belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Riport

Miklya Luzsányi Mónika

Amikor nemet mondunk az életre

Nők, akik befeküdtek a kórháznak arra az oldalára

Az abortusz kérdése neuralgikus pontja a modern társadalmaknak.
Hazánkban is fel- fellángolnak a viták akár parlamentáris szinten is, ám a probléma alapjára rávilágítani csak a személyes sorsokon, döntéseken, vállalásokon keresztül lehet. Erre akkor döbbentem rá, amikor legkisebb fiamat várva egy hónapig bent feküdtem a terhespatológián.

A tízágyas kórteremben az ablakok felől feküdtünk mi, a „bentlakók".
Akik hetek, hónapok óta ki sem mozdultak a klinika épületéből, akik még vécére is óvatosan mentek, s reszketve vártak miden orvosi vizsgálatot, laboreredményt. Akik akár az életüket is odaadták volna, hogy gyermekük születhessen.

Hétfőnként a fal melletti öt ágy is lakót kapott. Átmeneti lakókat, akik csak néhány órát töltöttek a klinikán. Az „ábések"-et, akik abortuszra jöttek. A két ágysor között mintha lövészárok húzódott volna. A feszültség tapintható volt. Az első hétfőn én magam is megvetéssel néztem a szemben fekvőket. Legyintettem én is, mint a többiek. Egyformák ezek mind. Aztán ahogy teltek a hetek, csak vettem a bátorságot, s átléptem a láthatatlan frontvonalat, s elkezdtem beszélgetni velük. Mert az még az ablak mellőli oldalról is látszott, hogy félnek, szorongnak valamennyien. Hogy egyiküknek sem könnyű.

 

Ivette
Ivette végig sír. Ott van mellette az édesanyja meg a fiú is. A mama is sír, a fiú nem akar, nagyon nem, de nehezen állja meg. Már nem beszélgetnek egymással, nincs miről. Sok százszor végiggondolták a lehetőségeket. De lehetőségek nincsenek. Csak az abortusz. Nincs lakás, nincs pénz. Hit sincs, legalább a jövőbe vetett. Merthogy az egyetemet is alig tudja fizetni a család. Ivette is dolgozik a bölcsészkar mellett, gyorsétteremben szolgál fel este, meg hétvégén. Gábor, a barátja is tanul még, nekik sincs sok pénz otthon. Külön lakásról álmodni se mernek. Még albérletről sem. A kollégiumba nem vihetik a babát, gyerek mellett nem tudják befejezni az egyetemet, érettségivel meg hol kaphatnának állást. Kiúttalan az életük, ha ez a gyerek megszületik. Pedig szeretnék. Mindannyian. Nagyon. De nem lehet. Most még nem. Majd talán később...

Dorina
Szép, csinos, jólöltözött. A professzor betege. Határozottnak tűnik, céltudatos. Most nem engedhet meg magának egy gyereket. Nem eshet ki a munkából. Élete eddigi legjobb állásajánlatát kapta meg nem olyan régen, most bizonyítani kell, megmutatni. Nem ér rá pelenkázni, gagyogni, babakocsit tolni. Előbb meg kell alkotnia önmagát, ki kell teljesednie ahhoz, hogy gyereket tudjon vállalni. Meg a biztonság, ugye. Ne szülessen az a gyerek semmire. Hogy a gyerek apja? Ugyan. A férfiakban nem lehet bízni. Igen, talán akkor megtartotta volna ezt a kicsit is, ha Tamás... Elhallgat, könnyes lesz a szeme. Halvány mosoly fut végig az arcán. Látom a szemén, hogy néha még képes elhinni, hogy létezik az igazi. De aztán megkeményednek a vonásai ismét, és csak annyit mond, talán nem is nekem, hanem a képzeletbeli szarkalábaknak a szeme alatt:
- Csak ki ne fussak az időből.

Míra
Sokáig rágódott rajta, megtartsa-e. Nem másnak, magának. Hogy ne legyen olyan egyedül. Mert nincsen neki se kutyája, se macskája. Még most is átmelegszik a szíve, ha arra gondol, hogy lehetne valaki, aki az övé...
De nem lehet. Úgy tűnik, ez neki nem adatik meg. Akárhogy töpreng, gyári szalagfizetéséből sose fog összejönni neki egy lakásra való. Aztán meg miből is élnének? GYES-ből meg családiból? Az albérlet meg a rezsi többet elvisz. És ha visszamegy a gyárba? Hova rakja a gyereket, amikor éjszakás vagy délutános? Anyja már nem él, apja leginkább a kocsmában, nővérének meg éppen elég a saját családja. Nincsen senki, akire számíthatna. Egyedül meg nem megy. Nem boldogul. Pedig még most is átmelegedik a szíve, ha arra gondol, hogy végre lenne valakije...

Mariann
Mindig hármat akartak, és most itt van, de nem lehet. Sok, még a kettő is sok, őket is alig tudják felnevelni. Sok pénz kell az iskolára, ruhára, buszbérletre. El sem gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy filléres gondjaik lesznek. De a férjét baleset érte, rokkantnyugdíjas lett, ő meg munkanélküli, mert létszámleépítés volt a költségvetés miatt. Hogyan szülhetné így meg a harmadikat. A meglévőket kell felnevelni rendesen, nem igaz? De azért fáj, nagyon fáj... Mert hármat akart... Mindig hármat.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 20., hétfő,
Bernát , Felícia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Mit ér?
Adás, vétel, középárfolyam

Gondolkorzó

Elisabeth Elliot
Személy vagy dolog?
Orvosi precedensek egy vita margójára

Felszín

Bálint Katalin
Közösen a kábítószer ellen
Június 26: Kábítószer-fogyasztás Elleni Küzdelem Napja

Jéger-Pete Renáta
Gyermek - akadály vagy jutalom?
„Nem akarok gyereket!"

Magasság

Nagy Dávid
Kvarkok, pillangók és szentség
A káosz néha rendet teremt

Mélység

Dobóczky László
Egészségnap a suliban
Hogy élheti meg a tanuló a hiteles prevenciót?

Nagy László
Önsegítő csoportok
Út vissza a teljes élethez

Teljesség

Kiss Gergely István
Istenre bízd a gondodat, megőrzi életed
Gondjaink súlyát egyedül viselnünk: öngyilkosság.

Nagy László
„Te azért válaszd az életet!"
Szükséges megjárni a fogságból kivezető utat!

Fodorné Ablonczy Margit
Életvédelem - ahogy azt Isten csinálja
„Az ember az a lény, aki kitalálta a gázkamrákat, de ugyanakkor az a lény is, aki emelt fővel, imával az ajkán ment a gázkamrákba."

Üzenet

Szakolczainé Gál Éva
Szemlesütve...
Érzékeny téma a homoszexualitás... Mit lehet tenni, ha valaki mégis...?

Süll Mária
Két mondat
Életből vett példák és igéből vett tanulságok

Pete Violetta
Andrea Bocelli megköszöni az életét.
Veszélyben volt az élete, amikor még meg sem született.

Áthallások

Tóth Sára
Film az élet értelméről vagy értelmetlenségéről
Egy huszonegyedik századi szegény Dzsoni?

Miklya Luzsányi Mónika
(El) Camino
Jézus elkísér minket az utunkon, amely egyszer mindenki számára keresztúttá válik

Riport

Fekete Zsuzsa
Létezik szabadulás?
Feleség, gyermekek és átlagos élet 16 év kihagyás után...

Hegedűs Márk
Szendrőlád lelke
„Miért engedheti ezt Isten?" Egy ország kérdése ez napjainkban.

Turcsik Ferenc
Life-blogger
Bejegyzések az árvíz mellől

Miklya Luzsányi Mónika
Amikor nemet mondunk az életre
Nők, akik befeküdtek a kórháznak arra az oldalára

Kitekintés

Szűgyi Zoltán
„Ami rajtad múlik, azt tedd meg!"
Mert azon az 1991-es, áprilisi gyógyító konferencián nemcsak az alkoholizálás kényszerétől szabadultam meg...

Bagdán Zsuzsanna
Megtörve, megmenthetően
Menthet életet olyasvalami, ami összetör? Kontraszt.

Dobóczky László
Egy kis okoskodás
„A mi iskolánkban nincsen drog!" - hogy lesz hatásos a prevenció?

Látogatóink száma a mai napon: 7384
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44396381

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat