Pénteken délután 5 óra körül útnak indultunk a zilahi konferenciára, melynek témája: "Függök a hálón- avagy virtuális világok. Az utazás során rájöttünk, hogy Isten igazán ott akar látni minket, s ezt az érzést egy érdekes történet is megerősítette.

A vacsora idejére érkeztünk, melyet egy beszámoló követett az internet nélküli világról. Egy idős bácsi elmesélte, hogy milyen volt az ő idejében, mikor még nem volt internet. Nagyon érdekesnek találtuk, mivel számunkra szokatlan az a világ. Mivel már nagyon fáradtak voltunk, örömmel nyugovóra tértünk.

Szombaton reggel 8-kor volt a reggeli, ezt követte egy előadás, ami tudományosan elénk tárta a virtuális világban történő barátkozások jelenségét. Az előadásban elhangzottakról a kiscsoportokban beszélgettünk, és egyúttal ismerkedtünk is. Mivel gyomrunk megszólalt, korgását ebéddel csillapítottuk. A szervezők sok alternatív programot ajánlottak, úgy mint: barkácsolás, focizás, grafiti, társasjátékok, free hug, imacsoport, színjátszás, filmezés...

Az idei év a Biblia éve, ezért egy gazdag Biblia-kiállítást is megnézhettünk, ahol régi és különböző nyelvekre fordított Bibliákat láttunk.

Az alternatív programok valamennyiünket kifárasztottak, de Simon Levente előadása, mely biztatott az internet ésszerű felhasználására, felvillanyozott. Az előadás alapgondolata: van, hogy eltorzult énünket különböző szerepekbe bújtatva mutatjuk meg, és így olyan barátságokat alakítunk ki, amelyek csalódással végződnek, de életre szóló barátságok is formálódhatnak a neten.

Az est fénypontja az alternatív programokról való beszámoló volt. Nagyon jó volt a hangulat, amikor elmesélték, mennyire sikeres volt a free hug, a színicsoport előadta a színdarabot, a zenecsoport meglepően énekelt, és hallhattunk egy szívhez szóló bizonyságtételt is.

Vasárnap imaórával kezdtük az együttlétet, majd kiscsoportokra oszlottunk. Aztán istentisztelet következett, ahol szembesültünk bűnös énünkkel, melyet a "jó ember vagyok- álarc fed el. Ugyanakkor hallhattunk Isten kegyelméről is, melyet Jézus vére által kapunk.

Közben nagyon sokat énekeltünk, ami nagyon tetszett, egy csomó új éneket tanultunk. Nagyon sok fiatal volt, nem is gondoltuk, hogy ennyien leszünk: több mint 450-en voltunk.

Ez az alkalom egy fontos útjelző tábla az életünk útján, mely Istenhez vezet.

Viszontlátásra Nagyváradon, 2009-ben!

Csete István és Székely József