Miért nehéz..?
Miért nehéz a lelkipásztornak nyugdíjba mennie?
Több mint negyven év szolgálat után július elsejétől nyugállományba vonul Berde László Péter, a székelyudvarhelyi Bethlen-negyedi hármas számú református egyházközség parókus lelkésze. „Minden lelkipásztor életében a beköszönés és a kibúcsúzás emocionális töltésű alkalom." Eddig három alkalommal köszönt be, és ugyanennyiszer köszönt ki. Vallja: legkeményebb az utolsó, hisz hivatalos lelkészi státusa megszűnik, és elkezdődik a nyugalmazott lelkipásztor név viselése.
Talán nem is tennék fel ilyen kérdést másnak: miért nehéz nyugdíjba mennie... De megbeszéltük: személyes barátságunk és a hosszú évek közös munkálkodása nyomán megte-hetjük, hogy erről a lel ki folyamatról töprengjünk.
A KÉRDEZŐ IS ÉRINTETT A VÁLTOZÁSBAN
Próbáltam összeszámolni, hány alkalommal írtunk székelyudvarhelyi gyülekezete életéről. Nem sikerült, hiszen voltunk imaheti, konfirmációi istentiszteleten, kórustalálkozón és dalárdaévfordulón, az új parókia áldásán, testvérgyülekezeti találkozón. De ez a templom ad otthont az ifjúsági istentiszteleteknek, vallásismereti vetélkedőknek; gyermekevangélizásciós alkalmak helyszíne.
Emlékezetes, milyen örömmel fogadta a H it-Vallás rovat indulását Berde László lelkipásztor. Aztán megtudtam: élete bizonyos szakaszát szülőfalumban, Gyergyóditróban töltötte. Azóta családtagnak érzem magam, bárhányszor meglátogatom. Megtisztelőnek érzem ugyanakkor, hogy az első Hit-Vallás Olvasói Est házigazdája volt, és az olvasottakra mind a mai napig gyakran visszajelez. Nem is volt egyszerű nekem sem tudomásul vennem, hogy átminősül együttműködésünk. Az iroda átköltözik a templomegyüttesnek erre a c élra kialakított helyiségébe, és felesége, Tünde ott folytatja a munkát.
Minden évszakban gondozott és szép az istenháza környéke. Kötődnek a saját kezűleg ültetett virághoz, díszcserjéhez. Második otthonuk a templom. Legfontosabbnak ezekben a hetekben a hálaadást érzi: hogy vezethette ezt a p arókiát. Hasonlóképpen mély hálát fogalmaz meg a személyes kapcsolatok gyümölcseiért.
Háromgenerációs lelkészcsalád sarja. Segesváron született 1946-ban, édesapja akkoriban Nagybún lelkésze volt. 1951-től Farcádon szolgált, így elemi iskoláit ott kezdte, majd Székelyudvarhelyen folytatta Berde László Péter. Továbbtanulási nehézséget jelentett, hogy édesapja lelkész. Marosvásárhelyen faipari szakiskolát végzett, majd Gyergyóditróban érettségizett. A sikeres teológiai felvételi és képzés után 1971. szeptember 1-jétől két éve n át Csekel akán szolgált - a parókiát és a templomot rendbe tette. Nem volt segédlelkész, ez idő alatt sikeresen letette a nagypapi vizsgát. 1973-ban, édesapja nyugdíjazását követően a fa rcádi gyülekezetbe hívták meg. 1973. december elsejétől tizennyolc éven át szolgált Farcádon, a klasszikus református gyülekezetben. Édesapja munkáját csak folytatnia kellett. Lelkészi szolgálata mellett a közéleti tevékenységre, az emberekkel való együtt munkálkodásra is lehetősége volt. A kultúrház építésének nyilvántartását rá bí zták. Mindennapos öröm és élmény volt, hogy a kicsi helyett a falunak szép, modern kultúrházat építettek. Fontos része volt lelkészi szolgálatának a hagyományőrzés: a múlt rendszerben pünkösdöt népviseleti nappá nyilvánították. Mindenki a sz okásoknak megfelelően öltötte fel a sz ékely ruhát: a fiatalok pirosban, a középkorúak kékben, az idősek feketében mentek az istentiszteletre. Megyei szinten a második-harmadik templomos gyü-
lekezet volt - „vallásossága munkám értékelését jelentette" - mondta mosolyogva a lelkipásztor.
20 ÉV SZÉKELYUDVARHELYEN
Egyszóval: pályameghatározó a két évtized városunkban - a szellemi és fizikai építés lehetősége. Amit úgy emlegetünk, „kazánházból templom", az a gyülekezeti tagok áldozatos adakozásának és a külföldi támogatók önzetlenségének eredménye. A parókia megépülése hasonlóképpen: sok jó barát, rokon, hivatalok segítsége által.
A húsz év legösszetettebb kihívása volt, hogy az egyházközség első lelkipásztoraként a 175 faluból beköltözötteket egy közösségbe szervezze. „Nem voltak konfliktusok, kellemetlenségek - összegzi. - 1 229-en konfirmáltak, nagy része fiatal házas, gyermekeiket megkereszteltem, közvetlen a kapcso-
latunk. Az ifjú párok gyülekezetben való megtartását szívesen végeztem, soha nem éreztem nehéznek." Másik fontos pasztorációs terület a 15 év kórustevékenység. A dalárda tagjai a gyülekezet magját, mozgatóerejét képezik a presbitériummal, a gondnokkal, a gyülekezeti tagokkal. Több mint kétszáz énekkari szolgálat, amiből számos más gyülekezetben - kiemelten a szórványban - és külföldön.
SZERETEM A HIVATÁSOMAT
Lelki érzékenységét édesapjától örökölte, akit „saját szavai meghatottak". Érinthetőségét ugyanakkor meghatározta a családi otthon hiánya, hiszen tizenhét éves korától nem szülőközelben élt. Bevallja: „A könnyező pap kategóriájába tartozom". A gyülekezet tipikus és egyetlen - vallásos emberek közössége. A lelkészi pálya nem hasonlítható semmilyen más munkához, mun-kahelyhez. A hivatásból gyakorlatilag nem is lehet nyugdíjba vonulni. Fizikailag is képesnek érzi magát, hogy szolgálatokat lásson el. „Farcádtól, ahová negyven év kötött, ugyanilyen fájdalommal váltam meg. A gótikus templomból egy imaházban folytatni... De az a jövőkép, hogy a református imaház után temploma is lesz a lakónegyednek, feloldotta a szülőföldtől való elszakadás fájdalmát. „Fizikailag elmegyek, de lélekben itt maradok" - mondta Berde tiszteletes úr Farcádban. Egy leányka megszólalt: „Mit sírtok, nem hallottátok, hogy itt marad?". Ugyanúgy, könnyes szemmel fog a Bethlen-negyedi közösségtől is elbúcsúzni. Hozzátéve: „Lelkileg itt ma-radok".
2012. június 24-én egyetlen istentiszteletet tartanak a Bethlen-negyedi református templomban, 10 órától. Nyugdíjba vonulása alkalmával kiköszön a g yülekezetből Berde László parókus lelkész. „Nem lehet eg y nap ugyanazért háromszor sírni" - véli.
JÖVŐKÉP
Beszélgetésünkkor Anett, az első unoka látványosan kimutatta nagyapja iránti szeretetét. A pihenés éveinek első számú kedvezményezettje lesz a gyönyörű, kedves kislány - a míg a közeljövőben mindkét fiának családja újabb tagokkal gyarapszik. A lelkipásztor édesapja és nagyapja megörökítette saját életét. Szeretné sajátját is leírni, és együtt, könyv formájában a g yermekeknek, az utódoknak hagyni.
Az ezüstévekhez mi boldog, a c saládban, szerettei és kedvenc foglalatosságai közepette eltölthető időt, lelket és közösséget gazdagító elfoglaltságokat kívánunk. Hozzá jó egészséget, hiszen borítékolható: elhalmozzák a feladatok - nem ér rá majd „nyugdíjasnak" lenni.
(Molnár Melinda írása megjelent az Udvarhelyi Híradóban)
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 101, összesen: 826201