belépés | regisztráció RSS

Nyomtat Archívum Elküld Hírek

2016. május 01., vasárnap - Fekete Zsuzsa

Anya a kereszt alatt

Anyák napján az igébe tekintünk és olyan asszonyt látunk, akit az ég meglátogatott. Akire mindannyiunknál több bízatott, örömökből és szenvedésből egyaránt. Talán bennünk elsősorban csak az öröm emlékezete ragadt meg Mária személye kapcsán. A betlehemi születés, a „szent szüle pár" krisztusi fényben fürdő mosolya. Éppen ezért hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Máriának nemcsak az öröm, de a fájdalom poharát is ki kell ürítenie.

A Golgota helyén, katonák és szájtátó tömeg, férfiak és asszonyok között ott látunk egy megtört nőt. Szemben áll a középső kereszttel, amelyen vérző alak függ. Mária arcát hol kendőbe rejti, hol feltekint. Könnyek árja mossa arcát. Fájdalmak ostromolják szívét. Mintha csak azért kellenének könnyei, hogy „kibírják / a világ összegyűjtött kínját". (Ratkó József) Miközben fia agóniáját figyeli, számos emlékkép tör magának utat. Angyali szózatról, aki fiút, sőt Messiást ígért a születendő gyermekben. Akkor még alig értett valamit az égi üzenetből. Aztán kilenc hónappal később egy városszéli istálló hirtelen megtelt fénnyel. Idegen emberek térdeltek az újszülött elé. Messziről jött bölcsek érkeztek, csillagot követve az ő újszülött Jézuskájához. Pásztorok könnye cseppent, miközben egymás szavába vágva mesélték az angyali jelenést. És mindezen igéket ő, Mária, megtartja és a szívében forgatja. Messiás sarjad kicsiny Jézusában. De számára e gyermek, a felnövekvő ifjú mégis elsősorban „a fiú". Méhének gyümölcse. Az égi ajándék. Isten szeretetének bizonyossága. Látja felnőtt gyermekét az Atya megbízatásában. Sokszor nem is érti őt. Nem hétköznapi szavakat szól és dolgokat cselekszik. Látja általa az Urat, a megígért Messiást, de ő elsőként mégis úgy gondol reá, ahogy senki más: gyermekét, fiát látja benne. Milyen büszke anyai szíve, a sok róla szóló hírt hallva. Feltámadott halottak, meggyógyult nyomorultak magasztalják az Ég Urának földi kijelentését. Sokszor azonban szorongva hallja azt is, hogy ez az út sok lemondással, ellenséggel és irigységgel teli ösvény. Egyre több aggodalom gyűl az édesanya lelkébe. Érzi a veszélyt. Egyre nő az ellen hangja, akarata. Az ármány csendben szövi hálóját.


Nagypénteken siet fiához. Tömeg szorongatja. De hiába kiált ő és még néhányan mások, csak Barabbás hallik. A főpapok irányította szájak túlharsogják őket. Innentől anyai szíve végigjárja fia stációit. Fizikai fájdalmat érez minden ostorcsapás nyomán. Az ő homlokát is nyomja a töviskorona. Zihálva kapkod levegő után, úgy érzi összeroskad fia a kereszthordozását látva. Nincs nagyobb, mint egy anya fájdalma. A segíteni képtelen, tétlen szenvedés. Amely legszívesebben félőrülten sikoltana bele a kegyetlen és szenvtelen világba: „Adjátok vissza a fiamat! A fiamat, mert nem érdemlitek meg őt, az ég adományát! Nem kell nektek Messiás!"
De csak hallgat. Néma zokogással figyeli a keresztet. Vállai rázkódnak, könnyei könnyen utat találnak, lábai reszketve küzdenek a talpon maradásért. Egymást támogatják az asszonyok. Mária kiválik közülük és János karján előre lép. A sokaságból sok-sok szempár követi ezt a néhány lépést. „Ő az anyja", suttogják. Talán arra gondolnak, hogy ők is anyák, ők is gyermekek. A hatalom bűnöst prezentál, de a tömeg csak anyát és fiút lát. A legmélyebb összetartozás, szavak nélküli megjelenését. Amit csak nagy írók és festők tudnak méltóképpen visszaadni. Vagy éppen az élet maga. A legnagyobb tanítómester.


Az ég rátekint a szenvedő édesanyára. Most még nem a menny, csak a kereszt magasából. Jézus tekintete pihen meg Márián. Rajta, aki pólyálta, óvta, vigyázta őt. Aki megvédte cseperedő gyermekét. Aki azután oly sokszor útnak indította és visszavárta. Most azonban egy tehetetlen édesanyát látunk, aki lát ugyan, de képtelen tenni. Nem tudja levenni gyermekét a fájdalmak keresztjéről. Jézusnak minden lélegzetvétel a kínok kínját jelenti. És nem tudni, melyik az utolsó. Már nincs sok hátra, csak néhány perc, néhány mondat talán. Tekintetük találkozik. Anya és fia egymásra tekint. Ahogy régen is. Ahogy a názáreti lapostetejű kis házban egykoron. Csak a másikból merítkező őszinte szeretet, a kiapadhatatlan bizalom tud ilyen nyíltan a másikra nézni és állni ezt a tekintetet. Ez az anyai tekintet végígkísérte Jézus egész életét. Kisfiúként biztonságot jelentett. Az otthont. Később, földi munkája során lelki feltöltekezést. Áldott, megerősítő emlékezést. Már közel a végső pillanat, búcsúzni kell. Nincs nagyobb bizonyítéka a ragaszkodásnak, mint a halál kapujában is gondoskodni a legszeretettebb személyről. „Asszony, ímhol a te fiad!" Elmegyek ugyan, de ez a férfiú fiadként gondoskodik rólad. Nem hagylak egyedül. „Ímhol a te anyád!" Ő, a hozzám tartozó, mostantól hozzád tartozik. Légy fia néki. Légy oltalmazója.


Lám, miközben Urunk e világról gondoskodik, a család, az anya gondviselése sem marad el. Úgy végzi el a megváltás munkáját, úgy mondja ki utolsó szavát, hogy előtte még fiat ad az anyának. Anyát a fiúnak. Gondviselőt az elesettnek, anyai támaszt a szeretett tanítványnak. A Golgota helyén annak a mélységes igazsága ragyog fel, hogyan szerette Isten e világot. De nem csak az. Az is, nem csekélyebb módon és nem kevésbé, hogyan és mennyire szerette, óvta tulajdon édesanyját az Isten Fia.

Fábián Tibor 

2017. május 24., szerda,
Eszter , Eliza napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 6640
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 37395058

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat