Nagyon jó érzésekkel gondolok vissza a nyári szabadságomra, különösen arra a hétre, amelyet a Radebaul-i testvérgyülekezet és a tóközi gyülekezet egy csoportjával közösen töltöttünk Málnásfürdőn.

Ismét megtapasztalhattuk a németektől megszokott pontosságot a szervezésben, ugyanakkor azt is, hogy a testvérgyülekezetünkből idelátogatók milyen egyszerű, alkalmazkodó és vidám emberek. Bejártuk a Székelyföldet, elénk tárultak a legcsodálatosabb látnivalók: a Szent Anna-tó, a Mohos Tőzeglap, a Büdösbarlang, Szejkefürdő, Peles, Parajd. Minden nagyon szép volt, Istennek legyen érte hála.

Egy nap eljutottunk egy esztenához is. Kalandos volt az út odáig, de olyan csodálatos táj és látvány fogadott, amit ember soha nem lenne képes megalkotni. A fárasztó út után megkóstolhattuk az ott készített friss tejtermékeket. Vajon meddig lesz még erre mód?! Ilyen környezetben a tejtermelőknek nagyon nehéz megfelelniük az európai uniós normáknak.

Mindennapi áhítataink egyik témája: az Új és a Régi az életünkben. Itt szeretném megköszönni a tolmácsoknak (Visky Krisztinának és Kozma Erikának), hogy - annak ellenére, hogy németek és magyarok voltunk együtt, és nem értettük egymás nyelvét - lehetővé tették a beszélgetést.
Egész szabadságom idejét végigkísérték ennek a hétnek az élményei. Ezt követően a szüleimmel töltöttem egy hetet. Megélhettem a találkozás örömét a régi barátokkal, ismerősökkel. Nagyon örvendtünk egymásnak, jó volt felidézni a múltat. Nem esett szó közöttünk Istenről, hitről, Bibliáról, bár régen is, most is templomba járó emberek voltunk és vagyunk. De Istennek hála, pár nap múlva más környezetben megkérdezték tőlem, hogy mi az evangélium?, és hogy hogyan lehet szeretni egy olyan embert, aki rosszat tett nekünk?, mi a feltétel nélküli szeretet? Lehet, nem én vagyok a legkompetensebb, hogy válaszoljak ezekre a kérdésekre, de úgy, ügyetlenül, ahogy tudtam, válaszoltam rájuk. Beszélgettünk, és együtt is kerestük ezekre a kérdésekre a feleleteket. Örülök, hogy megkérdeztek. Talán ez lenne a régi és az új az én életemben?

Egy igével és egy idézettel szeretném befejezni a beszámolómat:

"Isten az, aki megigazít.- (Róm 8,33)

"Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél - de ujjongani is lehet, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél...- (Ravasz László)


Deák Gyöngyi, presbiter