Örökkévaló Istenünk! Gondviselő jó Atyánk! Egy olyan vasárnapra virradtunk, amikor nem indulhatunk szent házadba. De mi szeretnénk ma is hallani szavad. Szomjazza szívünk Igéd biztató üzenetét. Vágyunk Szentlelked megnyugtató erejére. A te békességet hozó közelségedre. Ezért arra kérünk, hogy tedd templomoddá azokat a családi hajlékokat, ahol szívesen hallgatják tanításodat. Fogadd el alázatos hódolatunkat, tiszteletadásunkat, amikor a magunk módján, lehetőségeinkhez mérten próbáljuk megszentelni a nyugodalom napját. Legyen ma kedves előtted a belső szobák csendje. Tekints le az imára kulcsolt kezekre és a hozzád vágyódó lelkekre. Engedd hadd dicsérjük neved! Most és örökkön örökké. Ámen.


Jób 1, 1-5 Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. 2Hét fia és három leánya született. 3Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz igás ökör és ötszáz szamár volt a jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember tekintélyesebb volt minden keleti embernél. 4Fiai lakomát szoktak tartani, mindegyik a maga házában és a maga napján. Ilyenkor üzentek három nővérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek-igyanak. 5Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.


Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Az elmúlt napokban nagyon sokan szomorúan fogadtuk azt a hírt, hogy ismét online térbe költözik egyházunk. A tavaszi helyzet után úgy gondoltuk, hogy talán könnyebb lesz újra beállni ebbe a gyakorlatba, hiszen már vannak tapasztalataink, és van jó reménységünk arra, hogyha elmúlnak ezek az idők, akkor újra közösségben lehetünk. De nem könnyebb! Az egy dolog, hogy a technika sem emlékszik mindenre, hogy minek hogy kell működnie. De itt az üres templom, ahonnan hiányzik a gyülekezet. Hiányoznak a találkozás örömét sugárzó tekintetek. Hiányoznak az Igére szomjas lelkek. Mégis hisszük, hogy ebben a formában is sokakhoz eljut Isten Igéjének megszólító üzenete. Egy család van előttünk a felolvasott Igében. Először Jób gyermekei a jó testvéri szeretetről tesznek bizonyságot. Majd Jób maga az édesapai gondoskodás egyik legszebb példáját adja. És mindezeket látva ismerhetjük fel e család életében, Isten gondviselő szeretetét.


1. Jóbnak volt hét fia és három lánya. Szép nagy család. Összetartó család. Ők akkor érezték jól magukat, ha egy asztal köré ülhettek. Nekik az volt a boldogság, ha nem hiányzik senki a családi körből. Tízen voltak testvérek. A szeretet asztalánál nagy egyetértésben, békességben tudtak együtt lenni. Jó volt nekik újra és újra találkozni. Örömüket, bánatukat agymással megosztani. Szeretett Testvéreim! Ugyan ez az időszak távolságtartásra int bennünket. De Isten Igéje mégis szívünkbe idézi a családi együttléteket, a gyülekezeti közösségeket. És arra tanít, hogy tartsuk számon egymást! Ne felejtsük el azokat a családi alkalmakat, amikor körül ültük a terített asztalokat. Mert azoknak az emléke, élménye megerősíti szívünkben a családtagok iránti ragaszkodást, kötődést és a jó testvéri szeretetet. Ezzel a jó érzéssel gondoljunk az Úrnak szent asztalára is, ahol a gyülekezet nagy családjának közösségében lehetünk. Ahol a hit, a remény és a szeretet ereje köt össze minket. Ahol nem csak egymással, de az Úrral is közösségben lehetünk. Ahol nem csak egymással, hanem magával Istennel békül meg a lelkünk.


2. Jób, a gondos édesapa is így tekint övéire. Bizonyára boldogan nézett gyermekeire. Elgondolta, hogy milyen jó, hogy ilyen békességben vannak. De jó, hogy így szeretik egymást. Megnyugtat, hogy tudom, számíthatnak egymás segítségére. Jób feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. Neki az is fontos volt, hogy jó példát mutasson gyermekeinek. És Isten irgalmas szeretete is megérintse őket. Jób jól ismeri gyermekeit. Tisztában van minden erényükkel és hibájukkal. Tudja, hogy a testvéri kapcsolat nem csak a számon tartó, elfogadó és megbocsátó szeretetről szól. Ismerjük mi is Káin haragját Ábel iránt, József testvéreinek az irigységét, gonoszságát, vagy Mária és Márta különbözőségét. A gondos édesapa tudja, hogy minden szavával és tettével munkálnia kell a gyermekek egymás közti békességét. De még ettől is fontosabb, hogy kérje övéire Isten békességét. Ezt teszi Jób, amikor összehívja őket. Megszenteli őket és áldozatot mutat be. A megszentelés fogalma az ószövetségben sok helyen jelenti azt, hogy valakit Isten szolgálatára alkalmassá tesz. Jób szerette volna, ha gyermekei követik az ő példáját, ha ők is feddhetetlen és becsületes emberek lennének. ha róluk is el lehetne mondani, hogy félik az Istent, és kerülik a rosszat. Kedves édesapák és édesanyák! Ilyen gyermekeket neveljetek. Szenteljétek meg őket. Tegyétek alkalmassá őket Isten szolgálatára, Krisztus követésére. Jób mindent megtett, hogy gyermekeit Isten oltalmazó kegyelemében és szeretetében tudhassa. Áldozatot mutatott be. Ma az áldozat szó azt jelenti lemondok valamiről. A szülői szeretet sok mindenről képes lemondani gyermekei javára. Mennyi munkát, erőt, pénzt és időt áldozunk oda, csakhogy mosolyt lássunk gyermekeink arcán, hogy ők boldoguljanak, az életben előre haladjanak. Jób áldozatbemutatása azt jelentette, hogy Istennek ad valamit. Abban a korban az Isten iránti hálaadás és tiszteletadás jele volt az áldozat bemutatása. De engesztelésül is szolgált, hogy elnyerjék Isten bocsánatát. Jób kész volt minden áldozatot meghozni övéiért. Kövessük ebben az ő példáját gondos, jó édesapaként és édesanyaként!


3. Végül pedig a gondviselő Isten szeretete bátorítson minket. Mert ő úgy szerette e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az Úr Jézus Krisztust áldozta fel a Golgota keresztjén, hogy általa nekünk bűnbocsánatot és örök éltet szerezzen. Általa terítette meg az Úr a kegyelem asztalát. Ő oda hív meg bennünket, ott szenteli meg életünket, ott tesz alkalmassá a neki való szolgálatra. Engedjünk az ő hívásának, mikor azt mondja, hogy jöjjetek énhozzám mindnyájan. Jóbot úgy ismerjük, mint Isten szenvedő szolgáját, akire gondja volt az Úrnak, akkor is, amikor mindene meg volt és akkor is, amikor mindenét elvesztette. Hűségéért Isten megáldotta és megjutalmazta őt. Ugyanezt látjuk az Úr Jézus földi életútján. A mennyei Atyának gondja volt Fiára. Vele volt, akkor is mikor csodákat tett és vele a szenvedések útján. Krisztus engedelmességének is meg lett a jutalma. Örökkévaló Atyja feltámasztotta őt a halálból, és magához emelte az égi honba, a mennyei dicsőségbe. Abba a hazába, ahol már nincs többé távolságtartás, ahol örök közösségbe lehet az Úrnak megszentelt serege. Isten ma már nem vár tőlünk égő áldozatokat, de annál inkább várja imádságainkat. Várja, hogy meghívjuk őt az asztalunkhoz. Várja, hogy ajkunkon legyen az áldáskérő szó: Jövel Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Mert az imádság megszenteli az asztalközösségeinket. Az imádság által a magányos lélek sem érzi magát egyedül. Gondviselésével ölel át az Isten áldások és próbák között egyaránt. Bátorítsák most szívünket imára e versbe szedett gondolatok: MOST KULCSOLD ÖSSZE KÉT KEZED! HA MÁSKOR TALÁN NEM IS TESZED, NYÍLJON AJKAD IMÁRA, S KÉRJ ÁLDÁST A VILÁGRA ! MOST TEDD ÖSSZE KÉT KEZED, HA MÁR MÁSÉT NEM ÉRINTHETED. DE SEGITS, HIGGY, ÉS IMÁDKOZZ, EZT MOST ADD HOZZÁ A VILÁGHOZ! MOST FORRASZD ÖSSZE KÉT KEZED, HA MÁS NINCS, AMIT MEGTEHETSZ. HISZ, EGY IMA SINCS HIÁBA, MERT GYÓGYULÁST HOZHAT A VILÁGRA. HÁT MOST KULCSOLD ÖSSZE KÉT KEZED, S ÉRTÉKELD ÁT AZ ÉLETET! HISZ AZ IMÁDAT ISTEN ÉS SOK EMBER VÁRJA, S TALÁN MEGÉRTED, HOGY MIT JELENTETT KRISZTUS KORONÁJA! Ámen.


Mennyei Édes Atyánk! Köszönjük, hogy ezen a vasárnapon is imádságra kulcsolhatjuk kezünket! Érezzük, hogy most nagy szükség van az imádkozó kezekre és szívekre. Ezért arra kérünk, fogadd el a mi gyarló emberi szavainkat. Lelked által szentelj meg minket! Tégy alkalmassá bennünket a te neved imádására. Áldunk és magasztalunk Urunk, amiért az elmúlt napokban is megőriztél bennünket. Megtartottad életünket, egészségünket, reménységünket. Köszönjük, hogy Igéd által tartod bennünk a lelket a legnehezebb időkben is. Köszönjük a családi közösségeket, akikkel oly jó egy asztal köré telepedni. Köszönjük a veled való közösséget, mely ünnepé teszi a mi találkozásainkat. Hálát adunk neked Urunk, amiért minden távolság ellenére is azt érezhetjük szeretteinkkel, gyülekezetünk tagjaival, hogy össze tartozunk. Egy láthatatlan világban most is egy közösséget alkotunk. Bocsáss meg nekünk, ha erről megfeledkezünk. Bocsáss meg, ha nem becsüljük meg méltóképpen az együttöltött drága időt. Bocsáss meg, ha nem élünk a veled való találkozás lehetőségével. Könyörgünk hozzád Urunk betegeinkért, különösképpen a vírustól szenvedőkért, a kórházban lévőkért, vagy már odahaza gyógyulókért. A még egészségesekért! Könyörülj rajtunk! Adj lelki erőt a gyászban megszomorodott családoknak, akik már csak szívükben őrizhetik a szeretteikkel együtt töltött idők emlékét. Azokat a napokat, amikor a család még együtt ülhette körül a terített asztalokat. Tarts meg bennünket Urunk és halld meg könyörgő szavunk az Úr Jézus Krisztus érdeméért. Ámen.