Örökké való Istenünk!

Imádságban csendesedünk el előtted, mert úgy kívánkozik a mi lelkünk a veled való közösségbe, mint a szarvas a hűs forrásvízre. Vágyik a mi szívünk a te templomodba, a gyülekezet közösségébe. Óhajtja a lelkünk, hogy zengjen az ének, zúgjon az ima. De még nem indulhatunk egymás felé. Hadd induljunk hát lelkiekben feléd, hogy ott Nálad a mi imáink összeérjenek. Áldd meg a családi hajlékok csendjét, békességét. Add, hogy Igéd ezen a vasárnapon is méltó helyet kapjon. Formáld templomoddá az otthonokat és adj nekünk nyitott szívet, hogy az Ige magva jó földbe hullhasson és jó gyümölcsöt teremjen most és örökkön örökké. Ámen.

Apostolok Cselekedetei 4, 5-12
Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók. Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket. Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk:
Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, - akit ti megfeszítettetek, - akit Isten feltámasztott a halálból: - őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. - Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, - és nincsen üdvösség senki másban, - mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet!
A felolvasott igeszakasz olyan képet tár elénk, mintha benyitnánk egy tárgyalóterem ajtaján. És ha egy ilyen helyre hívatlanul érkeztünk, akkor bocsánatot kérünk, amiért megzavartuk a tárgyalást és gyorsan visszazárjuk az ajtót. De az Ige szava, most nem véletlenül tárja ki előttünk ezt az ajtót. Sőt behív rajta. Üljünk le. Hallgassuk meg, ki mit mond, milyen magatartást tanúsít, mert ma ezáltal szeretne tanítani az Úr.
Ebben a képzeletbeli tárgyalóteremben ott találjuk Pétert és Jánost a vádlottak padján. Őket azért fogták el és állították bíróság elé, mert a templom ékes kapujánál meggyógyítottak egy születése óta sánta embert. Ott mondta el Péter azt a jól ismert mondatot, hogy: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, de amim van, azt adom néked, a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj.” És a sánta meggyógyult. Ugrándozva, szökdelve ment a templomba és dicsérte az Istent. Egy ilyen eset mindenkit örömre kell, indítson. A járvány eddigi időszakának nagyon sokan vannak vesztesei, de győztesei is. Együtt érző szívvel hordozzuk a gyász fájdalmát. Együtt sírunk a sírókkal. Péter és János csodatette arra hív ma minket, hogy örüljünk az örülőkkel. Azokkal, akik meggyógyultak. Akik nagyobb tünetek nélkül vészelték át. Örüljünk azokkal, akik kórházból kerültek haza, és új életet kaptak. Azokkal, akik már évek, vagy évtizedekkel ezelőtt nagyobb műtétből felépültek. Aki maga nem élte át, annak biztosan van családtagja, ismerőse, aki miatt dicsérjük az Istent.
De térjünk vissza a tárgyalóterembe, ahol ott vannak a nagytanács tagjai. Akik nem tudnak örülni az örülőkkel. Ők azok, akik el vannak foglalva saját hatalmukkal, féltik tekintélyüket, ezért szeretnék lebeszélni Pétert és Jánost az ilyen fajta csodatettekről és a Jézus Krisztus nevének emlegetéséről.
A nagytanács szüntelenül figyelte a tanítványok, az apostolok életét. Olyanok voltak ők, mint Jézus számára az írástudók és a farizeusok. Ők megszólították Jézust, ha szombatnapon beteget gyógyított. Ők számon kérték Jézust a tanítványok szombatnapi kalásztépése miatt. Ők nem értették, amikor Jézus azt mondta, hogy lerombolja a templomot, majd három nap alatt felépíti azt. Mi már tudjuk, hogy minden szavával és tettével Istent dicsérte. A templomépítés gondolata is az ő dicsőséges feltámadásra utalt. De nem csak Jézus és a tanítványok életek egykor a nagytanács szeme előtt.
Ma is vannak nagytanácsok, amelyek szemmel tartják életünket, szavainkat és tetteinket. Olykor vádlón, olykor számon kérőn. De van, hogy elismerőn, bizonyosságot nyerve, megértéssel és elfogadással. Ilyen nagytanács a családtagok közössége. Hányszor még családokon belül is képesek az emberek egymással szembefordulni. Olyan könnyen megítéljük egymást. Pedig Jézus egyértelműen kijelentette: ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
Kedves Testvéreim! Istennek nagy áldása az a családi közösség, amelyben megértésre találunk, ahol nem számon kérnek, hanem támogatnak és kisegítenek. Ahol kipótolják a mi hiányosságainkat. Ahol a csüggedés idején is bátorítanak. Ahol egymás hite és szava által épülhetünk. Gyógyulhat a lelkünk.
Sajnos sokszor ítélő nagytanáccsá válik a munkatársak közössége is. Ahol egymás munkáját, szolgálatát értékelik és bírálják, ahelyett, hogy egymás segítségére sietnének. Olykor a kívülállók nagytanácsa is megítélő, közömbös, vagy hátat fordító. De hányszor kell szembesülni azzal az igazságtalansággal is, hogy amikor jót teszünk, amikor jót akarunk, még azt is ellenünkre fordítják, vagy éppen elmarasztalnak miatta. Péter és János jót tettek egy beteg emberrel, most mégis a nagytanács előtt állnak.
Arra tanít ma minket a nagytanács magatartása, hogy szálljunk magunkba. És gondoljuk végig mi az, ami miatt elmarasztalunk valakit.? Mi az, ami miatt számon kérjük?
A napokban egy kisvideót láttam, amiben egy kisfiú reggel késve érkezik az iskolába. Óvatosan bekopogtat a terem ajtaján. Majd újra. Megvárja, míg bebocsátást nyer. Megszólalni sincs ideje, mire már a Tanár úr azt kéri, hogy tartsa a tenyerét. A vonalzóval jó nagyot csap bele és helyreküldi a diákot. A gyermek fejet hajtva, könnyeit visszatartva ül le. Így megy ez a következő napokban is. Míg egy reggel a Tanár úr kerékpárral megy a gyermek elé, hogy meglássa, miért késik. Az utcában felbukkan a kisfiú, aki édesanyját tolószékbe tolja be a gondozóházba, majd szapora léptekkel indul az iskolába. Így megy ez minden nap. Amikor belép a terembe, a Tanár már várja. A szokott módon a fiú nyújtja a tenyerét, mire a Tanár e nyitott tenyérbe teszi a vonalzót, saját kezét tartja oda, majd átöleli a fiút.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Ne ítélj elhamarkodottan! Olyan sokszor nem látunk a dolgok mögé. Csak hajtjuk a magunk igazát. Perben állunk egymással.
Péter választ ad a nagytanács kérdésére. Úgy, ahogyan illik. Szebben és jobban nem is válaszolhatott volna. Most nem fogadkozik. Nem tagad. Nem ránt kardot. A Szentlélek erejével telve tesz bizonyságot az Úr Jézus Krisztusról. Bizonyságtévő életre, Krisztusba vetett hitre és Isten iránti hűségre hívnak mindnyájunkat Péter szavai.
De nehéz a vallató és ítélkező nagytanáccsal szemben higgadtnak maradni, arra gondolni, hogy nekem most is és az élet minden helyzetében a Jézusról kell bizonyságot tennem. Reményik Sándor ehhez az Úr segítségét kéri a „Ne ítélj” című versében ekképpen: „Istenem, add, hogy mind halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő. S mégis egyre inkább símogatás: Ezer kardos szónál többet tevő.”
Péter szavainak súlya volt, a fogságból szabadulást hozott. Az erő pedig Jézus nevében volt. Jézus nevében gyógyító erő van. Hiszen lábra állt a sánta. Egy lelkipásztor beszámolójában hallottam, hogy ő úgy épült fel a koronavírusból, hogy egy légző gyakorlat közben a Jézus Krisztus nevét mondogatta újra és újra. Így mondta: belégzésre Krisztus, kilégzésre: Jézus.
Legyen a mi életünknek is kísérője az Úr Jézus Krisztus neve. Ő megígérte, hogy „hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” És azt is örökül hagyta, hogy „aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.
Mert egyszer mindnyájan megállunk majd Isten ítélőszéke előtt. Ott sem kell mást tenni, csak hitünkről Krisztus nevében bizonyságot tenni. Krisztus nevében, azt jelenti, hogy az ő érdeme, nem az enyém. Az ő érdeme a gyógyulás, az ő érdeme a meghallgatott imádság. Az ő érdeme minden megszabadulás.
Ezen vasárnapon megemlékezünk Sajókazinc híres szülöttéről Egressy Béni zeneszerzőről, aki 1814. április 21-én született. Ő rátalált azokra a sorokra, melyeknek magyar nemzetünkre nézve súlya van. Vörösmarty Szózatára. „Hazádnak rendületlenül Légy híve oh magyar!”, Ő maga volt Erkel Ferenc Bánk Bánjának szövegírója. „Hazám, hazám te mindenem…” 1849 augusztusában ő szerezte a Klapka indulót. „Föl, föl vitézek a csatára a szent szabadság oltalmára…” Adjunk ma hálát az ő életéért! Köszönjük meg Istennek azt a talentumot, amit neki adott, amivel maradandót alkothatott. Legyen a mi megemlékezésünk is Krisztus nevében, mert az ő érdeme minden. Most és örökkön örökké. Ámen.

Mennyei Édes Atyánk az Úr Jézus Krisztus által!

Téged illet minden dicséret és dicsőség! Áldunk Téged Krisztus érdeméért, aki halálával és feltámadásával bűnbocsánatot és örök életet szerzett nékünk.
Arra kérünk, bocsáss meg nekünk, amiért oly sokszor kezünkbe vesszük az ítélkezés jogát. Pálcát törünk életek felett, mikor mi sem vagyunk különbek. Van, hogy a jót is rossznak ítéljük meg. Bocsáss meg kishitűségünkért, amikor nem hisszük el, hogy amit Jézus nevében kérünk, Te azt megadod nékünk.
Igéd szavában megerősödött hittel könyörgünk ezen a vasárnapon is a betegekért, a testi-lelki terheket hordozókért, a gyászban megszomorodott lelkekért. Erőddel és hatalmaddal látogasd meg őket, hogy érezzék a fájdalmak enyhülését. Emeld fel az elesetteket. Töröld le a sírók könnyeit. És adj nekünk hitet, hogy Krisztusban és Krisztus által minden lehetséges. Adj reményt, mely minden mélységből felemel, és adj szeretetet, mely soha nem ítélkezik. Fogadd el hálánkat a meggyógyultakért, a megvigasztalódott lelkekért. Az Úr Jézus Krisztus nevében, az ő érdeméért kérünk, hallgasd meg minket! Ámen.

https://www.youtube.com/watch?v=Z9o00AHP4Xo