1 Mózes 24, 27

„Áldott az ÚR, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az ÚR vezérelt engem ezen az úton.”

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet!

A mögöttünk lévő héten május 22-én, 10 órakor a Kárpát-medence összes református templomában megszólaltak a harangok. A magyar reformátusság egységét, összetartozását hirdették az egyszerre megszólaló harangok. Amikor imádságos szívvel erre az ünnepi pillanatra készültünk felfakadt szívemből a jól ismert hitvalló imádság: Református magyar vagyok, amíg élek az maradok, megígérem megfogadom, hogy hitemet holtig vallom. Ez az imádság bizonyságot tesz Isten iránti hűségünkről. Biztosít egy hithű magatartásról és kifejezi a hazánk és nemzetünk iránt érzett hűségünket is.
Mai igénk az Isten hűségéről tanít. Az embernek mindig szüksége van arra, hogy felismerje élete történéseiben Isten hűségét. Ez erősíti meg újra és újra a mi hitünket. Ábrahámnak, a jól ismert ősatyának, Isten kiválasztott gyermekének volt egy szolgája: Eliézer. Ábrahámtól egy nagyon komoly, felelősségteljes megbízást kap ez a szolga. Azt mondja neki: Hozz feleséget fiamnak, Izsáknak. Egy feltételt szab, hogy a menyasszony ne legyen kánaáni, ne legyen az idegen népből való. Nehogy bálvány imádására, vagy más idegen kultuszra térítse leendő férjét. Azt mondja neki, menj el az én szülőföldemre, onnan hozz feleséget az én fiamnak. Nem volt könnyű helyzetben ez a szolga. Még ha saját magának választana feleséget az is nehéz lenne, nem még ura fiának! De nem csüggedt el. Tudta mit kell tennie. Isten gondviselő szeretetében bízik. Őt hívja segítségül. Hisz abban, hogy Isten terveiben már ott van az a lány, akit neki meg kell találnia.
Az ószövetség emberétől nem idegen, hogy jelet kér Istentől. Egykor Isten Gedeont bízta meg azzal, hogy gyűjtsön sereget az ellenséges Midján népe ellen. És Gedeon így szólt az Úrhoz: „Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogy megígérted, akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, a föld pedig mindenütt száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogy megígérted.” És úgy lett. De Gedeonnak ez sem volt elég. Másnap azt kérte, hogy a mező legyen harmatos a gyapjú pedig száraz. Isten mindkét kérést teljesítette. Gedeon és serege megnyerte a csatát.
Vagy gondoljunk Jákób fogadalmára, aki Isten jelenlétéről, hűségéről úgy kíván megbizonyosodni, hogy azt mondja: „Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és épségben visszatérek apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem.” És Isten haza segítette.
De Térjünk vissza Ábrahám szolgájának történetéhez, aki a forráshoz érve ezt szól: „Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány, akit az ÚR az én uram fiának rendelt.” És mit ad Isten? Már jön is Rebeka korsóval a vállán. Ez a leány lett Izsák felesége. Látva ezeket a régi szép történeteket talán mindnyájan azt mondjuk most, hogy de jó lenne, ha minden ilyen egyszerűen menne. Olyan jó lenne, ha a mi életünk útján is ilyen jelek bizonyítanák Isten jelenlétét és hűségét! Ha az élet nagy kihívásaiban, döntéseiben ilyen jeleket kapnánk mi is az Úrtól. Szeretett Testvéreim! De jó lenne, ha látnánk a kiutat egy vírus által terhelt veszélyhelyzetből. Ha tudnánk a megoldást azon családok számára, akiknek az elmúlt hónapok nagy anyagi kiesést jelentettek. De jó lenne tudni, hogy mi vár ránk a nyári hónapokban. Az elkövetkező években. De jó lenne ismerni a gyógymódot mindenféle betegségre. Az ifjú életek, de szeretnék előre tudni, hogy Isten kit rendelt életük hű párjának. Sok esetben nem kapunk erre előre útmutatást, de abban biztosak lehetünk, hogy Isten hűséges gondviselése vezérli minden utunkat.
Átélte ezt Ábrahám szolgája is, aki azt mondja: „Az ÚR vezérelt engem ezen az úton.” Bizonyára voltunk már úgy Kedves Testvéreim mi is, hogy látva Isten hatalmát az életünkben, azt mondtuk, hogy ezt, ha precízen megterveztük volna, akkor sem sikerült volna jobban. Van, hogy máig nem értjük, hogyan értük el az elérhetetlen célt, hogyan változott meg, fordult jóra, vigasztalódott meg az életünk, de abban biztosak lehetünk, hogy Isten az, aki mindent a javunkra fordít. Ez az Isten hozzánk való hűsége. Ezért a hűségért mi hálaadással tartozunk.
Hálás az ember szíve a hitvesi esküért, mely azt mondja: „Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hitetlenül el nem hagyom." Adja Isten, hogy legyen ez a fogadalom minden házaspár életében az örök hűség záloga. Olyan jó a hűségről olvasni Naomi és Ruth történetében is, amikor Ruth így szól: „Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.” A mi református összetartozásunknak és egységünknek is ez a kijelentés adhatja alapját: Istened az én Istenem. Ezzel a lelkülettel gondoljunk szeretteinkre, gyülekezetünk tagjaira, népünkre, nemzetünkre. Határon innen és túl élő testvéreinkre. Isten, aki összeköt bennünket az élőkkel és összeköt azokkal is, akik már elmentek közülünk, de ebben a hitben éltek. Isten és az ő hűsége köt össze minket azokkal az ószövetségi emberekkel is, akik áldották az ég urát, amiért a mennyei Atya nem vonta meg hűségét és szeretetét tőlük. Áldó imádsággal léphetünk mi is az ő nyomdokaikba, mert szüntelen tapasztaljuk Isten hűségét.
De milyen az ember kedves testvéreim? Jól példázza ezt egy kis tanulságos történet, mely egy férfiről és az ő kutyájáról szól. A történet címe: Páratlan kutyahűség. Egy vidéken élő ember egy nap elhatározta, hogy megszabadul a kutyájától! Elindult a csónakjához, kutyája, mint mindig hűségesen ment utána. Beszálltak a csónakba. Kieveztek a vízre. Akkor még nem tudta a gyanútlan kutya, hogy mire is készül gazdája. Ahol a víz már jó mély volt megálltak, akkor már nyugtalan lett a kutya, mert valami rossz érzés kerítette hatalmába. A kutyák megérzik a dolgokat. A férfi elővette a nagy követ amivel készült a terve megvalósításához, jól rákötözte a kötelet amivel beakarta dobni a kutyát a tóban. De a férfi váratlanul megbillent, amikor a kutyára akarta tenni a követ, és bele esett a tóba. El lehet képzelni mit érzett a kutya ez alatt! De gondolkodás nélkül beugrott a vízbe hogy kimentse a gazdáját!
A férfi miután a kutya megmentette az életét, úgy elszégyellte magát, hogy hazavitte hűséges kutyáját!
Kedves Testvéreim! Hányszor bántja az ember, vagy éppen eltaszítja magától azt, aki hozzánk a leghűségesebb. Hitvest, szülőt, gyermeket, jó barátot, lelki testvért. Pedig nem lenne szabad. De sokan tesznek így Istennel is, aki napról napra megmutatja hozzánk való hűségét és szeretetét. Sokszor mégis elmarad ajkunkról a hálaadás, és az áldásmondás. Pedig a mi életünket is az menti meg, aki örök hűséggel kíséri lépteinket. A mi mennyei Atyánk, aki egyszülött fiát, az Úr Jézus Krisztust küldte értünk e világba, hogy, aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten hozzánk való hűségére csak egyféleképpen felehetünk, ha hozzá mi is hűek leszünk. „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját. Ámen.