belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Riport

B. Tóth Klára

Szószéktől a favágásig

Interjú egy özvegy lelkésznével

Hogy éltétek meg a pénztelenséget lelkészcsaládként, hat gyerekkel?
Sosem éheztünk és sosem volt adósságunk. Mindent felülről kaptunk. A férjem, Józsi elvállalt minden munkát, amit csak tudott. „Aszfaltgyerek" volt, pesti fiú, arisztokrata családból, mégis beletanult az ezermesterségbe, mindenhez értett, amihez nem, azt megtanulta. Diszkoszvető volt fiatalkorában, így annyira megerősödött az évek során, hogy ha a nehéz fatuskókat nem tudták a falusiak összevágni, őt hívták el. A fakidöntéseket is rábíztak, de hoztak hozzá ragasztani való gumicsizmától kezdve új, kárpitozásra váró bútorokat, kerítésjavításon, ólépítésen át a létrafaragásig, tragacskészítésig az égvilágon mindent.

Ági születése előtt akart venni nekem egy magasszárú cipőt, nehogy visszeres legyen a lábam, meg amúgy is tél volt, jött a hideg, elvállalt egy pinceásást a csontkemény földbe, óránként 3 Ft-ot fizettek, az most kb. 300 lenne. Csak a viszonyítás kedvéért: akkor, 1951 telén egy darab tojás került ennyibe! Mire megkapta a pénzt a kemény munkáért, váratlanul háromszorosára emelték a cipő árát, így nem tudtuk megvenni.
Vittem magammal a kórházba egy zsák stoppolnivaló harisnyát, hogy kihasználjam az időt. A Bethesda akkor még egyházi intézmény volt, később államosították, de akkor már csak egyházi dolgozókat fogadhatott, így nem voltunk sokan, nagyon családias volt a légkör. Szóval stoppolás közben jött a szülés.


Akkoriban mennyi volt egy vidéki lelkész fizetése? Miből vettetek ruhát?
Bizony új ruhát nem tudtunk venni, de később jöttek holland és svájci csomagok, az nagy segítség volt. A gyülekezettől kapott apu 100 Ft-ot, ehhez jött az állami kongrua, ami csak a kis falvak lelkészeinek járt, az 400 Ft volt. A falusiak télen mindig hoztak kóstolót, ha disznóölés volt, hurkát, kolbászt, töpörtyűt, az is sokat jelentett.


Tudtatok termelni valamit a kertben?
Kaptunk egy kis kertrészt a diakonissza testvérektől, akik befogadtak, mert Pilisligeten nem volt parókia. A férjem egy nedves alagsori lakást kapott, ahol nem volt villany, én nem mertem odamenni a három picivel és az újszülöttel. Őt sorkosztra fogták a hívek, minden nap máshol ebédelt, így legalább hamar megismerte a gyülekezet tagjait. Később oda tudtunk költözni egy diakonissza testvérpárhoz, hatan egy szobába. Nagyon zsúfoltan voltunk, csak úgy tudtuk a szekrényt kinyitni, ha elhúztuk a rácsos ágyat. Amikor meglett mind a hat gyerek, egyre szorosabban voltunk. Egyszer majdnem nagy baj lett: nedves volt a tüzelő, egy vasüstben odatettük a gyújtóst a tűzhely szélére száradni. András vette észre, hogy lángot kapott a fa. Egész kicsi volt, de nem esett pánikba, kiült a lépcsőre és monoton hangon énekelte: Böske néni, ég a ház, Böske néni, ég a ház... Persze a néni rögtön intézkedett, a férjem felrohant és a forró, lángoló üstöt kitartott kézzel vitte le az udvarra. Böske néni is kitelepített volt, befogadták. Mikor meghalt, Mária néni, a háziasszonyunk behívta a gyerekeket, mert olyan szép, sima volt az arca, megnyugvás áradt el a vonásain, nézzék meg nyugodtan, ne féljenek a haláltól.


A nagyobbak tudtak segíteni a kicsik körül?
Igen, sokszor tologatták a babakocsit, de meredek, köves volt az utcánk, és egyszer a nagyobbak leengedték a négyhónapos Ágit a kocsiban. Azt hitték, tetszeni fog neki, de a lejtőn begyorsult a kocsi, nagyokat ugrott a köveken, a gyerekek nem érték utol, végül az utca alján felborult. Hála Istennek épp akkor borítottak oda egy adag homokot egy építkezéshez, így a baba pont ráesett a kupacra. Igaz, hogy torkaszakadtából sírt, de Gábor megkérdezte: meghalt?
Mikor Vera iskolás lett, írásgyakorlásképpen le kellett írni, hogy éljen Sztálin, Lenin, Rákosi. A tanító néni megkérdezte tőle:
– Tudod, kik ezek?
– Igen, Oroszország három királya!


Ennyi munka és ekkora nyüzsgés mellett hogy tud egy lelkész felkészülni az igehirdetésre?
Rengeteget dolgozott, hogy valahogy megéljünk, de minden munkában szolgálati lehetőséget látott, mindig talált alkalmat a lelkigondozásra. Alaposan felkészült a prédikációra, de sose írta le az egészet, csak vázlatot készített, sokszor csak néhány szavas kis cetlit vitt fel magával a szószékre a Bibliájába téve. Sokszor nem is szavakat írt, hanem kis jelszerű rajzokat, amiről eszébe jutott az egész gondolatmenet, amire az iroda csendjébe merülve olyan alaposan felkészült.


Hogy éltétek át Pilisligeten, akkor már hat gyerekkel az 56-os forradalmat? Mennyit érzékeltetek belőle?
A falu tanácselnöke teljes mellszélességgel a forradalom mellett volt, sokat beszélgettünk. Annyira félt a megtorlástól, hogy öngyilkos lett. Nagyon megrázott mindenkit.
56 november negyedike vasárnapra esett. Reggel átbeszéltük a prédikációt. A szabadulás csak így mehet végbe, vér által szabadulunk meg. Előtte volt a temetés. Akkor tudtuk meg, hogy Kádár behívta az oroszokat... De nem volt lövöldözés. Amikor a tanítás megkezdődött, az orosz katonák ott voltak az iskola körül, a gyerekek beszélgettek velük, nem volt bennük semmi félelemérzet, nem volt ellenségképük velük szemben, barátságosak voltak. Egy ideig nem lehetett vásárolni, amikor kinyitottak a boltok, olyan áruhiány volt, nem lehetett semmit kapni. Amit tudtunk, megtermesztettünk a kertben, nem éheztünk. Sok mindent befőztem, volt tartalékunk. A férjem minden munkát elvállalt. Amikor a postással együtt fűrészeltek a nagy keresztvágóval, húzták-vonták felváltva, közben vidáman skandálták, ritmust adva a munkának: Postás-pap! Postás-pap!


Hogy tudtatok ruházkodni?
A sokgyerekes lelkészcsaládokat támogatták a nyugati gyülekezetek, főleg a hollandok és a svájciak. Ez hatalmas segítség volt és igazán minőségi ruhák voltak. Akkor még nem kellett a külföldi csomagokért vámot fizetni. Csodálatos illatuk volt, mi akkor nem is ismertük a textilöblítő fogalmát, flóraszappannal mostunk teknőben, lavórban.


Hogy tudtál ennyi éhes szájat jóllakatni?
Nagy adagokat főztem, a legolcsóbb ételeket. Amivel sokat kellett vacakolni, azt ritkábban, annyi volt a házimunka. Gombócból sose sikerült annyit készíteni, hogy ne keveselljék.
Egyszer, amikor a férjem a szomszédban járt beteget látogatni, megkínálta őt a gazdasszony egy tányér friss barackos gombóccal. Olyan finom volt, mondta a párom, hogy ezzel éjjel a legmélyebb álmából is föl lehetne kelteni! Gondolt egyet a szomszédasszony és szólt egy nap:
– Ne ijedjen meg a tiszteletes asszony, ha éjjel bekopogok egy tál gombóccal!
Én is értettem a tréfát, belementem a játékba. Éjjel kettőkor kopogtak. Férjem felugrott, kiment.
– Mi történt, Czotter néni? Csak nincs valami baj?
– Nincs semmi baj, tiszteletes úr, hoztam egy kis gombócot, egyen belőle, amennyit akar!
Azonmód nekiállt a lábosnak, és a harmincöt barackos gombócból megevett harminckettőt.
– Tiszteletes úr, ne tegyen csúfot velem, miért nem eszi már meg azt a három árva szemet?
– Ennyi esett jól, kedves. Sportból nem eszem.


Hogy kerültetek Kisorosziba?
Mikor már mind a hat gyerek megvolt, nagyon nehezen fértünk a szűkös manzárdban, ahova az egyetlen szoba után akkor kerültünk, mikor kimentek belőle az ávósok, akik lefoglalták. Csak úgy tudtuk kinyitni az összecsukhatós ágyakat este, ha kitettük a lépcsőházba az asztalt.
1956 decemberében szóltak az egyháztól, hogy megüresedett a parókia Kisorosziban, sürgősen kéne nekik egy pap. Ugyanis a korábbi lelkész elmondott egy szenvedélyes hangú beszédet a forradalom védelmében a rádióban, amiért később el akarták fogni, de sikerült elmenekülniük az éj leple alatt a három gyerekkel Amerikába. Még a mosogatóban is ott maradtak az edények, épp csak a legszükségesebbeket kapkodták össze.
A férjem nem hagyta cserben a gyülekezetét, az öccse akkor már befejezte a teológiát, kivitte bemutatni, azonnal megszerették, így őt választották meg utódjának, ahol hűségesen szolgált haláláig.
András a költözéskor épp kórházban volt, kiborult a varródoboz és beletérdelt egy varrótűbe, őt már Kisorosziba hozta haza a mentő Pestről. Gondolta, ha már utazik, lásson világot, meg is kérte a sofőrt: – Nem lehetne úgy jönni, hogy útba ejtsük a Balatont is?
A férjem Kisorosziban és a környéken is minden munkát elvállalt. Amikor Kati a debreceni Kollégiumba került, volt, hogy ilyen levelet írt: küldjetek pénzt, mert már csak az a kétfilléres van, ami a harisnyakötőmet tartja...
Hogy jött az ötlet, hogy a saját hat gyereketek mellett városi gyerekeket is nyaraltassatok?
Egyre többen kértek meg, hogy vigyázzunk a gyerekeikre nyaranta. Nem akartuk, hogy ott csellengjenek a pesti utcán, nálunk lelki hatást kaptak. Hatalmas játékok voltak, rögtön beilleszkedtek. Volt, hogy harmincöten ültük körül a jól megtoldott tornácasztalt.
Mikor jutott időd az írásra?
Éjszaka írtam a verseket, színdarabokat, amiket előadtak a gyerekek a szeretetvendégségen, férjem gyönyörű díszleteket festett, mi a lányokkal a jelmezeket készítettük.


Mikor kezdtél dolgozni?
Először helyettesíteni hívtak az iskolába, aztán megbíztak a falusi könyvtár vezetésével, így könyvtár szakra iratkoztam be levelezőn, mert annak idején félbehagytam az egyetemet, amikor sorban jöttek a gyerekek. Utána a szentendrei járási könyvtárba hívtak, így anyagilag kicsit könnyebb lett. Író-olvasó találkozókat szerveztem, élénk kulturális élet zajlott Szentendrén, végre el tudtunk járni színházba, koncertre. Mikor később eltávolítottak a munkahelyemről, mert egy pártfunkcionárius igazgatónő nem tűrte, hogy egy „klerikális" papné legyen a beosztottja, akkor az összes kollégám fölállt egyszerre és együtt átmentünk a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtárába. Szolidaritást vállaltak velem.
Mikor a férjem meghalt, el kellett jönnünk a kisoroszi parókiáról és ideköltöztünk, a péceli iskolakönyvtárba kerültem, ahol nyolcvanéves koromig dolgoztam.


Mi adott erőt mindvégig?
A férjemmel mindent meg tudtunk beszélni és hittel fogadtuk a nehézségeket. Csodálatos módon mindig megkaptuk, amire nagyon szükségünk volt. Súlyos helyzetekben újra és újra fülembe csengett az ének: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel..."

Hozzászólások

1. Varga László - 2013-02-19 17:47:29

Drágáim miért titkoljátok, hogy ki volt az a lelkész akiről irtatok????

Már nem kell félni, nincs ÁVO nincs Államegyházügyi Hivatal, vagy még nem közölték veletek, hogy ezek már megszüntek és nem kell inkognitóban maradni.

Ha még nem tudtátok, most közlöm veletek

Laci b.


2. B.Tóth Klári - 2013-02-20 16:51:29

Kedves Laci bácsi, édesapám Tóth József kisoroszi lelkész volt, itt valami sajtóhiba folytán szerepel Andrásként, de ki fogják javítani. 81-ben halt meg, 59 éves korában. Hét évig szolgált Pilisligeten, 50-57-ig, utána 24 évig, haláláig Kisorosziban.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Kovács Viktor
Hívőnek lenni az információ korában?!
Akarsz-e törlésre kerülő program lenni, vagy kilépsz?

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Méltó a munkás a maga bérére?
Gyülekezeti gyakorlat és pénzügyek

Felszín

Szoták Orsolya
Adni vagy nem adni?
A jókedvű és a szorongó

Géczy Ráhel
Az ötödik első találkozásunk
Megújulás a rácsodálkozásban

B. Tóth Klára
Az utolsó tízfilléres
Átjutni a túlsó partra

Magasság

Térey János
James Ensor szponzora voltam,
támogattam a nemes szorongást

Miklya Luzsányi Mónika
Jólét mindenek felett
A szabadság záloga és átverése

Bölcsföldi András
Költő a keresztyén kávéházban
Ady és az elvárások

Mélység

Czapp Enikő
Mert ahol a te kincsed van...
Hiányok, meglopottság, veszteség

Miklya Luzsányi Mónika
Nagycsaládban, szegényen?
Áldatlannak hitt áldott állapotok

Teljesség

Czapp Enikő
A vagy-vagyokon innen, az is-iseken túl
Szeretem Ábrahám történetét, mert...

Üzenet

Tóth Sára
Ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált majd miattad
Nem az a baj, ha gazdag vagyok, hanem az, ha bezárul a szívem

Miklya Zsolt
Túlszeretni
Avagy tankolás – árkedvezménnyel

Áthallások

Bradák Soma
Ameddig a szem
Felkínált párbeszéd

Hancsók Barnabás
Kapitalizmus: szeretem!
Az anyagiasság uralja a világot?

Vida Viktor
Tuti seft
Krisztus követése a kenőanyag-marketingben

Riport

B. Tóth Klára
Szószéktől a favágásig
Interjú egy özvegy lelkésznével

Kitekintés

Pete Violetta
Esküvőtervezés kis büdzsére
Hogy ne adóssággal kezdődjön a közös élet

Látogatóink száma a mai napon: 3503
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375716

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat