Cikkek

Gyönyörűséggel elfogadni azt a helyet, ahová Isten helyezett

A 2006. esztendő kezdetén gyülekezeti életünk középpontjában a tisztújítás állt. A január 15-én tartott közgyűlés keretében a presbiterek választására került sor, mely ékesen és szép rendben történt. A fellebbezési időt követően a 2006-2012 ciklusra nézve jogerőre emelkedett a választások eredménye, miszerint presbiteri tisztséggel ruháztattak fel: Horváth Levente, Lovász András, Orbán Dániel, Daray Attila, Szekeres Ferenc, Kovács Zoltán, Szakács Levente, Deák Gyöngyi, Cseh István, Csiszér Balázs, Péter András, Vig József és Doepp James. Pótpresbiterek lettek Juhos Miklós és Máté György.

A fogadalomtétel alkalmával a gyülekezet közösségében, imádságban arra kértük az egyház fejét, Jézus Krisztust, hogy a vezető testület minden tagját áldja meg a Szentlélek minden ajándékával, hogy bölcsen tudják végezni a rájuk bízott szolgálatokat.

Ezt követően az újonnan megalakult presbitérium a saját kebeléből megválasztotta a gyülekezet főgondnokát, Daray Attila és számadógondnokát, Kovács Zoltán személyében.

Az alábbi interjú Daray Attila főgondnokkal készült, aki a romániai Dorcas Alapítvány igazgatója. Felesége, Erzsébet, a Koinónia Könyvkiadó főszerkesztője. Gyermekeik: Áron III. osztályos tanuló, Krisztina nagycsoportos óvodás, Judit és Márton 7 hónapos ikrek (képünkön).

- Az utóbbi időben nagyon sok változás történt az életedben: megszületett a harmadik és negyedik gyermeked, munkahelyet cseréltél, a gyülekezetben főgondnok lettél. Hogyan dolgoztad fel ezt a sok változást?

- Köszönöm kérdésed, jól vagyok... Igen, nagyon jól ráéreztél a nehézségekre, problémákra, amiket átélek. A kérdésre nincs rövid válasz, hacsak nem a "nem tudom-. Egy biztos, még nem dolgoztam fel a változásokat, még nagyon bennük vagyok. Néha úgy érzem, hogy mindhárom terület: család, új munkahely, gyülekezet messze erőm fölött vesz igénybe, néha meg szárnyalok. Egy biztos, mindhárom változás miatt nagyon lelkes vagyok. A családi változásokat nem kell külön ecsetelnem, nagy kihívás, de gyönyörű, és itt meg kell jegyeznem, hogy ennek a nehezét mindenképpen a feleségem, Erzsébet viszi. Csodálatos (számomra néha hihetetlen) hogy mennyi erővel, derűvel, türelemmel, (jó értelemben vett) keménységgel és kitartással viszi vállán a család gondjainak a nagy részét. A munkám nagyon érdekes, nem csak mint munka, hanem már maga a helyzet is, és valóban lelkesen próbálok eleget tenni a kihívásoknak.

A gyülekezet pedig, és gondolom, erre vagy inkább kíváncsi, különleges "helyen van- az életemben, ha lehet így fogalmazni. Mint keresztyén úgy nőttem föl az elmúlt 15-16 évben, amióta közösségbe járok, hogy az Úristen a gyülekezet közösségébe helyezi a hívőt és ott dédelgeti, jelenti ki magát, ad neki elhívást, munkát, táplálja lelki eledellel, és így tovább. Itt mindenképpen meg kell említenem azt a különleges kegyelmét az Úristennek, amivel engem a kolozsvári diákközösségbe (akkor Koinónia, most Genézius) helyezett, ahol Visky András, Visky Péter, Horváth Levente és más, velem egykorú mellett tanulgattam a hívő életet, annak kihívásait, vettem annak áldásait. Ott nagy hangsúlyt helyeztek a gyülekezet szerepére a keresztyén ember életében. Később bepillanthattam a CE Szövetség munkájába, melynek alapja a gyülekezeti élet megújulására való törekvés, és ez gyönyörű volt.

Ilyenként számomra a Tóközi Református Egyházközség nagy ajándék és nagy áldás. A gyülekezet befogadta a diákközösség tagjait, programjainkat messzemenően támogatta. Amúgy a közösség nem csak hívő keresztyén emberként fontos számomra, hanem mint református hitvalló is. Ebben a vonatkozásban tényleg úgy gondolom, hogy a gyülekezeti életbe való bekapcsolódás nem választási lehetőség számomra, hanem egy (csodálatos) kötelesség, ami inkább olyan, mint a hálaáldozat.

Hogyan fogom mindezt összehangolni, nem tudom. Sokszor úgy érzem, hogy egyik is elég volna ahhoz, hogy az időmet teljesen kitöltse, sőt, néha úgy érzem, hogy úgy volna becsületes és helyes, hogy csak az egyikre figyeljek oda maximálisan. Ugyanakkor megint csak az van, hogy a három terület - család, munka, gyülekezeti munka - vonatkozásában nem egyedül döntöttem, hanem egy keresztyén közösségben történt ezeknek a feldolgozása, így kaptam az elhívást, így remélem, hogy megadatik a folytatás is (erő, bölcsesség, türelem, alázat...).

És íme, végre itt a válasz a kérdésedre: hogyan dolgoztam fel? - A gyülekezettel, a közösségünkkel együtt fogom feldolgozni ezeket a változásokat, tehát jó reménységgel vagyok, hogy sikerül mindezt összehangolni.

- Úgy gondolod, hogy négy gyerekes apaként lesz időd a gyülekezeti munkára is?

- Nagy félelemmel mondom, hogy igen, de azt hiszem, lesz időm. Persze itt még nagyon sok ismeretlen tényező van: mit jelent négy gyermekes apának lenni? Mit jelent a gyülekezeti munka? Stb. Elképzelésem szerint a gyülekezeti munka erős közösségi aktivitást jelent, tehát azért fogok mint főgondnok dolgozni, hogy az emberek bekapcsolódjanak a gyülekezeti munkába, és nem azért, hogy összeroppanjanak a gyülekezeti munka súlya alatt.

- Tud-e a családod támogatni ebben a szolgálatban?
- A családom maximálisan támogat ebben a munkában. A főgondnoki jelölés vállalását illetően a feleségemmel egyetértésben döntöttünk. Persze, az is igaz, hogy jobb lett volna, ha nem éppen most vannak a választások, hanem mondjuk egy év múlva, de azt mondtam, hogy elfogadom a presbitérium döntését, reménykedve abban, hogy tudták, mit csináltak, amikor engem választottak meg.
Amúgy jelen pillanatban nem is az a kérdés, hogy támogat-e a családom vagy sem (persze, hogy támogat, de inkább nekem kell támogatni a családomat), hanem hogy össze lehet-e hangolni azt, hogy a főgondnoknak négy kicsi gyereke van és emiatt nem olyan főgondnok lesz, mint azt sokan elképzelik. Mint már mondtam, még nagyon sok ismeretlen tényező van ebben a vonatkozásban, sok minden most alakul, és az, hogy mit is jelent majd a főgondnoki munka, immár annak függvényében fog kialakulni, hogy én vagyok a főgondnok. Remélem, a gyülekezet elfogadja majd, hogy bizonyos dolgok nem úgy fognak történni, ahogyan ezt eddig megszokták.

- Melyek azok a lelki ajándékok, amiket főgondnokként kamatoztatni szeretnél?

- Lehet, hogy erre nem nekem kell válaszolnom, hanem azoknak, akik jelöltek és megszavaztak. Egyszerűen eleget szeretnék tenni ennek a szolgálatnak, mert hiszem, hogy az Úristen a hívő ember életét egy élő közösségben képzelte el, és Isten a gyülekezeteken keresztül van jelen ebben a világban. Hiszem azt, hogy egy református gyülekezet lehet élő, missziót és diakóniát végző, imádkozó, aktív tagokkal. Ennyi. Ebben a vonatkozásban kész vagyok magam teljes mértékben bevetni. Majd az Úristen eldönti, hogy mik voltak azok a lelki ajándékok...

- Mikor vált számodra fontossá a gyülekezeti élet, szolgálat?

- Azt hiszem, erre a kérdésre részben már válaszoltam. Az elmúlt 16 év alatt a diákközösségben ért hatások folyamatosan igazolták a gyülekezet fontosságát számomra. Az, hogy a Tóközi gyülekezetbe járhattam, csak megerősítette bennem ezt a meggyőződést. Ráadásul megláthattam a református vallás szépségét is. És ezt nem kihívóan vagy dicsekedve mondom, hanem mint akinek megadatott, hogy gyönyörűséggel elfogadhassa azt a helyet ahová Isten helyezett.

- Milyen konkrét elképzeléseid vannak a főgondnoki munkát illetően?

- A főgondnoki munkakörre nézve különböző modellek, vélemények léteznek, de - remélem, nem sértek meg senkit - ennek ellenére mégis egy ismeretlen munkakör, vagy legalábbis elfeledett. (Sajnos, még azt sem találtam meg leírva, hogy a Tóközben melyek a főgondnok konkrét feladatai, és menet közben kellett ezekre rájönnöm, ami néha kellemetlen.) Nyilvánvaló, hogy másfajta főgondnok leszek, mint János bácsi volt, és úgy gondolom, hogy ez természetes is, hiszen nem vagyunk egyformák. Ő régi "tóközis-, ott volt már a kezdetektől fogva, ott dolgozott a templom és a parókia építésekor, kitűnő szakemberként rajta tartotta a szemét a kőműves, az asztalos stb. munkáján. Ott lakik a templom mellett, nyugdíjas lévén volt ideje a gyülekezetre figyelni, mindig kész volt bekapcsolódni a gyülekezeti élet különböző területeibe.

12 éve vagyok "tóközis-, gyakorlatilag már a kész templom idején kapcsolódtam be a gyülekezeti életbe, területileg most közelítettem meg a legjobban a templomunkat (a mögöttünk hagyott esztendőben négyszer költöztünk!), a családom, a munkahelyem lehetetlenné teszi, hogy úgy álljak a rendelkezésére a gyülekezetnek, mint ahogy ezt korábban elődöm tette. Azonban, a szervezés által, melyet erősségemnek tudok, szeretnék másokat is bekapcsolni a gyülekezeti szolgálatok sokféleségébe, mert meggyőződésem, hogy nem 1-2 ember kell hogy húzza a gyülekezet szekerét! Ami az elvárásokat illeti, bizonyára lesznek még meglepetések...

Szeretném még egyszer határozottan aláhúzni, hogy más lesz, mint eddig volt.
Konkrét elképzeléseim:

- a presbiteri szolgálat hatékonyságának növelése a presbiterképzés, a feladatok jobb meghatározása, a munkacsoportok létrehozása, stb. által;
- a gyülekezeti munka megszervezése - túl a presbiteri munkakörön - a missziói, a diakóniai, a lelkigondozói csoportok létrehozása révén;

- a lelkigondozói szolgálat kiteljesítése két vonatkozásban: egyrészt felszabadítva a lelkészeket az adminisztrációs teendők alól, másrészt "laikusok-, gyülekezeti tagok bekapcsolása ebbe a munkába az egyetemes papság elve alapján;

- külön megemlíteném (mert sajnos ez nagyon elhanyagolt terület, pedig nagyon fontos) a gyülekezet adakozásra, sáfárságra való nevelését.

Mindezt nyilván nem egyedül én fogom tenni, hanem a lelkészekkel, presbiterekkel közösen elképzeléseket fogunk kidolgozni arra vonatkozóan, hogy ezeket a területeket megcélozzuk, és -reménység szerint - azokat a gyülekezet tagjaival együtt fogjuk kivitelezni.
Isten legyen irgalmas mihozzánk!

Kérdezett: Baló Erzsébet

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél