Cikkek

A Biblia Éve 2008

"Boldog, aki olvassa...- (Jel 1,3)


A Magyar Bibliatársulat Alapítvány tagegyházai és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2008. esztendőt a Biblia évének hirdette meg.

A meghirdetett "Biblia Éve- célja: a Szentírás - mint a Krisztusban hívők hitének és életének vezérfonala és mint a magyar kultúra legegyetemesebb kincse és kimeríthetetlen forrása - megújult szerepet kapjon egyéni és közösségi életünkben.

"Mit jelent számodra a Biblia?- - körkérdésre az alábbi vélemények hangzottak el:

Szeretem Isten Szavát! A Biblia: Ige, Isten szava. Az a szó, amely teremtette a világot és minket embereket. Az a szó, amely fenntartja a világ rendjét. Az a szó, amely világosságot tud nyújtani elménkben és szívünkben. Az a szó, amely bűnbánatra serkent, amely megnyugvást és reménységet ad. Megmutatja az utat, amely az életre visz. Tanulmányozd! Én szeretem Isten szavát. (Rné)

Isten üzenete. Számomra a Biblia azt az üzenetet jelenti, amivel Isten minden nap megajándékoz. (Timea)

Iránytű. A Biblia az életem iránytűje. (Sanyi)

Naponkénti útmutatás, bátorítás, figyelmeztetés. (Erzsébet)

Tükör. Elsősorban önmagamat látom meg benne. Felszabadító felismerést eredményez. (Laci)

Céltudatos Bibliaolvasás. Pár évvel ezelőtt nagyon sok szomorú dolog történt az életemben. Több szeretett családtagomat vesztettem el. Olyan lelki megrázkódtatások értek, hogy azok beteggé tették lelkemet. Aztán sorozatos bántásokat kaptam, főleg azoktól, akik közel álltak hozzám. Sajnos annyira kifordultam magamból, hogy rossz gondolataim támadtak. Elvesztettem életkedvemet, és szerettem volna meghalni. Szidtam az életet, és gyűlöletet éreztem azok iránt, akiket korábban szerettem. Kapcsolataim elhidegültek, hosszú ideig az úrvacsorai közösséget is elkerültem, mert harag volt szívemben sorsom és szeretteim iránt is. Elmentem ugyan néha az istentiszteletre és a bibliaórákra, de csak hallgattam az igéket Köszönet a testvéreknek, hogy felkaroltak és azt tanácsolták, olvassam céltudatosan a Bibliát. Tanácsukat megfogadtam. Új erőre kaptam és szinte "újjászülettem-. Most ismét szeretek élni. Gyűlöletet senki iránt nem érzek. Szívesen segítek bárkinek, aki kéri. Gyakran kérek az Úrtól, de szeretek hálát is adni neki. Számos igét megtanultam, s élek is velük. Még ellenségeimért is imádkozom, hogy Isten bocsásson meg nekik, hiszen nem tudják, mit cselekszenek. Minden Testvéremnek azt kívánom, hogy hasonló csodákat éljen át a Biblia olvasásakor, s váljon lelki hasznára a Biblia, mint ahogy számomra kinccsé vált. (Vné)

Jókor jött vigasztalás. Reggelente nagy várakozással veszem kezembe a Bibliámat. Izgalommal várom, hogy ma mit üzen nekem az én Uram. Olvasás közben fel-felkiáltok: Uram, honnan tudtad, hogy ma ezekre a drága vigasztaló szavakra és útmutatásokra van szükségem? Az olvasott igeversekből naponta arra kapok biztatást, hogy ha elfogadom az Úr Jézus Krisztust Uramnak és Megváltómnak, akkor Ő megbocsátja bűneimet, megvigasztal, megerősít hitemben és elveszi félelmeimet. Tudom, hogy szeret és gyermekévé fogadott engem. Vigyáz rám, hogy el ne tévedjem, és irányítja cselekedeteimet. Biztat, hogy kérjek Tőle bármit, amire lelkemnek-testemnek szüksége van. Amikor az Ige olvasása után elmondom hálaadó imámat, lelkemet béke, öröm és boldogság tölti be, s értem, hogy Isten velünk van, s vigyáz gyermekeimre és unokáimra egész nap. Nagyon üres lenne az életem, ha naponta nem vehetném kézbe a Bibliát. Ő felüdíti lelkem az igaz és megrendítően gyönyörű szavai által.(Bné)

Az öreg Biblia. Bibliaórán voltunk... Megkértem a testvéreket, engedjék meg, hogy elmondjam egy öreg Bibliának a történetét. Iskolába jártam. Az utolsó évem volt. Apámtól újévben kaptam egy noteszt... olyan naptárfélét, szép tetszetős lapokkal, tenyérnagyságút. Gondoltam, hogy beleírom a barátaim nevét és címét, elteszem emlékbe. Így is történt. Több lánynak odaadtam, és bekerült nevük az emlékek közé. Volt a vonaton egy szimpatikus lány, szintén utolsó éves, kereskedelmis. Mint ismerősnek odaadtam neki is, hogy írja bele a nevét és címét. Beleírta "Jöjjetek, fiaim, hallgassatok reám, megtanítalak titeket az Úr félelmére!- (Zsolt 34,12) - R. Katalin

Elcsodálkoztam rajta, de megköszönve, eltettem a noteszomat. Azonban ezt az Igét az eszembe véstem. Nem felejtettem el. Azután nemsokára jött a háború... keresztülment rajtunk, és semmink nem maradt, csak az üres ház. A noteszkám is elveszett, mint minden egyéb, hogy mikor és hogyan azt nem tudom... Az én életem is egy tragédia lett. Fiatalon, özvegyen, gyereket várva néztem az élet elé. A lelki bánat, küzdelem útját jártam. Az idő telt, és én vonattal jártam be dolgozni. Vettem egy Bibliát. Egy teljes Bibliát. Az első oldalra ezt írtam. "Jöjjetek, fiaim, hallgassatok reám, megtanítalak titeket az Úr félelmére!- (Zsolt 34,12) Elkezdtem szorgalmasan olvasni a Szentírást, mert számomra ez hirtelen fontos lett. Bizony a vonaton is olvastam, elővettem alkalmas és alkalmatlan időben, s az Ige szólt. Cigarettapapír vékonyságú lapjai voltak, és így a lapjai szakadoztak. A vonaton hozzám szegődött egy fiúcska. Mint útitárssal gyakran beszélgettünk. Egyszer mivel látta a Bibliám "saláta- lapjait azt mondta: adjam oda neki, az ő apja könyvkötő, majd beköti. Így is történt, majd visszahozta nekem teljesen megújítva! Továbbra is szorgalmasan lapozgattam, és hűséges társam lett a Biblia. Az igazság útján vezérelt, reménységet, bizodalmat adott, bátorítást és a békesség örömét. Tanításai növelték hitemet és gyarapították ismeretemet. Drága "aranymondások- hullottak keserű életembe, melyek a keserűséget örömmé változtatták. Így természetes, hogy eljött az az idő, amikor a Biblia lapjai ismét elkoptak. Gondoltam, veszek egy erősebbet, aminek vastagabb lapjai vannak. Így is történt. A kopott útitárs nyugdíjba került. Egy zsinórral átkötöztem és eltettem a szekrény aljába a többi könyv közé.

Sok-sok év telt el azóta, megöregedtem, de örömmel írom le, hogy az életem vezére, irányítója, táplálója... és még nem tudok rá olyan szót mondani, amivel dicsérni tudnám a Bibliát.

Pár hete az istentisztelet keretében keresztelés volt. A lelkészünk a keresztelési Igén kívül még ezt az Igét olvasta fel: "Jöjjetek, fiaim, hallgassatok reám, megtanítalak titeket az Úr félelmére!- (Zsolt 34,12) Átfutott rajtam a múlt emléke, az első Bibliám, az úttörő Bibliám, melyen keresztül az isteni hívást meghallottam, amelyik vezetett és megtanított az Úr félelmére! Hazamenve, előkerestem, kinyitottam, könnyezve átlapoztam visszaemlékezve az akkori időre. Testvérek, most elhoztam. Itt van, és letettem az asztalra, kinyitottam az első oldalnál, melyen a vezérige volt beírva. Azért mondtam el ezt a története, mert úgy gondolom, hogy ennek az öreg Bibliának van köze ahhoz, hogy most én itt lehetek közöttetek. Boldog, aki olvassa és él is vele. Az Úr közel! (Lovass Jánosné)

Összeállította: Visky Péter lelkipásztor

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél