Böske néni otthonunk azon tagja, aki sosem ül tétlenül. Előrehaladott kora ellenére rendszeresen sétál, szigorú napi programot alakít ki magának, jól átgondolt, céltudatos tevékenységekkel. Pontosan tudja, hogy naponta hány száz métert tesz meg az udvaron vagy a folyosón a járókeret segítségével.

Ám ezen a tavaszon különös foglalkozást talált magának. Madarakat etet. De nem ám akármilyen madarakat, és nem akárhogyan. Kedvencei az énekesmadarak, akik elmondása szerint már reggel korán énekükkel költögetik. Böske néni szerint ezért jutalom jár nekik, és a reggelitől, ebédtől, vacsorától megmaradt morzsákat kiszórja "kedveskéinek- (gy nevezi őket). Igen ám, de a dolog nem ilyen egyszerű. Ugyanis a kenyérmorzsára a galambok is azonnal jelentkeznek, és elkergetik Böske néni énekesmadarait. De Böske néni nem adja meg magát: képes egész délelőtt küldetését komolyan véve a teraszon mozdulatlanul ülni egy seprűvel a kezében. Ahogy megjelenik az ellenség, azonnal elhessegeti, hogy a finom falatok maradjanak "kedveskéinek-. Így Böske néni már kora tavasszal szép napbarnított arccal dicsekedhet. "Ez személyválogatás, illetve madárválogatás- mondom neki, de érti a viccet, és huncutul mosolyog. Irigylésre méltó Böske néni találékonysága, életereje, életkedve. Megtalálja céljait, van miért reggel felkeljen, értelmesen telnek napjai. És közben Isten felhasználja, hogy táplálja kicsiny teremtményeit, az énekesmadarakat.

Kozma Erika