gyermekei továbbra sem találkozhatnak vele. Imádkozzunk érte továbbra is, hogy Orinnak az Atyába vetett bizalma erősödjön, és a Lélek erejével legyen teljes a beszéde, magaviselete.

Néhány évvel ezelőtt utazásaim során "véletlenül- találkoztam egy shanghaji igehirdetővel, akit az Úr Tibetbe hívott. Nem sokkal azelőtt szabadult több év után a börtönből, úgy, hogy a sanghaji hívők pénzt gyűjtöttek és kiváltották. Meglepetésemre, azt mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy kiszabadult. Értetlenül hallgattam. Mire ő mindent megmagyarázott: sokkal többen hallgatták és fogadták be az Igét általa a börtönben, mint kint. De nem volt mit tegyen, "kénytelen- volt elhagyni a börtönt. Tudom, kintről könnyű beszélni, keresztyén szólamokat mondani, de az ő szájából ez hiteles volt. Bárcsak Orin számára is ilyen lenne a fogság ideje, mint amilyen a Tibeti igehirdető számára volt!

Az az evangéliumi munkás, akit szintén követtek és megfigyeltek, tisztázta magát. Több mint valószínű, hogy őt nem az evangélium terjesztése miatt, hanem politikai, szeparatista aktivitás gyanújával tartották megfigyelés alatt.

Ami engem illet, a múlt év szomorúan végződött. A szobatársnőmet, aki négy hónapra jött ide, és már csak egy hét volt az elmeneteléig, karácsony előtt két nappal, a nyílt utcán megerőszakolta egy férfi. Látva, hogy min ment keresztül, miután megtörtént ez a borzalmas, felháborító dolog, új értelmet nyert számomra az a név, hogy "Emmánuel-, azaz "velünk az Isten-. Sarah visszament, hogy befejezze a bibliaiskolát. Jó, hogy van egy lelkigondozója, aki segítséget nyújthat neki, hogy feldolgozhassa a történteket. Hála az Úrnak, az eddigi vérvizsgálat-eredményei negatívak! Imádkozzatok érte, hogy gyászában megtapasztalja az Úr vigasztalását és gyógyítását, s hogy feldolgozhassa a történteket.

Felháborít és felkavar az a passzivitás, amellyel az itteni emberek az ilyen helyzetekhez viszonyulnak. Hiába látták a járókelők, hogy mi történik, senki sem sietett Sarah segítségére. Néhány évvel ezelőtt az utcai járókelők körbeállták és szó nélkül nézték, amint több mint húsz férfi veri, rúgja az egyik munkatársamat, és senki sem lépett közbe. Ha buszon lát valaki egy zsebtolvajt akció közben, senki egy szóval sem figyelmezteti azt, akit éppen meglopnak. Nem annyira kényelemből nem avatkoznak más dolgába, mint inkább félelemből és önvédelemből.

Azóta (két hete) megérkezett az új szobatársnőm, Kristennel mindeddig nagyon jól kijövünk. Remélem, ezt tudom mondani fél év múlva is.


B. Zsuzsa