Mennyei Édes Atyánk!

Mint a szarvas a hűs vízforrásra, úgy kívánkozott már a mi lelkünk a veled és egymással való találkozásra. Tudjuk Atyánk, hogy még nem múlt el a veszély, de hisszük, hogy véled álljuk a vihart, valljuk, hogy nincs nekünk más enyhelyünk. Szívünk téged hív, s keres, maradj itt, őrizz, adj erőt, szeress. Bocsáss meg nekünk Urunk, mert oly sokszor lázad bennünk a lélek, feltesszük a kérdést, hogy mindezt miért engeded, de jól tudjuk, hogy akik téged szeretnek, azoknak minden a javukra van. Urunk! Nagy kegyelem számunkra a visszatérés lehetősége. Kérünk, oldozz fel bennünket bűneink terhe alól, hogy hozzád méltóképpen tudjunk ma is szeretni és tisztelni téged. Adj kellő alázatot, a te akaratodban való megnyugvást és szent buzgóságot nagy neved dicséretére. Áldunk Urunk a megtartott életekért, szeretteinkért, a gyülekezet közösségért. És áldunk a hozzád tért lelkekért, akikkel egykor majd ott az égi dicsőségben újra együtt lehetünk. Krisztus érdeméért, hallgass meg, kérünk! Ámen.

I.Királyok 17,8-16 és Lukács 12,40

Kedves Testvérek!

Biztosan volt már olyan élménye mindannyiunknak, hogy amikor váratlanul bekopogtak vagy becsengettek hozzánk, akkor azt éreztük, hogy ez a vendég nem jókor érkezett. Talán bele voltunk merülve a munkánkba, vagy éppen indulóba voltunk valahová, nem volt éppen rendezett az otthonunk. Talán ki nem mondtuk, de ott volt bennünk ez a gondolat, hogy nem jókor jöttél! Illés próféta történetében, a sareptai özvegy is éppen így érezhetett, amikor Isten embere megszólította őt, inni kért, enni kért, és nála lakott egy ideig, mert az Úr odaküldte őt a nagy szárazság idején. Ez az asszony nagyon szegény volt, az utolsó marék lisztjéből készült éppen kenyeret sütni a fiának és magának, és aztán a halálra készült volna. Hát nem éppen egy olyan helyzet, amikor az ember örül a vendégnek. Azt gondolhatta magában, hogy Illés, te most a legrosszabbkor jöttél. De még ha így is volt, nem tudhatjuk, akkor sem adott hangot érzéseinek, csak tette a dolgát engedelmesen. Nem tudta még akkor, hogy nemsokára olyan csodát él át, amelyben Isten hatalma válik kézzelfoghatóvá. Adventi időben járunk, kedves testvérek! S az advent mindig a Jézussal való találkozásra készít minket. Hitünk szerint valljuk, hogy Jézus eljött egyszer erre a földre, elvégezte a mi megváltásunkat, és ígérete szerint eljön majd újra. És a mi egész életünket e szent várakozás tölti be. A karácsony előtti adventi hetekben különösen is arra figyelünk, hogy hogyan várjuk őt ? „Elénekeltük a múlt vasárnap: „Jól készítsétek útát, a Vendég már közel…” A vendég általában meg szokta várni, amíg megkínálják. De Illés próféta nem ilyen vendég volt, ő kér. Mégpedig abból kér, amiből nagyon kevés van. Egy marék liszt, ez az utolsó adag, ami az özvegyasszony házánál volt, holnap már nem lesz belőle. Ebből kell kenyeret sütnie előbb a prófétának, és csak azután maguknak. S a szeretettel odaszánt lisztet és olaját, megsokasította az Úr Isten. Kedves testvérek, így talál ránk is a mi Urunk a karácsony ünnepéhez közeledve. Nagyon is tisztában van azzal, hogy miből mennyi van a szívünkben, az otthonunkban, a családunkban.Vannak dolgok, amikben bővelkedünk, amiből bőven jutott, és örömünkre volt. Van, amire azt mondjuk, hogy éppen annyi van, amennyi elég, amennyi szükséges. Biztosan van olyan is az életünkben, amiről azt gondoljuk, hogy egy maréknyi, csak ennyi van belőle, és olyan jó lenne, ha lenne holnap is, meg azután is. És vannak dolgok, amikre szomorúan azt mondjuk, hogy ez nekem, nekünk nincs, még egy maréknyi sem. Szeretném ebben az adventi időben odairányítani a figyelmeteket valamire, amiből mindenkinek lehet egy maréknyi, mégha nem is szoktuk ezzel mérni. Maréknyi csönddel készüljünk Jézus érkezésére! Egy maréknyi, egy kevés, de mégis éltető csönddel. Ez nem az a csend, amire vágyunk egy zajos bevásárlásból hazaérve. Ez nem az a csönd, ami a napnyugta és napfelkelte közötti időt átöleli. Ez nem az a csönd, amikor nem szól hozzánk senki, vagy éppen mi óhajtjuk, hogy hagyjanak egy kicsit békén minket. Ez a maroknyi csönd, az imádság csöndje, kedves testvérek. Az az idő, amit odatudunk szánni az Istennel való közösségre, beszélgetésre. Ha ez a maroknyi csönd része a mindennapjainknak, akkor megtapasztaljuk azt, hogy mennyi áldást rejt, mennyi erőt ad az Istennel eltöltött idő. Mennyi minden megsokasodik az életünkben, olykor még az is, amiről azt hittük, hogy már elfogyott. Ez a csönd, az imádság percei végigkísérték a mi Megváltónk életét is. Ha valaki, akkor ő nagyon közel volt az Atyához, mégis az imádság csendje megelőzi szinte minden tettét. Imádkozni, böjtölni ment a pusztába, mielőtt elkezdte messiási munkáját. Maroknyi csönd előzi meg a kenyérszaporítás csodáját. Könyörög tanítványaiért, és az Atyával együtt töltött órákkal készül a Gecsemáné kertben, utolsó nagy útjára is. A Kormorán együttesnek „Ha messze mész.. „kezdetű dalában van egy megszívlelendő mondat:..maroknyi csöndet vegyél, mielőtt elindulnál.” Kedves testvérek, mindannyian sokfelé indulunk nap, mint nap. Van, aki gyógyítani indul, van aki tanítani, van aki kenyeret sütni,vagy a boltba kiszolgálni. Van, aki szeretne békességet teremteni, van aki szeretetét szeretné valaki felé kifejezni. Van, aki fájó szívvel indul a temetőkertbe búcsút venni szerettétől. Sokféle szándék, sokféle út, sokféle indulás. Maroknyi csöndet vegyél mielőtt elindulnál… Így induljunk útjainkra, így induljunk a templomba, így a kegyelem asztalához, így a karácsony ünnepe felé, és a Jézussal való találkozás felé. Mert ebben a csöndben sok minden megtörténhet. Csiha Kálmán erdélyi püspök a következőket írta egykor: ” Tulajdonképpen olyan az imádság, mint egy csodálatos ablak, amit kinyitok a szívemben, és az ablakon át elszáll Istenhez minden gondom, bánatom, bűnöm, nyomorúságom, s mint ahogy az ablakon át besüt a napsugár, a lelkembe behull Isten bocsánata, szeretete, ereje, vigasztalása, jósága.” De aki nem nyitja ki ezt az ablakot, az nem fogja megtapasztalni, hogy az Istennel eltöltött maréknyi csöndből mennyi áldást nyerhetünk. Kedves Testvérek! A sareptai asszony életét egykor megmentette a váratlan vendég, Illés, akit az Úr hozzá küldött. A mi mennyei Atyánk hozzánk is küldött egy váratlan vendéget, Jézus Krisztust, a megmentésünkre küldte, hogy ne menjünk kárhozatra. Váratlanul jött Isten Fia az első karácsonykor is. Ugyan ki számított arra, hogy a Királyok Királya egy szerény istállóban születik meg erre a földre. Érkezéséről szóltak a próféták, mégis váratlan vendégként tekintettek rá sokan. Váratlanul jön akkor is, mikor a mi szívünkben akar szállást venni. Nem tudjuk, hogy Isten Szentlelke mikor indít minket arra, hogy ajtót nyissunk Megváltónknak. Nem tudjuk, hogy hozzánk hogy érkezik: áldással-e, próbával-e, vagy éppen úgy, mint a sareptai özvegyhez, hogy tőlünk is abból kér, amiből csak egy maréknyink van csupán. Segítsen minket az Úr, hogy olyan engedelmesek tudjunk lenni, mint ez az özvegyasszony volt. És váratlanul jön majd akkor is Isten Fia, mikor visszatér e földre ígérete szerint. Erről a napról olvassuk az evangéliumban, hogy „amely órában nem gondoljátok, abban jő el az Embernek Fia.”Eddig tart a mi második adventünk. Erre kell nekünk lélekben mindig készen lennünk. Legyen ezért imádságunk az énekíró szava:”Ó, kedves Vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál, Jöjj be hozzám,te szolgádhoz, Szegény megtérő juhodhoz.” Ámen.

Örökkévaló Istenünk! Dicsérjük háromszor szent nevedet, mert szent áldásod ránk is bőséggel öntözöd. Annyi mindent kaptunk tőled e lassan elmúló évben is, amiért csak a köszönet szava lehet az ajkunkon. Bocsáss meg nekünk, hogy sokszor mégis csak azt vesszük észre, amiből maréknyi van csupán, vagy azt, ami elfogyott. Köszönjük, hogy megláttattad velünk ma is, hogy nincs előtted lehetetlen. És megláthattuk azt is, hogy az engedelmes lelket, te soha meg nem veted. Drága Úr Jézus! Köszönjük, hogy megismerhettünk Téged. Köszönjük, hogy nem veted meg a mi szívünket, pedig annyi bűn, annyi rosszakarat, irigység is lakik olykor benne. Köszönjük, hogy nem veted meg a mi otthonainkat, pedig sokszor közömbösséget, hitetlenséget, békétlenséget találsz ott. Köszönjük, hogy nem veted meg azt a világot, melyben olyan sokan nem ismernek téged, vagy elfordulnak tőled. Azt a világot, amely mégis óhajtozva várja, hogy elmúljon a járvány, hogy megnyugodhasson a lélek, hogy újra megtelhessenek templomaink. Taníts Urunk minket, taníts türelemmel várni, és az engedelmesség útján járni. Könyörgünk hozzád ma is a betegekért és a gyógyítókért. A hívőkért és hitetlenekért. A szűkölködőkért és bővelkedőkért. Az örömben járókért és a sírókért. Őrizd meg kérünk a gyülekezet jelenlévő, és otthon lévő tagjait. Segíts kivárnunk azt az időt, míg újra együtt lehetünk. Ámen.