A mi istentiszteletünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, aki teremtett, fenntart és bölcsen igazgat mindeneket. Ámen.

Szerető Mennyei Édesatyánk!

Leborulunk előtted, hogy „hadd áldjuk szent neved, mert mindenható vagy és örök szeretet.” Mindenható vagy Urunk, aki kezedben tartod ennek a világnak és a mi életünknek is a sorsát. Te vagy az, aki adhatsz és elvehetsz, aki lesújthatsz ránk és felemelhetsz,És mi szeretnék az életünket teljesen a Te kezedbe tenni.
Köszönjük azt is, hogy örök szeretettel szeretsz minket. Köszönjünk, hogy ez a szeretet értünk életet áldozott, mikor Jézus Krisztus a kereszten meghalt a bűneinkért. Köszönjük, hogy van számunkra bocsánat. Köszönjük, hogy nem érdemünk szerint bánsz velünk.
Taníts minket Urunk arra, hogy miként lehet az életünk hálás mindezért. Hogyan kell nekünk élnünk, hogy meglásd rajtunk köszönetünk jeleit. Hadd léphessünk ma is előre a hit útján, így áldd meg Igére való figyelésünket. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket.Ámen.

Bírák könyve 11,29-36

Kedves Testvérek!

Nyugtalan idők. Ez a két szó jutott ma először eszembe a mai szolgálatra készülve. Nyugtalan idők jártak sokszor a bírák korában is. A honfoglalás után, mikor Isten népe birtokba vehette Kánaán földjét, sokszor megtámadta őket a környező népek valamelyike. Egy-egy ilyen ellenség gyakran az Úr fenyítő eszköze volt, hiszen sokszor elfordult a nép Istentől és idegen isteneket imádtak. A felolvasott igékben is egy bírát ismerhetünk meg, név szerint Jeftét, aki az ammóniak ellen vette fel a harcot népe élén, és általa hozott Isten szabadulást. Jefte azonban nem is harci sikereivel, hanem inkább felelőtlen fogadalmával hívja fel magára a figyelmet.
Nyugtalan idők jártak hazánkban is az 19.század közepén. Vágyott a mi népünk is a szabadságra, az önállóságra. És Isten állított bátor hazafiakat, akik ki merték mondani, hogy: elég. Március 15-én azokra emlékezünk, akik ha kellett életüket adták azért, hogy ennek a népnek ne csak múltja, hanem jövője is legyen.
Nyugtalan idők. Ilyeneket élünk ma is, kedves testvérek. Harcolunk ma is, nem területekért, nem politikai függetlenségért, de bizonyos értelemben a szabadságért. Ma nem egy másik nemzet, nem katonai hatalom vagy túlerő fenyeget minket, hanem egy járvány, ami bizony korlátozza a szabadságunkat, elülteti a félelmet a szíveinkben, bizonytalanná és bizalmatlanná tesz.
Ha valamikor, akkor most nagy szükségünk van arra, hogy bele tudjunk kapaszkodni Isten ígéreteibe. Azokba a kijelentésekbe, amik mind igazak és ámenek, mert a Mindenható Isten hű marad ahhoz, amit egyszer kimond. Ezekben a nyugtalan időkben próbáljunk meg mindannyian a nyugalmat adó Isten oltalmában megmaradni. Épp a mai igében is olvassuk János evangéliumában: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.”
Szeretném ma bemutatni előttetek egy kicsit Jeftét, Izráel bíráját, aki nem bízott eléggé Ura ígéreteiben, mert az ammoniak elleni győzelmét egy személyes fogadalommal akarta szinte kicsikarni Istentől. Ahogy hallottuk is a felolvasott történetben, Jefte fogadalmat tesz, hogy ha Isten megmenti az ő népét és vereséget mér az ammoniakra, akkor hazatérve, aki elsőként jön ki háza ajtaján , az az Úré lesz, feláldozza égőáldozatul. És amikor a győztes csata után hazatér, akkor egyetlen gyermeke, lánya lép ki az ajtón, hogy köszöntse apját. Jefte nem tehet mást, minthogy megtartja fogadalmát és feláldozza gyermekét.
Ez a hadvezér hiába győzött az ellenség felett, ő lett ennek a csatának a legnagyobb vesztese. Ő választott magának egy utat, a fogadalmával mintha be akarta volna biztosítani a győzelmét. És neki végig kellett mennie ezen az úton, amelyre senki nem kényszerítette, hanem maga választotta.
Elolvasva ezt a történetet, talán nem vagyok egyedül, akinek az a kérdés jut eszébe, hogy miért nem lépett közbe Isten? Miért nem akadályozta meg ezt az áldozatot? Miért vezette győzelemre a népet? Miért nem zárta be valahogy a ház ajtaját, hogy senki ki ne léphessen rajta? Miért engedte meg az Úr ezt a szörnyűséget?
Azért, kedves testvérek, mert az embernek szabadságot és önálló akaratot adott.Az ember az egyedüli teremtmény, aki képes megérteni Isten szavát, képes válaszolni rá, képes dicsőíteni urát. És mit kezd az ember ezzel a szabadsággal? Meghallgatja, sőt megérti Isten szavát - gondoljunk csak az első emberpárra. Megértették, hogy mit szabad és mit nem. És mit tesz az ember? Szembemegy Ura akaratával, még akkor is ha tudta, hogy annak súlyos következménye lesz.
Isten úgy válaszolt Ádám és Éva engedetlenségére, hogy engedte őket végigmenni azon az úton, amit maguknak választottak. Isten nem lépett ott sem közbe, nem vágta ki azt a fát, nem állított kerúbokat köré, hogy a közelébe se férkőzhessenek, nem fogta le a kezüket. Mert szabad akaratot adott nekik, és ők tudták, hogy mit vár tőlük az Isten. Mégis ellene döntöttek.
Mit látunk Jefte életében? Bizonyára ismerte ő is Isten akaratát, a mózesi törvényeket. Tudnia kellett, hogy Isten az emberáldozatban nem gyönyörködik. Ilyenre csak egyszer adott parancsot az Úr, Ábrahám életében, de azt is időben visszavonta. Valószínűleg a környező népek pogány szokásai voltak hatással Jeftére. Hisz azok a népek úgy gondolták, hogy isteneik a legdrágábbat, a legféltettebbet kérik tőlük, és abban az áldozatban gyönyörködnek.
Jefte gondolhatta, hogy bárki lesz is, aki a házából először kilép, az egy hozzá közelálló személy lehet. Isten nem lép közbe, engedi, hogy Jefte végigmenjen a maga választotta úton, hiszen rossz döntést hozott, és vállalnia kell a következményeket.
Kedves testvérek! Talán a világ sokféle nyugtalanító eseményét látva is eszünkbe jut ez a kérdés: miért nem lép közbe az Úr? És talán már a választ is tudjuk: mert sok keserűségnek, fájdalomnak, szenvedésnek épp az az oka, hogy az ember rossz útra lép, rossz utat választ, még akkor is, ha tudja, hogy mi az Isten akarata szerint való.
De jó volna, ha az Úr azonnal figyelmeztetne, hogy ezt vagy azt ne tegyük. Mint egy édesanya a kisgyermekét, hogy ez nem helyes. De nem teszi, hiszen megismertette már velünk akaratát. Elküldte a földre szent Fiát, ismerjük Jézus tanításait, hogy mit tett értünk, s hogy mit vár tőlünk Isten Fia.
Isten sokszor enged minket is továbbmenni azon az úton, amit mi választottunk magunknak, még akkor is, ha az nem helyes, ha az fájdalmakat hoz, ha azzal önmagunkat pusztítjuk. Enged egészen addig, amíg az ember be nem látja, hogy ez nem az Isten útja, ez nem az a keskeny út, ami az életre visz.
Van azonban egy nagy evangéliuma az újszövetség népének. Mégpedig az, hogy ezen az úton, amely olykor távol visz minket Isten akaratától, ezen az úton meg lehet állni, és vissza lehet fordulni.Mert a mi bűneinkért valaki már eleget tett. A mi Megváltónk meghalt értünk, kiengesztelte az Atyát, megszerezte számunkra a bűnbocsánatot.
Ezen a böjti vasárnapon segítsen minket a Szentlélek abban, hogy felismerjük, ha nem jó úton járunk. Hogy észrevegyük időben: talán képességeinket nem arra használjuk, amire kaptuk, talán túlságosan úrrá lesz rajtunk a félelem, talán rég nem Isten van már az első helyen az életünkben, hanem mi magunk. Az Istentől kapott szabadság sokszor tévútra visz minket, kedves testvérek. Forduljunk vissza ezekről az utakról és találjunk haza, mennyei Atyánk oltalmazó karjaiba. Mert ott nyugodhat meg a lelkünk. Ámen.

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk!
Köszönjük, hogy te megismertetted velünk akaratodat. Ismerhetjük, tudhatjuk, hogy mi kedves előtted, miben tudsz gyönyörködni, és mi az, amit bűnnek ítélsz az életünkben.
Bocsáss meg nekünk, hogy bár ismerjük törvényeidet és érezzük irántunk való szeretetedet, mégis sokszor önfejűen a magunk útját járjuk. Bocsáss meg nekünk, ha Igéd előtt bezárul a szívünk, s erősebb lesz életünkben a világ félelmet keltő hangja.
Segíts nekünk, hogy újra és újra megerősödjünk abban a hitben,hogy Te kősziklaként állsz mellettünk. Segíts, hogy mindig feléd nyújtsuk kezünket, benned bízzunk, hogy életünk legyen.
Kegyelmedbe ajánljuk azokat a betegeket, akiknek életéért a kórházakban küzdenek. Légy Urunk betegágyuk mellett. Könyörgünk minden elesett, elfáradt, reményvesztett testvérünkért. Imádkozunk azokért, akik a maguk választotta úton fájdalmakat és gyötrelmeket élnek át.Állítsd meg őket ezeken az utakon, ha még lehet.
Őrizd meg kérünk családjainkat, közelben és távolban lévő szeretteinket. Viselj gondot gyülekezetünkről, segíts türelemmel kivárnunk, amíg újból láthatjuk egymást. Krisztus érdeméért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.