MIÉRT FONTOS A PRESBITEREK TANÍTÁSA?

"Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra!- ApCsel 20,28a.


a./ Miért jöttünk el erre a presbiteri missziói csendesnapra?
- Meggyőződésem szerint azért vagyunk itt, hogy tükörbe nézzünk, a Biblia tükrében belenézzünk Jézus Krisztus szemébe. A Szentírás világosságában meg-lássuk önmagunkat, és még tisztábban, mint eddig - presbiteri tisztünket. E közös-ségben vizsgáljuk meg tüzetesen: mi Isten célja velünk? Isten szíve szerint töltöm-e be küldetésemet gyülekezetemben? S ha nem, hogy lehetnék Isten alkalmas eszkö-ze a Krisztus-test építésében? Segítsen Isten mindnyájunkat, hogy legyünk szíve szerinti építőmunkásai gyülekezetünknek, Isten országának.
Felelős módon csak akkor képes a presbiter eleget tenni Isten akarata szerinti megbízatásának, ha azt alaposan ismeri és Krisztusnak átadott élettel eleget is tesz annak gyülekezete közösségében. Ez a folyamat csak folyamatos és állandó tanulás során mehet végbe. Aki nem akarja vagy nem képes tanulni naponként Isten akara-tát, képtelen Krisztus szerint betölteni küldetését.

b./ Ez a fajta tanulás lelki-szellemi értelemben vett oktatást-nevelést je-lent. Hogy jól betölthessem tisztemet, az Egyház Urától, Jézus Krisztustól tanulok. Tanulom a Szentírásból Isten akaratát. Az ő akarata pedig az, hogy minden ember üdvözüljön. Megértett üdvakaratát kell nyilvánvalóvá tenni minden kedves testvé-remnek.
Amennyiben a presbiter Jézus Krisztus tanítványának vallja magát, reá is ugyanúgy érvényes Krisztus hívása, parancsa, kedves kérése - "Jöjj és kövess en-gem!- - mint minden Istennek átadott életű emberre. Ezt pedig valamennyien csak az Igének való naponkénti engedelmesség, gyakorló keresztyén élet folyamán tudjuk megvalósítani. Teljes érvényű életközösség-vállalás ez Ővele, aki életét adta min-denkiért, hogy aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.
Tehát rendszeres és folyamatos tanulási-nevelési folyamat részeseiként for-málódunk Isten iskolájában, s mindazt, amit eközben ajándékként kapunk, megoszt-juk - mert ezt kell tennünk - a ránk bízott gyülekezet tagjaival. Lelki-ajándékainkat "céltámogatásként- kapjuk a Krisztus-test építésére.

c./ "Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra- - kéri Pál apostol az efézusi presbiterektől. Nagy megtiszteltetés és elkötelezés az, amikor valaki elmond-hatja, hogy 70-80 vagy több száz ember akaratából lettem gondnok vagy presbiter. Elöljáró, mivel képviseli a gyülekezetet, az egyházközség lelki előmenetelének és anyagi javainak sáfára. Ez a tisztelet, megbecsülés, elismerés jele, mivel sokan vall-ják, hogy ez a férfi, ez a nő megbízható, munkával terhelhető, felelős elöljárója a gyülekezetnek. De szolgálat is presbiternek lenni, hiszen Jézus mondja? "Aki nekem szolgál, engem kövessen, és aki engem követ, megbecsüli azt az Atya-.
Krisztus kötelez el tehát a maga követésére és szolgálatára. S ebből a célból ad lelki-ajándékokat, talentumokat, hogy mindenkinek adjunk ezekből - szeretetéből, öröméből, békességéből, türelméből, szívességéből, jóságából, hűségéből, szelíd-ségéből, önmegtartóztatásából - akik elfogadják. Hiszen mindenkinek szüksége van Isten javaira. Isten kedves ajándéka, hogy minden hívő és hitvalló gyermekének le-hetővé teszi, hogy mint a gyertya, világítson a maga helyén-. Fényével a Világ Vilá-gosságára, az üdvözítő Jézus Krisztusra mutat. Mert "akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten Fiai.-

d./ Viseljetek gondot magatokra: vigyázzatok, emlékezzetek. Ne feledjétek, kitől vettétek küldetéseteket. Isten Igéjéhez szabjátok magatokat. Érdeklődjetek, tá-jékozódjatok mindennap a Bibliátokból: mi az Isten akarata, speciális, aznapra szóló üzenete. Tanuljátok az Igét, tanuljátok az Isten tetszése szerinti engedelmességet.
Tudatlanság miatt elvadul a nép. Aki csak önmagát érvényesíti, aki csak kriti-zál, társait bántja, - az használhatatlan, alkalmatlan eszköz Ura kezében. Nem azt teszi, ami a dolga. Az az Isten akarata, hogy Isten országa építő-munkása legyen min-den Krisztushoz megtért ember, a presbiterek meg minősített értelemben is.
Milyen kiváló példa minden presbiter számára a damaszkuszi úton Jézust kér-dező Saul: "Ki vagy Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?- Nem mindig könnyű és egyszerű az engedelmesség útján járni. Éppen ezért öntsétek fel a lelki fegyvereket, mert csak így lesztek Krisztus Jézus jó vitézei. Gyakorló imádkozókként legyetek napi-kapcsolatban az Egyház fejével és Urával, Jézus Krisztussal. Becsüljétek meg a közösséget, áron is vegyétek meg az alkalmakat. Ezzel is példát mutatunk a reánk bízott gyülekezet tagjainak, de a kívülállóknak, településünk lakosainak is. Hadd lás-sák értékrendünket, mutassunk így is példát nekik: mennyire fontos nekünk a gyüle-kezeti közösség.

e./ Viseljetek gondot az egész nyájra! Ezt mindnyájunknak, mint a gyüleke-zet őrállóinak meg kell tanulni: egész gyülekezetben gondolkodni. Ez a presbiter joga és kötelessége. Az egészbe beletartozik a megkeresztelt gyermek, a konfirmandus fiatal, a házasságára áldást kért ifjú-pár, a házasságban és egyedül élő egyaránt. Vi-seljen mindenki gondot lelki értelemben is saját háza-népéről. A presbiter felelőssé-ge: szem előtt tartani az egész közösséget. Hiszen a gyülekezet, az egyház Jézus Krisztus tulajdona, vérén megváltott népe.
A presbiter feladata: táplálni és őrizni minden tagot. Füves legelőkre és csen-des vizekhez terelgetni - a 23. zsoltár értelmének megfelelően. Hívjátok, hívogassá-tok, sőt ha lehetséges, hozzátok magatokkal a környezetetekben élő, templomba nem járó reformátusokat. Fájjon nektek minden Isten ellenére élő felebarátotok sor-sa. Tegyetek érdekükben. Látogassátok meg őket, vigyetek lelki könyveket, hívjátok őket a közösségbe. Lelki, testi segítséget adjatok és mutassátok meg mindenkinek az üdvösség útját.
Őrizni, számon tartani, vigyázni a gyülekezet minden tagjára - ez is presbiteri feladat. A Sátán ordító oroszlánként szertejár, keresi, kit nyelhet el. A nagy keresz-tyénüldözés idején a római arénákban keresztyéneket is odavetettek kiéheztetett vadállatok elé. A keresztyének egymásba kapaszkodtak. A fenevadak az embercso-mó pereméről kapdostak ki maguknak. Aki magára marad, leginkább az támadható szellemileg, lelkileg, de testileg is.
Viseljetek gondot az egész nyájra. Nem mindegy milyen lelki-szellemi táplálé-kot vesznek magukhoz gyermekeink a médiákból, hova járnak szórakozni fiataljaink, hogyan, milyen szociális körülmények között élnek özvegyeink, öregjeink, betegeink. Látókörünkben minden gyülekezeti tagunknak helye van. Úgy vagyunk felelősek mindenkiért, ahogy Krisztus adta önmagát értünk a golgotai kereszten, hogy meg-mentsen a kárhozattól, hogy üdvösséget ajándékozzon és hogy megszenteljen. Te-hát szent, Istennek tetsző életre hívott el a mi Urunk.

f./ Mire való tehát a presbiteri tisztség?
- Szolgálatra - Istennek és népének -az anyaszentegyháznak-, amit csak Is-tennek átadott és odaszentelt élettel lehet megvalósítani. Nem egyszerű állandó jel-leggel rendelkezési állományban lenni. De Isten és emberek előtt is hiteles szolga csak így lehet minden presbiter;
- E tisztség a Krisztus-test építésére, Isten országa javára, hasznára való. - Kérjük mindehhez Isten segítségét és vezetését, mert "akiket Isten lelke vezérel, azok Isten Fiai-. A fiúság lelkével, Isten üdvözítő akaratának engedelmeskedve te-gyük teljessé Krisztus Jézustól, az Egyház Urától kapott megbízatásunkat Isten nagy neve dicsőségre, felebarátaink javára.

Vásárosnamény, 2004. február 27. /dr. Pótor Imre/