Békesség Istentől!

Demokratikus döntés alapján nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy írjak néhány sort a február 22-24-i hétvégéről.

22-én indult el a lelkes ifis társaság Félixfürdőre. Lassan hagyománnyá vált a Tóközi ifisek körében, hogy minden évben, február hónap folyamán valahová elutaznak. Ebben az évben nagy örömömre én is csatlakoztam hozzájuk, és velük együtt eltölthettem egy élményekben, lelki gyümölcsökben gazdag hétvégét.

Nos, valamikor 11 óra körül érkeztünk meg Biharvajdára, ahol a helyi lelkész, Kondor Endre és kedves felesége nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket.

Az utunk arrafelé elég zökkenőmentes volt, leszámítva, hogy az egyik autó röviddel a cél előtt megmakacsolta magát, de végül szerencsésen megérkeztünk. A finom vacsora után mindenki elvonult a szobájába, hogy kipihenje a nap fáradalmait. Másnap reggeli után indultunk Félixfürdőre, ahol mindenki jól érezte magát. A fiúk bemutatták a toronyépítő tehetségüket. Meg kell hagyni, ügyesek voltak. Megteremtették a jó hangulatot a medencében.

Jó pár órát töltöttünk még Félixen, míg elindultunk Nagyváradra. Bizonyára emlékeznek a kedves gyülekezeti tagok Nagy Dávidra,a nagyváradi messiáshívő, zsidó gyülekezet vezetőjére, aki az egyetemes imahét egyik estéjén hirdette közöttünk Istennek Igéjét. Nos, miközben az utazást terveztük, egy ifis fejéből kipattant az az ötlet, hogy jó lenne, ha felkeresnénk Nagy Dávidot, amennyiben fogadni tud bennünket. Nagy örömünkre a válasz pozitív volt, így találkoztunk vele, és meghívására részt vettünk a Sabbatot záró istentiszteleten. Számomra és a többiek számára is tanulságos és sokatmondó volt a prédikáció. A felolvasott ige Jakab 1,1-12 volt. Nem igazán lehet szavakba önteni azt a hangulatot, azt a lelki állapotot, azt az örömöt, azt a nyugalmat és békességet, amelyet akkor éreztünk, és amely betöltötte a szívünket. Közösen énekeltünk, és dícsőítettük Istent.

A prédikációnak az volt a fő mondanivalója, hogy az ember soha sem tarthatja magát teljes mértékben bölcsnek. Mást jelent a bölcsesség Isten oldaláról megközelítve, és más az ember szemszögéből. Mi emberek hajlamosak vagyunk kioktatni embertársainkat, gondolva, hogy mi sokkal bölcsebbek vagyunk, de úgy gondolom, hogy igazán bölcs ember az, aki hittel tud Istenhez fordulni, arra kérve Őt, hogy igaz bölcsességet ajándékozzon neki. Igazán bölcs ember, aki kősziklára építi a házát (Mt 7,24-27), a kőszikla pedig nem más, mint maga Jézus Krisztus.

Az egyik ifis tag, Csete István ilyen gondolatokat fogalmazott meg: "Félix nagyon vagány volt, az a forró víz nagyon feloldott, aztán meg nagyon ellazított, de az igazi csúcs az az istentisztelet volt Nagy Dávidnál. Abban a gyülekezetben mindenki nagyon boldog volt, tapsolva, jókedvvel énekeltek, meg aztán mindenki előtt megosztották problémáikat és imádkoztak egymásért. Itt is be kéne ezt vezetni, legalább azt a fajta éneklést.-

Hitben való gyarapodásunk itt nem ért véget, hisz miután visszatérve szálláshelyünkre elfogyasztottuk a vacsorát, a helyi ifjúsággal közös áhítaton vettünk részt. Nagyon fáradtak voltunk, mert a víz minden erőnket kiszívta, de nem annyira, hogy ne tudtunk volna Istennek Igéjére odafigyelni, és azt befogadni. A kulcskérdése az áhítatnak az volt, hogy vajon mit hallgatunk mi. Egyáltalán mit hallunk meg, és mit nem? Vajon Isten szava meghallgatásra talál mibennünk? Mindenki maga tudja, hogy ő hogyan áll ezzel a kérdéssel....

Az estét szűk ifis körben töltöttük, játékokat játszva. Úgy érzem, hogy még inkább összerázódott a társaság.

Vasárnap közös istentiszteleten vettünk részt a helybéliekkel, az Igét Visky Péter tiszteletes úr hirdette, majd pedig a Biblia évének jegyében egy Kecskeméthy István fordítású Bibliát ajándékoztunk a gyülekezet számára. Az istentisztelet úrvacsoraosztással végződött - az ottani gyülekezetben minden hónap utolsó vasárnapján úrvacsorát osztanak.

Kondor Endre lelkipásztor elmondta, hogy a templom 1999 karácsonyában leégett. A tüzet valószínűleg rövidzárlat okozta. Mire a tűzoltók kiértek a helyszínre, a templom mennyezete és a torony beszakadt. A tűzvész nagyságát jelzi, hogy még a harangok is megolvadtak.

Mivel egy csapatot alkotunk, álljon itt, a beszámolómban az is, hogy a többieknek mi tetszett leginkább a hétvégi kiránduláson. A "szívélyes fogadtatás-, a "jó csapatszellem-, a "közös együttlét-, az "úrvacsora osztás-, "a Sabbatot záró istentisztelet-, a "ritmusos énekek a zsidó istentiszteleten-, az "úszkálás a forró vízben- a "pihenés Biharvajdán-, az "úrvacsoravétel Isten házában-.

Zárógondolatként csak azt tudom megfogalmazni, hogy ne féljük kitárni érzéseinket, legyen az öröm vagy bánat, hogy az öröm még teljesebb lehessen, a bánatot pedig felválthassa az öröm.


Bertalan Enikő-Noémi