belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Riport

Miklya Luzsányi Mónika

Gyermekmentés a földi pokolból

Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek. Az ő új esélyük neve: nevelő szülő.

Nyílt titok, hogy Magyarországon is működnek olyan maffiacsoportok, amelyek akár több határon átnyúlva szerveznek meg bűncselekményeket, adnak-vesznek prostituáltakat. Ám arról már kevesebbet tudunk, hogy a bűnözők és prostituáltak között gyermekek is élnek, sokszor embertelen körülmények között. Mikit és Marcit ebből a földi pokolból menekítették ki két évvel ezelőtt. A gyerekek és nevelőszülők mind a mai napig életveszélyben vannak. Az interjúban ezért minden nevet és adatot megváltoztattunk.

-  Hogyan kerültek hozzátok a gyerekek? - kérdezem Katit, Miki és Marci nevelőanyját.

-  Nem terveztük, hogy valaha nevelőszülők leszünk, hiszen van három saját gyermekünk és hivatásunkból adódóan a körülöttünk élő hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk. 1990-ben azonban a családsegítőben dolgoztam, s egy 14 éves kislánynak azonnal helyet kellett keresni.

Tizenhárom évnyi  szünet után, két éve lettünk újra nevelőszülők. Egy nap  telefonon kerestek meg minket, hogy van egy testvérpár a gyermekotthonban, akiket ki szeretnének helyezni nevelőcsaládhoz.  Nem volt sok időnk a gondolkodásra, látatlanban kellett döntenünk.  Múltak a percek, s a hosszú csend után igennel válaszoltunk. Annyit sikerült megtudtunk, a gyerekek anyja prostituált, apja alkoholista. Földi pokolból kerültek a gyermekotthonba. De hogy milyen mélyről, azt nem is sejtettük.

- Milyen volt az első találkozástok a fiúkkal?

- Sose felejtem el, hogy amikor beléptünk a csoportszobába,  Miki, az idősebb megérezte, miért mentünk. Odaállt elénk és bemutatkozott, majd bemutatta a kisöccsét. Marcika először nem szólt semmit, csak szégyellősen állt, majd hirtelen ő is odalépett hozzánk, és boldogan mutatta viseltes intézeti ruháit. Csak amikor kihoztuk őket az intézetből, s feladták rájuk azt a ruhát, amiben behozták őket, értettem meg, miért is láthatta ez a gyerek szépnek az intézet agyonmosott gyerekruháit. Mert előtte soha nem volt neki olyan jó ruhája. Szó szerint rongyokban járt.

Miki könnyen barátkozott. Feltűnően könnyen. Le is osztotta azonnal a lapokat: a férjem lett az ő „párja",  én pedig az öccséé. Marcika viszont nagyon zárkózott és visszahúzódó volt. Ha meg akartam simogatni, vagy a kezét megérinteni, mint egy kis halacska, úgy siklott el mellőlem. Minden anyai tapasztalatomat elő kellett vennem, hogy egy minimális szintű kapcsolat kialakuljon.

- Mit tudtatok meg a gyerekek múltjáról?

- Csak lassan állt össze a kép, hiszen az intézettől kevés tájékoztatást kaptunk. Ám a gyerekek mindent „kijátszanak magukból", azt játsszák végig, amit eddigi életükben megtapasztaltak. Így kiderült, hogy Miki már részese volt a bűnbandának. Ötévesen végignézett egy  utcai rablást. Megtanult folyékonyan, szemrebbenés nélkül úgy hazudni, hogy teljesen valóságosnak tűnik minden szava. A túlélési kényszer megtanította arra is, hogy azonnal  felmérje, ki mit vár el tőle és annak megfelelően viselkedik. Innen eredt a korát meghaladó társalgási stílusa. Mesteri fokon képes váltogatni a szerepeit, attól függően, kivel beszél.

Lakásnak nem nevezhető helyiségben életek, ahol végignézték az anyjuk szexuális aktusait. A banda tagjai vagy az anya kuncsftjai valószínűleg a gyerekeket is zaklatták szexuálisan. A  bútorozatlan, fűtetlen putriban Miki a földön összepakolt rossz kabátokon aludt. A mai napig nem tud rendesen elnyújtózva feküdni az ágyon. Mint egy kis állatka, az ágy különböző sarkaiban maga alá gyúrja a párnát, a hasa alá veszi a plüss állatait, és összegömbölyödve magára húzza a takarót.

- Milyen állapotban kerültek hozzátok a fiúk?

- Miki akkor ötéves volt, Marcika három, de a fejlődésük jóval alatta maradt saját koruknak. A kicsinek ideköltözésük után fél évig rettenetes rémálmai voltak. Még a nappali alvásból is zokogva ébredt, visszatérő álma volt, hogy verik. Szülőanyja ugyanis  rettenetesen verte. Egyszer, amikor még olyan kicsi volt, hogy alig tudott járni, a verés elől a nagymamához szökött. Az anyja utánament, az utcán szó szerint hazarugdosta a földön fekvő gyereket.

Marcikának nagyon szűk volt a szókincse, s amit beszélt, azt se nagyon lehetett érteni. A kezdeti időben volt egy szertartása. Odahozta hozzám a saját plédjét, belemászott az ölembe, fejünkre húzta a takarót, valami hihetetlen erővel kapaszkodott belém és zokogott.  Nagyon sok estén át tartottam így, az ölemben. Elbújt a világ elől, hogy senki ne lássa és elsiratta, eltemette az anyját, aki után nagyon vágyott, de az ellökte magától. Érezte, hogy szeretem. Lassan kialakult benne a kötődés felém. Biztonságban érezte magát, megszűntek az éjszakai bepisilések. Elkezdte utánozni a férjemet mozgásában, gesztusaiban. Kezdett helyreállni a torz anyakép után az apakép is.

- Két éve élnek veletek a gyerekek. Milyen állapotban vannak most?

- A kicsi lelke szemmel láthatólag gyógyult nálunk. Megtanult szeretni. Karácsonykor átölelt és a fülembe súgta: „Te vagy az én édesanyám." Ez azt jelentette: te vagy az első lény ezen a világon, aki először szeretett, amióta megszülettem.

Nehéz volt őket szocializálni. Sok volt a gond az óvodában. A rendszerességgel is komoly gondjaink voltak.  Az első, ami rendszerré vált náluk, az imádkozás. A kicsi, rémálmai miatt, rettenetesen kapaszkodik  az esti imádkozásba. Különös módon vonzódik az egyházi zenéhez, holott előtte soha nem hallotta. Figyel arra, amit a Bibliából tanítottam nekik és meg is jegyezi. „Isten igéje azt mondja..." így kezdi a mondókáját.  Ő teljes hittel ráhagyatkozik Jézusra. Ez számára a legtermészetesebb dolog, hiszen elmúltak a rémálmai.

Mikinél  nem ilyen természetes az istenhit. Ő már egy eltorzult értékrendet szívott magába: az emberi méltóság nem létezik, ami neked kell, vedd el a másiktól, verd meg érte, hazudj, csapd be. A szülőnek nincs tekintélye, hiszen a bandafőnök a gyerek szeme láttára verte meg az apját. Az anyja miatt a nőket semmibe veszi. Istent nem látja, ezért nem hiszi, hogy létezik. A hétéves gyerek egy felnőtt ateista gondolkodásával bír. Ő tanított meg arra, hogy nem olyan egyszerű a hitbeli nevelés. Számunkra természetes, hogy beszélünk a gyermekeinknek Jézusról, ők az anyatejjel együtt szívják magukba az Igét. Igaz, előfordul sok gyereknél menetrendszerinti kamaszkori lázadás, de az idővel lecseng, s újra helyreáll a lelkiviláguk. Viszont mi van azzal a gyerekkel, akinek a lelke ötéves korára megkeményedett, aki nem reagál a szerető ölelésünkre? Csecsemőkorától nem érzett soha szeretetet, nem tanult meg szeretni. Nála magot vetettünk. Azt sem tudjuk, jó földbe esett-e. Azt sem fogjuk meglátni, kikel-e a mag, hiszen mi Isten tervében egy lépcsőfok voltunk csupán.

- Mi lesz a gyermekek további sorsa?

- A bűnöző családi háttér miatt folyamatos veszélyben vannak. Az anya lemondott ugyan róluk, a kapcsolatot nem tartja velük, de bármikor felbukkanhat és nagyobb korukban akár használhatja is őket a saját vagy a banda céljaira. Így a gyerekek biztonsága az örökbeadást kívánja. Most ezt a feladatot kaptuk Istentől, hogy készítsük fel őket új szüleikre. Miki örömmel fogadta a hírt, ő minden újra kíváncsi és meg is értette, hogy ott jobb lesz nekik. Mi „csak" nevelőszüleik vagyunk, ők pedig édesszülők lesznek. De a kicsi hallani sem akart arról, hogy elmenjen.  Az esti imába a mi családtagjaink közé becsempésztem az „örökbe fogadó szüleimet" is. Először a családi névsor végére. Aztán a mi nevünk után. Most már ott tartunk, hogy ők vannak előttünk. Hangosan mondogatva próbálja meggyőzni saját magát, hogy ott jobb lesz, de időnként azért el-elszólja magát: „Azok nem fognak engem úgy szeretni."

- Nem nehéz elengedni őket?

- Az örökbefogadási eljárás kezdetén a rendszerben lévő szakemberek is csodálkoztak azon, hogy miért vagyunk ennyire együttműködők, hiszen a nevelőszülők általában nagyon ragaszkodnak még a legrosszabb viseletű neveltgyerekhez is, s így sokszor akadályozzák a felkészítést.

Nekünk viszont Miki és Marci nevelése Istentől kapott feladatunk volt, aminek lassan lejár az ideje. Jó azon is elgondolkozni, hogy a saját gyermekeink sem a mi tulajdonaink, hanem az Úré. Megbízatást kaptunk rá, hogy neveljük őket. És a megbízatás végén elszámolás következik. Most mi is feltettük a kérdést: vajon jól csináltunk-e mindent? Erre részben választ adott a karácsonyi fülbesúgott mondat:  „Te vagy az én édesanyám." Nem lesz könnyű elengedni őket, de lassan eljön az ideje. Tudom, hogy valaki fogja a kezüket, aki ide is elhozta őket. Tudom, hogy Ő rossz helyre nem vezet.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.
Tartalom
Gondolkorzó

Pete Violetta
Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei

Hegedűs Dorottya
Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései

Katona Viktor
Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök

Ráczné Édes Jolán
Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.

Katona Viktor
Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?

Ágostonné Szőcs Anna
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök

Felszín

Rusznák Emese
Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.

Nagy László
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.

Szűcs Balázs
Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)

Magasság

Turcsik Ferenc
Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.

Gueth Péter
Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek

Mélység

Kovách János
Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.

Tóth Sára
Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek

Teljesség

Szabó István
Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?

Jeney Edit
„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Pete Violetta
Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?

Üzenet

Nagy László
Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?

Dobóczky László
Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.

Turcsik Ferenc
Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?

Áthallások

Szerkesztő
„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.

Hegedűs Márk
Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.

Szerkesztő
„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé

Riport

Szerkesztő
Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk

Hegedűs Márk
Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.

Bölcsföldi András
Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.

Látogatóink száma a mai napon: 1279
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57520385

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat