A NEGYEDIK PARANCSOLAT

“Isten követendő rendet teremtett a hat plusz egy napos beosztásban. Betartásához és ered-ményéhez példát ad a teremtéstörténetben. Így akarja ebben a harmóniában megáldani, ered-ményessé tenni a mi munkánkat és pihenésünket is.-

A Tízparancsolatot Isten nem önmagáért, hanem az ember érdekében adta, hogy az ember ember legyen és maradjon. A Tízparancsolat igéi között a negyedik parancsolat körül van a legtöbb vita. Elég, ha a ‘Jézus és a szombat’, az ‘Újszövetség és a szombat’, a ‘ szombat és vasárnap viszonya’ témákra utalunk. Az előadás során ezekre is választ keresünk.
Isten segítségét, vezetését kérve az alábbi főbb kérdéskörökről szeretnék beszélni: I. A szombat szó jelentése; II. Szenteld meg !; III. Hat nap munka; IV. A szombat szociális vetüle-tei; V: Jézus és a szombat; VI. Szombat és vasárnap.

Bevezetésként

azonban most arra figyeljünk, hogy a IV. parancsolat elején Isten kifejezetten felszólít arra, hogy emlékezzél meg a nyugalom napjáról, s hogy a parancsok sorában ez az egyik legfonto-sabb, Izráel egész létét, életmegnyilvánulását behatároló parancsolat.

a./ Emlékezzél...

A ZÁKAR héber szó alapjelentése: ‘hangosan gondolkozni’, vagyis egyszerre: ‘megne-vezni’ és ‘rágondolni’. A szó akkád formája szerint: ‘kimondani’, ‘említeni’. “Akár Istenről, akár emberről használják ezt a szót, mindig olyan erő, amely mozgósít és új cselekvésre vezet /vö. 1Móz 8,1; 4Móz 15,49k): A ZÁKAR: valamire gondolni, úgy hogy valamit teszünk. Ez különö-sen világos a 2Móz 20,8-ban, ahol ezt olvassuk: ‘Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, azáltal, hogy megszenteled azt. Az 5Móz 5,12-ben a ZÁKAR helyén a SÁMAR ige (megtartani) megfe-lelő alakja áll.- Megemlékezni tehát azt jelenti, hogy Isten teremtményének egy napot készít, mint közös fellélegzés napját. Ez formáját tekintve kifejezetten a közösség napja, amikor is Is-ten a teremtményével való közösséget akarja gyakorolni. Istennel és egymással való tudatos és szoros közösségünk napja ez, amikor is a menny előízében részesülünk.
Emlékezünk tehát Istennel és testvéreinkkel közösségben (1.) teremtett voltunkra, bűn-ből, (2.) kárhozatból való kiszabadított létünkre, hálát adunk a megtett útért és (3.) előre tekin-tünk a Krisztus által elkészített országra, ahol Istennel osztatlan, bűn nélküli közösségben örök-ké együtt leszünk.

b./ A szombat Izráel legfontosabb törvénye

Isten maga kérte népétől: “Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között... tartsátok szentnek. Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti- (2Móz 31,12-17). Így tudja meg Izráel, hogy az Úr a megszentelőjük. “Isten meg akarja népét szentelni, vagyis a szombat az, amely megérteti a teremtés titkát, feltárja értelmét és előre mutat a világ megváltására. A szombatot ünneplő érti, hogy miért teremtett isten és érti, hogy milyen ígéret veszi körül a te-remtést. Isten megszentel, azaz bevon saját létébe, saját művének legmélyebb értelmében.- A szombat tehát a teremtés ünnepe, amely ünnepbe bevonja népét is. A legfontosabb törvény így Isten és a nép közös ünnepére szólít fel. És ebben nagy evangélium az a lehetőség, hogy Isten maga készítette el a maga és népe közti közösséget. Isten létéhez hozzátartozik nem csupán a munka, de az ünnep és az öröm is.

I./ A ‘szabbat’ és ‘nefes’ szó jelentése

a./ Hetven évvel ezelőtt még egyenlőség jelet tettek a babiloni ‘sapattu’ és az ószövet-ségi “szabbat- közé. Azonban a feltárások nyomán radikális differenciálásra volt szükség. A sapattu: baljós tabunap. A szabbat jellemzője viszont az öröm, pihenőnap. Az Ószövetség minden más ünnep előtt ezt jelöli meg, melyhez szociális és kozmikus vonások is kapcsolód-nak.
b./ A szombat szóhoz csatlakozik közvetlenül a nefes = “fellélegzés-. Ez azt je-lenti, hogy nagy megerőltetés után a lélegzetet kifújni, fellélegezni. 2Móz 31,17 szerint “Legyen /a szombat/ közöttem és Izráel fiai között örök jel, mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig ,megszűnt és megnyugodott /nefes/, azaz fellélegzett.- Éppen ezt kéri Isten szövetséges népétől is, a hozzá tartozás tanúságtételeként.

I/a. A szombat indoklása

Közismert, hogy a szombatra vonatkozó parancsolat indoklása az Exodus 20-ban a te-remtés történetére utal vissza. Arra, hogy Isten hat nap alatt alkotta az eget és a földet. Azaz Isten teremtő és alkotó munkájára hivatkozik a parancsolat. Jézus szerint is: “Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom- (Jn 5,16). De aztán “Isten is megnyugodott a hetedik napon, visszatekintve jól elvégzett munkájára.- A törvény megismétlésekor, az 5Móz-ben viszont az indoklás így hangzik: “És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén és kihozott téged onnan az Úr- /5Móz 5,14k/. A kettő között hangsúlybeli különbség van. Míg az Exodusban a szombat megtartására, megszentelésére kerül a hangsúly, hiszen a Teremtő is megnyugodott, addig a Deuteronomiumban “a hangsúly a parancsolat második felé-re esik inkább, /hogy tudniillik/ biztosítsd a nyugalomnapot fiadnak, lányodnak, szolgádnak és még a jövevényeknek is úgy, mint magadnak. ...Mert szabad vagy, azzal a mértékkel mérj má-soknak is, mint önmagadnak.-
A hetedik nap a pihenésre rendelt idő, a nyugalom napja, Isten ajándéka. “E nélkül a nap nélkül a munka újból szolgává tenné az embert. A szombat megtartása szükséges és le-hetséges teremtett világunkban, ahol minden az ember életszükségleteit szolgálja.

I/b. Szombat az Ótestamentumban

Az egyik csoport Isten nyugalmával, a másik az ember, az állatvilág és a termőföld nyugalmá-val foglakozik. Az első az Exodusban, a másik a Deuteronomiumban található.
Isten nyugalmáról először a Gen 2,1-4-ben olvashatunk. “Ha jól megfigyeljük a szöve-get, meglepetve olvassuk, hogy Isten a hetedik napon (és nem a hatodikon, mint a LXX mond-ja!) fejezte be a teremtés művét, ugyanaznap szűnt meg munkájától, melyet aztán megáldott és megszentelt.- Szombatról só sincs a Sínai törvényadásig. Ez Isten kegyelmi tette, mellyel helyreállítja a szövetséget, melynek szerves része a szombat megszentelése. Ez Istennek az emberre vonatkozó totális igényét jelenti. Isten akarata az, hogy Izráel így munkatársává vál-jon, mert munkáját és megnyugvását Isten a maga teremtő ritmusával hozza összefüggésbe.
A Deuteronómium erősen hangsúlyozza a szabadítás szempontjait. A bűn miatt átok alatt görnyedő teremtettség szombaton ízelítőt kap Istentől az elveszített teremtési rendből. A szombat a teljes szabadításnak, Jahve napjának (a jóm Jahvénak) az előjele. Szoteriologikus - eschatologikus vonások párosulnak itt szociális tartalommal. “A törvény megismétlése egyene-sen új indokát adja a szombatünneplésnek: ‘mert emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptom földjén és az Úr a te Istened onnan hozott ki téged. Ezért parancsolta, hogy a nyugodalomnap-jának eleget tégy. 5Móz 5,15.-

I I./ Szenteld meg...

A megszentelés azt jelenti, hogy azzal, hogy Istennek szentelem oda ezt a napot, azzal kifejezem, hogy önmagamat szentelem oda neki. S eközben történik meg nagy megajándékoz-tatásom is. A pihenés ideje a felüdülés idejévé is lesz számomra. “Felüdít az, hogy találkozom az Atyával, az Igével és a Szentlélekkel. E megszentelő találkozásban bűneimtől feloldozást nyerek és megigazulok. Így nem önigazolásom, hanem megigazulásom alkalma a megszentelt nyugalomnap.- Ugyanakkor az Úrral való találkozásban oldódnak fel életem belső feszültségei. Mert az Istennel való találkozás folyamán találkozom atyámfiaival is, feloldódnak a köztünk lé-vő feszültségek, leomlanak az elválasztó falak.
A hetedik nap megszentelése életszabály, mely szellemileg megtapasztalható és biológiailag is indokolható. Farkas József szerint a szombat “megszentelése egyfelől abban áll, hogy kilazulok a görcsökből, másfelől meg olyan erőkkel töltődünk fel, amelyek lendületet adnak a következő hét munkáihoz. /Azaz/ ki kell szabadulni a munka rabszolgaságából; Kila-zulni, kioldódni a pénznek az igézetéből; és ki kell lazulni az aggodalmaskodásból-
A szombat mondanivalója az, hogy szent az idő, szent a munka, és szent minden teremtmény. Ez a szövetség napja /Ex 20,12/; ez a pihenés napja /Gen 2,3/; hálaadás napja Isten szabadításáért /5Móz 5,15/; ez az öröm napja /Zsolt 92/. Ez a jele az Isten és Izráel közti szövetségnek. Ez az Istenhez tartozás jele.
A szombat előre mutat, a jövőre. “Ebből következik, hogy Isten a szombatnapi ünnep-lésben a teremtésnek ígéri a maga jelenlétét....Felséges lehetőség, ami a szombatban van: várni arra, hogy jön az Isten és megadja, amit ígért, ami nélkül a világ nem lehet teljes: ott la-kik majd közöttük. A teremtmény az Isten nyugalmában jut el a saját maga nyugalmához, je-lenlétében van létezésének az áldása, egész teremtett voltának az alapja.....Éppen ezért a szombathoz kapcsolódik a Messiás várása.-

III./ Hat nap munka

Isten gyermekeinek meg kell tanulnia élni mind a munkára rendelt napokkal, mind a nyugalom napjával. Izráel Egyiptomban rengeteget dolgozott, - másnak. Munkája rabszolga munka volt, nem pedig szabad emberek felelős tevékenysége. A szövetségkötés nyomán meg kell tanulnia úgy munkálkodni, mint aki szabad, és felelősségvállalásából következik, hogy el-kötelezett környezetéért. Isten népének meg kell értenie mind a hat nap, mind a hetedik nap titkát.-’ Hat napon át munkálkodjál, és végezd el minden dolgodat’, mert szabad vagy; tartsd meg és szenteld meg a nyugalom napját, mert ‘szolga voltál... és az Úr kihozott téged’- Csak akkor lehetsz boldog az otthonodban, a jólétedben, ha élsz azzal az ajándékkal, amit éppen e nap megszentelése közben ad neked az Isten.-
Sajnos az ember sem dolgozni, sem pihenni nem tud Isten akarata, kedve szerint. Meg kell tanulnia jól dolgoznia, hogy aztán jól tudjon pihenni is. Amikor a Biblia állást foglal a munka mellett, állást foglal a henyélés, naplopás, dőzsölés, tékozlás ellen. A 2Thess 3,10-ben írja Pál a görög kikötőváros kényelmes, lusta népének: “Aki nem akar dolgozni, ne is egyén.- Mert nem csak a lustaság kísértése, hanem a munka kísértése is körülveszi az embert. Van démonizmu-sa a munkának, amikor a munka elnyeli az embert. “Az ember méltósága abban van, hogy tud dolgozni, és tudja letenni a munkát, és tud pihenni. Ahol ez a kettő nincs harmóniában, ott nincs emberi méltóság.- Isten hűséges népét mindig is a tisztességes, becsületes munka jel-lemezte. Pál írja az 1Thess 4,11-ben: “Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen élje-tek, a magatok dolgát végezzétek és saját kezetekkel dolgozzatok!- A hívő ember nem lehet munkakerülő, ingyenélő, másokat megkárosító. A munka óv meg az unalomtól, nélkülözéstől és a bűnözéstől is.
Sok bölcsességet rejt a régi magyar mondás: “Úgy dolgozz, mintha örökké élnél és úgy imádkozz, mintha holnap meghalnál!- Tompa Mihály református papköltő írja: “Munkásság az élet sója, A romlástól mely megójja. Csak az, aki nem hevert, Várhat áldást és sikert.-
A Biblia tanít arról is, hogy a munka Isten szeretetében vagy ítéletében van. Isten áldá-sa kell a munkához. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Hogy a munka hat na-pon át áldás legyen, a hetediken is megfordul. A Debreceni Református Kollégium homlokza-tán olvasható: ‘Ora et labora’, azaz ‘imádkozzál és dolgozzál’. “Ebben a kettős egységben lesz áldottá az ember, és ezért kell megtanulnunk pihenni a hetedik napon, hogy a következő hat napon igazán áldott legyen a munkánk.- A pihenést csak az érdemli meg, aki hat napon át dolgozott.
A munka és pihenés ritmusa Isten teremtői munkájában rejlik és parancsában gyökere-zik. A teremtéstörténetben a Teremtő teremtményének a munkát adja alapvető feladatául, mely egzisztenciájának legfőbb meghatározója. “A hetedik napi munka betiltása annak a kísér-tésnek veszi elejét, hogy az ember csak a munka és a lét biztosítása felől értelmezze önma-gát... Az ember hajlamos arra, hogy életét a szünet nélküli munka által biztosítsa és kvalifikál-ja. Ezt az igyekezetet töri le a szombat-napi parancs.-
A nyugalom napja megtartása nélkül a munka rabszolgává tesz. Napjainkban jól szemlélhető, hogy mi lesz akkor, ha az ember a világot a szombat nélkül érti. “Mintha neki kel-lene munkájával megszerezni az élethez való jogot, az ember fontosabbnak tartja a munkáját, mint az Istennel való öröm-közösséget, az ünnepet.-

IV./ A szombat szociális vetületei

A negyedik parancsolat az Ószövetség szociális törvényének az alapja és ezen alapszik min-den ószövetségi szociális igazságot követelő prófécia is. Ez az alábbi szociális köröket érinti: család, társadalom emberiség. E több mint háromezer éves rendtartásban nem csupán az em-ber munkához és pihenéshez való joga szerepel, de Isten már akkor adott szociálpolitikai irányelveket. “Ilyen az ifjúságvédelem (egy zsarnok apának nem szabad gyermekeit robotoltat-ni a hetedik napon); a rabszolgák védelme (akkor, amikor a művelt népeknél még emberszám-ba sem vették őket); sőt van benne állatvédelmi törvény (a jószágot nem szabad végkimerülé-sig dolgoztatni).-
A parancsolat második részében olvashatjuk: “Semmi munkát ne tégy azon se magad, se fiad, se leányod...- A családfőnek azzal a mértékkel kell mérnie családtagjainak is, mint ön-magának. A vasárnap a család életében nagyon jelentős, mert ez a családformálás alkalma is. A szombatnapi törvény második szociális aspektusa a társadalomra vonatkozik. Gyakran észre sem vesszük, eszünkbe sem jut, hányan és hányan dolgoznak értünk. Hiszen egyeseknek ál-dozatot kell hozni, hogy mások megtarthassák a nyugalom napját. “Enélkül nem lenne fény, nem lenne közlekedés, ellátatlanok maradnának a betegek... Tudunk-e hálával gondolni azok-ra, akik értünk áldozatot hoznak? S tudunk-e mi is szívesen áldozatot hozni másokért? Hiszen a nyugalomnap megtörése bűn, de az áldozathozatal mindig a legigazibb megszentelés.- A negyedik parancsolat szociális üzenetének harmadik szelete az egész emberiségre vonatkozik. Az idegenre, más bőrszínűre, más nyelvűre, más hitű emberre is úgy gondoljunk, mint önma-gunkra. Nem lehet igazán boldog, békés, nyugodt pihenésünk, míg a földön vannak felebarátaink, embertársaink, akiknek nincs joguk, nincs békességük, nem élhetnek emberhez méltó életet. Mit teszünk, mit vállalunk, mit akarunk annak érdekében tenni mi magunk közvet-len környezetünkben is, hogy minden embertársunk emberhez méltó életet éljen....?
“A szombati béke, béke Istennel, de ez a béke átfogja a testet is, nemcsak az egyes embert, hanem a családot, és a népet is, nemcsak az embereket, hanem az állatokat is.... Isten a természetre is gondolt, amit békét alkotott, szombatot rendelt. Az ember elvesztette a termé-szettel való békét, és ennek korunkban katasztrofális következményei vannak. A tenger és er-dő pusztulása mutatja, hogy az ember nem ismeri a teremtést és benne a Teremtő célját, mert nem ismeri a Teremtővel való békét és a mindenség szenved emiatt.-

V./ Jézus és a szombat

Jézus korában három fő mozzanata volt a szombat törvénynek. 1. Megtartása az igazi izráelitaság mértékének számított. 2. A szombatot meg kellett tartani. Ez szinte bilincs lett az emberek életén. 3. A nyugalom napja megtartása az önigazolás eszközévé lett. Nem azt akar-ták, hogy igazak legyenek, hanem, hogy igazaknak látszódjanak. Ezzel szemben Szabó An-dor négy pontban foglalta össze Jézusnak a szombathoz való viszonyát.
a./ Jézus a szombatot alárendelte az Ézs 61,1k-nak: “Az Úristen lelke van énrajtam...., hogy a szegényeknek örömöt mondjak,.... és a megkötözötteknek megoldást.- Ez az írás akkor teljesedett be, amikor Jézus kijelentette, hogy személyével és szolgálatával megkezdődött az “Úr kedves esztendeje- (Lk 4,21).
b./ Jézus a szombat igazi értelmét a gyógyításokban, a kötelékek feloldásában látta (Lk 13,16). Szinte kizárólagos nála a szombat szociális értelmezése, azaz “a szombat lett az em-berért- (Mk 2,27).
c./ Jézus a szombat urának vallotta magát (Mk 2,28).
d./ Jézus szerint nem lehet igazi fellélegzés, nyugalom, szombat addig, míg bűn, be-tegség, halál van. Egyik szombat napi gyógyítása után vallja: “Az én Atyám mindezidáig mun-kálkodik, én is munkálkodom- (Jn 5,17). “A ‘mindezidáig’ /heós arti) jelenti azonban azt, hogy az üdvtörténet döntő fordulathoz érkezett, a szombat is, mint Isten ama munkálkodásának egy része elérte célját Jézus szolgálatában, halálában és feltámadásában. Isten nyugalma kezd helyreállni.-
Amikor Jézus látszólag megtörte a szombatot, azzal arra figyelmeztette környezetét, hogy a szombat céljához ért, mert benne beteljesedett. Ő hozta el a megváltás örömét és a te-remtés nyugalmát. Vagyis “ a szombat célja, hogy az ember Istenben való nyugalmához, a megváltáshoz eljusson...betelt a szombat-nap ígérete felségesebben, mint az ember hitte vol-na. Itt van Isten királysága és az egész élet szombati ünnep lesz. Ez a szombat beteljesedése. Isten királyságának megérkezése a földre.-

VI./ A ‘szombat - vasárnap’ kérdés

Szombat helyére nem vasárnap került, hanem Jézus Krisztus! Vasárnap támadt fel Jézus, amikor a teremtés teljes nyugalma elkezdődött. Ekkor egyetlen dolog lényeges: Jézust és Jé-zussal ünnepelni!
A keresztyének között az első időkben a szombat kérdés nem éleződött ki, mivel több-ségükben zsidó származásúak voltak, a templomi alkalmakon ugyanúgy részt vettek ,int a zsi-dók. Naponta összegyülekeztek és hamar bekövetkezőnek várták Jézus Krisztus második visz-szajövetelét. Pál is többnyire szombaton ment a zsinagógákba, mert akkor érte el a zsidókat és akkor szólhatott hozzájuk. Kol 2,16k-ban azonban határozottan állítja, hogy a szombat más dolgokkal együtt “árnyékai az eljövendőknek, de a valóság a Krisztusé.- Ahol pedig nem zsidó-keresztyén csoport, ott Pál a hét első napját rendelte el egybegyülekezésre, tanításra, úrvacso-rázásra (vö. Acs 20,7; 1Kor 16,2).
A hét első napja általánossá tételében - Szabó Andor összefoglalása szerint - az alábbi tényezők játszottak közre: “1./ Jeruzsálem lerombolása, a zsidóság szellemi központjának megbénulása. 2./ A keresztyénség és a zsidóság közötti kapocsként álló zsidókeresztyénség megmerevedik és lassan elveszti jelentőségét, majd elenyészik. 3./ A paruzia késik, így sürgő-sen rögzíteni kellett nemcsak a kánont, de az istentisztelettel kapcsolatos kérdéseket is, tehát 4./ kialakul az ősegyház liturgiája, istentisztelete. 5./ A Római Birodalomban mindenfelé terjedő keresztyénség tudatosan igyekszik elhatárolni magát attól a látszattól, hogy ők csupán a zsi-dóságnak egy szektája.-
A szombat az ígéret, a várakozás, a vasárnap a beteljesülés kezdete. A vasárnap nem a szombat helyébe jött, hanem új ünnep, mely az új teremtés kezdetét, Jézus feltámadását jel-zi. A szombat jelzi - vár ránk Isten országának mennyei nyugalma, vár ránk a mennyei szom-bat.
A vasárnap megszentelésének szerves része a gyülekezet Jézus nevében történő együttléte, közössége, az istentisztelet, ahová Jézus jelenlétét ígérte. Ám az Úr napja megron-tása az egész hét elvesztését eredményezi. “A hetedik nap megszentelése közben megújul erőm a hat nap feladatai elvégzéséhez. Ha a hetedik napon odaállok Gondviselőm elé és el-számolok neki a hat napon végzett minden dolgomról, Őt nyerem meg társul és segítségül a következő hat nap feladataihoz.-
A szombat és vasárnap is az ÚR napja. Isten ÚR voltának, uraságának megnyilvánulá-sa. Vasárnap Jézus Krisztus feltámadásának napja. Kálvin szerint ekkor mindenestől meg kell nyugodni, hogy Isten munkálkodhassék bennünk. Belső nyugalom ez, melyben Isten a kor-mányzó hétről hétre az örök szombatig, ahová az idő torkollik.


Vásárosnamény, 2.000. 07.25. Dr. Pótor Imre