Cikkek

Általános Református Iskolánk és Óvodánk életéből (IV)

Mottó:

Piéta

Cserbenhagyott tulajdon tested,
a rádzúduló tetemet
már nem bírták és szakadozva
elengedték az idegek.

Mint ágaskodó riadt csorda,
ha pusztulásba kergetik,
fenyegetőn utadat állták
visszahőkőlt érzékeid.

Már csak az eszeveszett csókok
vak folyosóin vágta át
egy-egy menekvő szívverésed
a halott szívéig magát.

Nem érdemelhetett kegyelmet,
mint elvaduló idegent,
le kellett csontjaidról marjad
lázadozó elevened,

hogy méltó lehess a halálhoz,
ki öledben fészket rakott.
Időtlen gyásszá csupaszodtál.
S ő harmadnap föltámadott.
(Pilinszky János)


A világ panoptikuma a mozdulatlan intenzitás (l. Pilinszky János). A sötétség, ami közelítve világít. A bensőnkben gyújtott tűz. A pillanat, ami a két pólus között mozdulatlanságba mozdul el. Az erőtér oratóriuma. Az isten-ember alapállása a semmi felett. Győzelem? Eleven lázadozás a világ felett? Válasz az Időben: harmadnapon felsóhajtanak a fák, égbe szöknek a megfeszített gondolatok, és Isten gyönyörködni kezd a teremtett világban. Talán bennünk is, akik kicsi magként aludtuk téli álmunk.

Tóth Margó,
magyar irodalom tanár


Mag a hó alatt

Van valami, ami nem fagy meg, ami túléli a zord hideget, ami nem kényes, ami kicsi, mégis nagy dolgokat visz véghez.
Ha eljön a tavasz, újra és újra kibújik a föld börtönéből, és virágot bont.
A fehér takaró sok mindent elrejt, ami a melegebb időben látszik ki belőle...

Berszán Virág



* * *


Így kis darab az újjászületésből. Példa az életre.
Kicsi mag hó alatt.
Bizonytalan, hogy újra él, vagy pedig ott marad.
Ha gondolkodni tudna, lehet, hogy maradna.
De nem tud, ritmusosan halad.
Nincs mit tenni, a természetben marad.
Lehet, hogy újjászületik...
meghal,
vagy éppen megmarad.

Visky Dóra



* * *


Énekel a szellő, a tó is elzengi tavaszi énekét

Tó vagyok. Egy hatalmas tó. Tengernek is nevezhetném magam. Tavasz van. Tavasszal az emberek elkezdenek halászni. S a halak bennem vannak. És én őbennük.
Ó, emberek, ó, emberek, ó, emberek... halaimat elveszitek! Én hoztam őket a világra, nélkülem nem lennének, s nem lennétek... De ti mégis elveszitek tőlem az egyetleneimet, mind... Mert nektek mindig csak kell, és kell. Hát nem lesz ennek soha vége?
Adjátok vissza a halaimat!

Visky Janka



* * *


Az alapvető műveletsor bizonyossága...

1+1=2


Ha bárki is vágyik valamire, mindig áldozatot kell hozzon érte, sokszor nagyon nagyot.
Talán az a legfurcsább, hogy áldozathozatal nélkül nincs "gyümölcs-, áldozattá kell lenned, hogy célba érj.
Az ellentétek harcát kell megvívnod. Hogy meleged legyen, hidegben kell járnod. Ha pihenni kívánsz, előbb keményen dolgoznod kell. Ha békét kívánsz, békétlenséget győzöl le.
Minden csupán az ellentétével működik. Akkor találsz, ha előbb keresel. És ez mindig így történik. Minden rossz alatt ott aluszik a jó, csak meg kell harcolnod előtte érte. Hogy lángra lobbanjon, és elégesse a haszontalant.
Ha valaki felfedezi ezt, akkor érti, hogy mit szenved el az Ember a jóért.

Berszán Virág



* * *


"...nagyok ilyenkor vagyunk tán, mikor törékenyen egymásra tekintünk,
közelebb, egyre közelebb kerülve.- (Visky András)


Nagyok akkor vagyunk igazán, amikor kicsik vagyunk, mikor nem vagyunk senkik. Akkor a másik fél érzi, hogy ő valaki.
Ekkor egymásra tekintünk. Az egyik nagyobb lesz, és felnéz arra, aki lent van. Arra néz fel, mert igazából ő kellene hogy lent legyen (a látszat szerint). Próbálsz felnézni, fennebb, mint kéne, de ott nincs senki. Ott egy üres tér. Ez egy ideig tart, míg el nem fog a gőg. Lecsap rád. S egyre lejjebb süllyedsz annyira, hogy aki alattad volt, az már nem is látszik. Megpróbálsz létrával utána mászni, de hiába, nem lehet. Nincs mit hozzá támasztani, s akkor észreveszed, hogy van ő. Létrát ad neked. S megint fennebb és fennebb mész, miközben úgy érzed, hogy süllyedsz.
Ő a nagyobb. Te már rég voltál akkora... és ekkor kapcsolatba kerülsz vele. Te és ő. Beszélgettek, tán már örökké...

Visky Dóra



* * *


Győzni?

Győzni egy egyszerű játékban.
Győzni más felett,
Nem győzni, ahol lehet.
Győzni mindenki felett.
Győzelmet aratni a semmi felett.
Legyőzni önmagad mások alatt vagy felett.
Meghalni győzelmedért, vagy
Hogy elfeledd -
Barátot veszteni győzelmed mellett.
Győzni, ahol nem lehet.
Meghalni a győzelem felett.

Visky Dóra



* * *


Megtaláltuk

Elrejtett álmok a szavak: dicsőség, nagy, nagyobb, legnagyobb, óriás.
Egy világ épült az óriásra, és ezt nem lehet egy pillanatban, percben, órában megragadni.
Nem, az igazi óriást nem lehet megtagadni, ledönteni, hiszen már megtették előttünk mások. Mert ledöntöttük. Ott állt előttünk, egyedül. Mert az óriás egyedül volt. Ellenetek, mellettetek volt egyedül. Kértük: tegyen vallomást rólunk. S Ő vallomást tett. Az óriás szólja, dobogja a maga vallomását. Igazságot dobog - és az igazság él. Szeretetet oszt - és az mindig jó. Hitet vet - és az nem szárad el. Szabadságot - s az végtelen. Benne lett végtelenné, bennünk.

Gurka-Balla Júlia

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél