Jézus Krisztus mondja:

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."

Máté evangéliuma 11, 28.

Kedves Testvéreink!

Evangélizációt tartunk október 20-tól 24-ig!

Szerdától szombatig minden délután 5 órakor Sáregresen

a Református Gyülekezeti Házban,

Bagi László budapesti lelkipásztor testvérünk szolgálatával. 


24-én vasárnap 11 órakor úrvacsorás istentisztelet

a Sáregresi Református Templomban.



Jöjjünk el Isten élő Igéjét hallgatni, együtt énekelni és imádkozni!



Mindenkit nagy szeretettel várunk!

Kedves Ifisek!

Örülünk, hogy veletek együtt szerezhettünk szép emlékeket Dégen!

Legyen ez a néhány film bátorítás számotokra!

Gyertek el a következő alkalomra és hívjátok el a barátaitokat is!

Találkozzunk október 30-án Iszkaszentgyörgyön!

     Már eltelt pár hét a KONFI+ berekfürdői konferenciája óta, és feltehetnénk a kérdést: lett-e a hozadéka, gyümölcse ennek a tényleg áldásokban bővölködő három napnak? Én más emberként jöttem haza, de áttörést hozott-e ez az ifjúsági munkánkban? Jó pár gitáróránk volt már azóta, és bizonnyal mondom, hogy együtt elindultunk Élményország felfedezésére. 

„...íme tenyerembe véstelek be..." (Ézsaiás 49,16/b)

     Gyülekezetünkben az utóbbi időben megjött a kedv a gyermekvállalásra (nem ritka a három gyermekes család), így a keresztelők száma is meggyarapodott. Azért is szeretem ezeket az alkalmakat, mert akkor az én rosszcsont áhítatot szétfeszítő gyermekeim is csöndben, kíváncsian figyelik az eseményeket, szusszanásnyi időt hagyva nekem arra, hogy fegyelmezően összehúzott szemöldököm kisimíthassam.

     Ez a keresztelő, ami viszont pár hete történt gyülekezetünkben kicsit más volt, mint amit megszoktunk. Igaz, ez a gyermek is ugyanolyan édes pihe-puha volt, mint mindig, a szülők izgalma se volt kisebb, mint máskor és a sorokba bepréselődött nagy család is hagyományos szép rendben foglalta el helyét.

     Hét fős kis gitárcsoportom nagy fejtörést okozott mostanában. Már évek óta együtt zenéljük Isten dicséretét, együtt táborozunk nyaranta, és a kisifin is megfordulnak szombatonként. Nem értettem hát, mi üthetett beléjük mostanában? Cigizésen kaptam őket, kocsmázáson... Lassan aggódás kúszott a szívembe, lopva leselkedtem utánuk internetes oldalakon, és mellbevágott, amit ott láttam. Mi lett az én kis lányaimmal? Egyre inkább megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy segíteni kellene nekik valahogy... de hogy? Ők már nem azok a kislányok, akikkel kezdtem a gitárt, belém nyilallt a gondolat, hogy én már nem is értem őket!

     Ezzel a nyitottsággal, kérdésekkel a szívemben érkeztem a KONFI+-ra, hogy talán megtalálom a módját annak, hogyan tudnék segíteni.

Ünnepi istentiszteleti alkalmaink a Sáregresi Református Gyülekezetben:

Csütörtökön, pénteken és szombaton délután 5 órakor bűnbánati istentiszteletet tartunk a templomban

Új kenyér ünnepi úrvacsorás istentiszteletet vasárnap délelőtt 11 órakor tartunk a templomban

Mindenkit nagy szeretettel várunk!

Novajidrány

2010. augusztus 2-7.

„Szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!"

(Zsoltárok 30,13)

     Nagy öröm számomra, hogy ismét írhatok néhány gondolatot arról a hétről, ami oly sokat jelent számomra minden évben.

     Ezen a héten felmehetünk a hegyre nemcsak testileg, de lelkileg is. Erőt gyűjthetünk a mindennapokra, feltöltekezhetünk lelkileg. Ezalatt az egy hét alatt egyedül Isten van a középpontban!  

     Minden nyáron hatalmas lelkesedéssel és nagyon sok munkával készülünk a táborra. Nem csak a munkatársak, de a résztvevő táborozók is kiveszik részüket az előkészületekből és az ottani szolgálatból egyaránt. Ezúton szeretném megköszönni a sok munkát a lelkipásztornak és feleségének, a gitárcsoportnak, a nagyifiseknek és mindenkinek, aki szolgált az Úrnak ezalatt az egy hét alatt. Jó volt veletek együtt szolgálni!

   Csak nézem a képeket és azon töprengek, mi is lenne az az egy szó, amivel kifejezhetném a 2010-es sáregresi napközis tábor lényegét. És ahogy nézem a képeket egy szó jut eszembe: ÖRÖM! Öröm sugárzik a gyermekarcokon, öröm a munkatársakén, és most is öröm kúszik a szívembe, és mosoly az arcomra, mert sikerült az, amit Jézus már kétezer éve kívánt a számunkra, hogy bővölködjünk és örömünk teljes legyen. Bővölködtünk az érdeklődő gyerekekben, a segítő kezekben, az adományokban, a mókás percekben, játékokban és legfőképpen Isten szeretetében. És örömünk teljes lett, mert mindaz sikerült, amit emberileg elterveztünk, az Úr pedig adta hozzá azt, amit csak Ő adhatott: a jó időt, és a szívekben munkálkodó Szentlelket, örömöt.

   Köszönjük a Titusz Alapítvány gazdag anyagát, amit használhattunk a bibliai héten, köszönjük a süteményt készítő asszonytestvérek kezeit, a szolgáló ifisek és szülők segítségét. Olyan jó volt veletek együtt szolgálni!

   Én pedig csak nézegetem tovább a képeket, mert sokáig akarok emlékezni erre az örömre...

psze

Kedves Gyerekek és Fiatalok!

Ismét egy örömteli hetet szeretnénk szerezni nektek!

Szeretettel várunk benneteket idén is:

2010. július 14-től 18-ig

(szerdától-vasárnapig)

minden nap délután 2-től kb. 6-ig.

Helyszín: Sáregres, Református Gyülekezeti Ház

Gyere el Te is!

Most is sokat fogunk énekelni, játszani.

Érdekes bibliai történeteket hallhattok, lesznek versenyek, jelenetek, sok játék és...

Meglepetés!

 Hozd magaddal a barátaidat és a jókedvedet is!

Mindenkit nagy szeretettel várunk!

(a láthatatlan színház)

     Mi családostól érkeztünk a REND-re és csak a szombati napon tudtunk részt venni. Nagyon tetszett, hogy CSALÁDBARÁT volt a rendezvény, mert három különböző korú kisgyermekünk is talált magának játékot, barkácsolást, izgalmat (kisvonat, póni fogat, játszótér, sárkánykészítés, trambulin...)

     Azt nagyon sajnáltam viszont, hogy egy bábelőadást sem tudtunk megnézni, mert vagy későn érkeztünk oda, nem találtuk meg időben a helyszínt, vagy olyan sokan voltak a gyereksátorban, hogy már nem fértünk be, de mindenért kárpótlás volt a sok néznivaló, a vicces boszi a sétálón, a finom kürtöskalács, az óriásfa megmászása.

     A legnagyobb meglepetés azonban akkor ért, mikor megérkeztem a LÁTHATATLAN SZÍNHÁZBA. Persze nem olvastam el a tájékoztatót, bejelentettem az egész családot. Csak a helyszínen derült ki, hogy ez korhatáros műsor lesz, egyedül kell végigvándorolnom azt a pár percet, amit odabent a „színházban" tölthetek. Egyik meglepetés ért a másik után. Bekötötték a szemem, és így elvesztettem minden biztos kapaszkodót, amibe eddig kapaszkodhattam: a látásom. Elkezdtem süllyedni, térdre kényszerítettek gyengéden, de határozottan. Finom hangok suttogtak a fülembe Igéket, melyek megnyugtattak és megérintették a szívemet és új dimenzióba léptem. Már nem színházban jártam, hanem az Úr útját követtem: éreztem vállamra nehezedni Jézus köntösét, tenyerembe víz folyt, miközben Pilátusként mostam kezeim, és meleg vér fröccsent rám, ahogy belevertem Jézus testébe a szöget...

"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három, ezek közül pedig legnagyobb a SZERETET."

(2 Korintus 13,13.)

     Június 5-én délután közös grillezést tartottunk a gyülekezeti ház udvarán. A fiatal generáció közül három csoport képviselte magát az összejövetelen. Hittanosok, kis ifisek és a nagy ifisek közül voltunk egy páran az alkalmon, illetve a lelkész család is együtt töltötte velünk a délutánt. Drávicz Marika tett bizonyságot közöttünk az Isten Igéjének alapján, amely egyben a lelki részt is jelentette a közösség számára. A közös imádság után pedig nagy beszélgetések, grillezés, a gyerekek részéről nagy vidámság vette kezdetét. Közös munkával sültek a grillkolbászok, amit jóízűen elfogyasztottunk. A végére mindenki mind testileg, mind lelkileg jóllakottan térhetett haza.                

Turi János

a sáregresi ifjúsági csoport tagja

     Régen, mikor még sok gyermek született, természetes volt, hogy minden évben van konfirmáció. Vallástétel volt az arról, hogy elsajátítottuk hitünk alapjait, és reménység volt arról, hogy majd meg is éljük valahogy, valamikor.

     Ma már örülünk néhány gyermeknek is, és bizakodunk, hogy református gyermekeinkből majdan hitvalló felnőttek lesznek, akik nem fordítanak hátat hitüknek és az egyháznak.

     Az idén sajnos nem volt ilyen konfirmációi fogadalomtétel nálunk, helyette viszont egy sokkal nagyobb dolog történt a gyülekezetben: felnőttek álltak az Úr asztala elé, hogy hitükről vallást tegyenek.

     Külön boldogság volt számunkra az, hogy a 30-asok, 40-esek körének egyik fiatal, oszlopos tagja is bizonyságot tett. Miért volt akkora öröm ez nekünk? Mert sokszor hónapokig nem történik olyan, amire rácsodálkozhatunk: Isten munkálkodik! Pedig munkálkodik... Nem hisszük, hogy mi vetünk, Ő pedig az esőt és az áldást adja a magvetésre. És néha megtörténik a csoda: új élet születik egy emberben. Látjuk benne a hit csíráit, ahogy élete ügyes-bajos dolgait, családját az Úrra bízva megtanul hitből élni. Olyan jó volt beszélgetve készülni a konfirmációjára, hallgatni élménybeszámolóját, hogy és miben tapasztalta meg Isten kegyelmét, szeretetét élete során.

MINDEN KEDVES TESTVÉRÜNKNEK

ÁLDOTT PÜNKÖSDI ÜNNEPET KÍVÁNUNK!

     Kipihenvén az egyházmegyei ifjúsági konferenciát, melynek gyülekezetünk adott otthont áprilisban, a következő héten játékos ifi alkalmunk volt. Nemcsak azért, mert pingpongoztunk, pontosabban forgóztunk a fiatalokkal, hanem azért is, mert ezt megelőzte egy hirtelen ötlet következményeként egy kis „csapatépítő tréning", melyre két fiatal vállalkozott a parókia konyhájának asztala mellett. A kihívás egy vár felépítése volt, amit egyik gyermekünknek vásároltunk, de a sok apró darab megfelelő helyre illesztése neki még túl nehéz feladatnak bizonyult.

     Kiss Feri és Albert Peti azonban nem ismertek lehetetlent és hozzáláttak a nem is olyan könnyű feladathoz. Kb. fél óra múlva pedig megszületett a várva várt eredmény, melyet a következő képek is bizonyítanak. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a hasznos együtt munkálkodás, az egymásra utaltság, a közös gondolkodás és építés mellett még sok vidámság is tapasztalható volt a munka közben. Valószínűleg megyei ifjúsági rendezvényen is ki fogjuk majd próbálni ezt az ötletet, amely tényleg igazi építő feladat a részvevők számára.

Polgár Tibor

lelkipásztor

Szeretettel és hálás szívvel köszöntünk minden Édesanyát!

„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,

nem könyörül-e méhe gyermekén?

Ha mások megfeledkeznének is,

én nem feledkezem meg rólad!"

- így szól az Úr!

Ézsaiás könyve 49,15

     Egy Amerikában élő leány elhagyta az édesanyját, szabadon akart élni. Először valóban minden olyan nagyszerűnek látszott, de végül Chicago alvilágában kötött ki, és merő nyomorúság lett minden. A pillanatnyi örömök után jött a kilátástalanság! Barátaival kocsmákban és bárokban mulatozott, szíve mélyén azonban a tékozló lány nem volt már boldog!

     Az évek hosszú során át valaki várta őt otthon: az édesanyja. Várta a gyermekét, várta a leányát. Oly szívesen megkereste volna, elment volna hozzá, de leánya címének kiderítésében még a bűnügyi rendőrség sem tudott neki segíteni!

     A szeretet azonban találékony: levelet írt neki! Sok fényképet csináltatott magáról. A fájdalomtól megöregedett arc néz le róluk. A képeket kartonlapokra ragasztotta, és ezt írta alájuk: "Anyád vár, gyere haza!" Azután a képeket elvitte Chicago alvilágának kocsmáiba és mulatóhelyeire, és engedélyt kért, hogy a falra kitehesse azokat.

     Egy éjszakai mulatóban a zenekar utcai nótákat játszik. Egy fiatal nő - üres lélekkel és tönkretett élettel - megy át a szennynek ezen a barlangján. Hirtelen megáll, mint akit villámcsapás ért. A falon egy idős asszony képe: "Anyád vár! Gyere haza!" A leány keserves sírásra fakadt: "Édesanyám!". Néhány óra múlva a lány otthon volt.

Ifjúsági Konferencia

2010.04.10. Sáregres

     Péter a példakép?! Erre a kérdésre próbáltuk közösen megkeresni a választ azokkal a fiatalokkal, akik szombat délután eljöttek a konferenciára Sáregresre az Egyházmegye gyülekezeteiből. Délután fél kettőtől kezdtek megérkezni a fiatalok az alkalomra, és körülbelül 40-50 fiatallal kezdhettük meg a Kávéházat a KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) munkatársaival együtt, akik az alkalmon szolgáltak közöttünk. Közös énekléssel dicsőítettük Istent, majd Imre Bálint esperes úr egy rövid áhítattal nyitotta meg az alkalmat. Közösségépítő játékokat játszottunk a KIE csoport irányításával, majd játékos formában rátértünk Jézus Krisztus egyik tanítványára, Péterre és az ő történetére, ahogy az meg van írva a Biliában a Máté evangéliumában. 

     Ezután csoportbeszélgetésekre és imaközösségre is volt lehetőségünk.

     Még emlékszem, mikor alsó tagozatos koromban ünnepre hívtuk Édesanyánkat, Nagymamánkat az iskolába... virágcsokrot kötöttünk, verset szavaltunk...

     Még emlékszem, amikor Anyukám megsimogatott, érzem bőrömön tapintását...

     Még emlékszem Nagymamám odaadó szeretetére, meleg konyhájára, tiszta kötényére, a pogácsa illatára... még emlékszem, amikor utoljára mondtam el neki a telefonba a „Nagymama ceruzát farag" című Túrmezei verset.

     Még emlékszem, amikor a lányom először mondta ki: ANYA...

     Még emlékszem, ahogy az oviban először szavalt verset... potyogtak a könnyeim...

     Még emlékszem Keresztanyámra... valamikor de sokat jelentett...

     Tegyük emlékezetessé ebben az évben is ezt az ünnepet, töltsük meg VALÓS tartalommal, és IGAZ gondolatokkal!

     Mit érzett a katona, aki sorsvetéssel elnyerte Jézus ruháját? Merre gurulhatott a harminc ezüst, amikor Júdás bedobta a templomba? Mekkora erő kellett elhengeríteni a követ a sírról? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok, érzések kavarognak bennem, mikor olvasom évről-évre, újra és újra a húsvéti történetet a Bibliából. Tud még újat mondani, amit átadhatnánk a gyerekeknek, hogy közelebb kerüljenek a feltámadás erejének nagy TITKÁHOZ?

     Erre vállalkoztunk nagyszombaton, amikor a már hagyományos húsvéti klubra hívtuk a gyerekeket, hogy bejárjuk Jézussal együtt az utat a Golgotától az üres sírig.