belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Vezércikk

Dobóczky László

Te is látod?

Te milyen járó-kelő vagy?

Sokszor látok embereket körülöttem. Én csak csendben állok, ők pedig vagy sietve, vagy ballagva mennek el mellettem. Néha meg-megállnak és akkor hallom, hogy miről beszélgetnek. Néha telefonbeszélgetések kapok el, vagy egy-egy pillantást, mosolyt, könnycseppet. Van, aki fülhallgatóval zárja ki a környezete zajait, hogy olyan zajokat hallgasson, amiket ő választ. Sokszor töprengek azon, hogy mi viszi őket előre, mi hajtja őket, mi az, amitől értelmet nyer az életük, mit miért tesznek.

 

Minden nap látok egy férfit ugyanabban a kopott kabátban, aki a kislányát kíséri – valószínűleg iskolába. A lány ugyanolyan komótos arcú, mint az apja, de gyönyörű ruhákban pompázik. Nemrég összekente magát fagyival, mire a papája nagyon dühös lett: „Nem szabad!”

Aztán többször látok egy fiatalembert, aki folyamatosan siet valahová. Legtöbbször idegesen telefonál. Mindig izzadt és ráncos a homloka, vasalt az ingje és sötét nyakkendője. Egyszer már láttam mosolyogni, de ha ránézek, akkor feszültség támad bennem. Vibrál. „Akkor ez most biztos befektetés?” – kérdezte a telefonba.

 

Egy fiatal srác rövidre vágott zselézett hajjal, mindig bedugott füllel fej-lehajtva lépked, szerintem ritmusra. Nem tudom, miről gondolkodik ilyenkor. Sokszor látom a haverjaival, akik szakadt farmerban és hasonló hajjal díszelegnek az utcán. „Tök zsír, hogy ma este nincsenek otthon muteromék.” – mondta.

Aztán délutánonként mindig erre sétáltatja a kutyáját egy idősebb nő. Az öltözéke a szó legjobb értelmében átlagosnak mondható. A kezében mindig egy pórázt szorongat, aminek a végén egy fehér bojtos szőrű kis pamacs szedi nehezen az apró lábait a sok-sok kutya- és emberi táptól, amit nap mint nap elfogyaszt. Legutóbb ezt hallottam tőle: „Gyere, fiam, megnézzük ezt a kirakatot!” – és húzta a kutyáját a kirakat felé.

Van, hogy elbilleg előttem egy nő. Végtagjain a körmöket műanyagok borítják, és vékony pálcával a cipője alján kívánja a magasságát megváltoztatni. Szerintem műanyagok vannak beültetve a teste egyéb részeibe is és rózsaszín a telefonja. Mindig új ruha van rajta, és vakít a rúzsa a napfényben is. Mindig „puszikállak” -kal köszön a telefonba.

 

Van, hogy leül itt egy öregebb néni. Akik ismerik, tudják, hogy nem szabad vele szóba elegyedni, hacsak nincs felesleges másfél órájuk, viszont a gyanútlanok belesétálnak a hálójába. „ Aranyoskám, mennyi az idő?” a kedvenc mondata. Lehetetlen szabadulni tőle.

Aztán van itt egy bácsi is. Ő a telefonfülke mellett lakik. Hatalmas kupac kartonpapírt gyűjtött össze magának és azon üldögél naphosszat. Aztán az egyik napra a közterület-fenntartók elszállították sok hónap munkáját. De a bácsi azóta is ugyanott lakik. Soha sem mond semmit.

Legutoljára szintén ők jöttek. Reggel rám raktak egy piros zsinórt, aztán pedig kivágtak. Pedig én csak árnyékot adtam ezeknek az embereknek, akiket különböző célok hajtottak. Nem bántottam senkit, nem lógtam bele semmibe, nem veszélyeztettem a házaikat vagy a vezetékeiket. Csak itt álltam a téren és azon töprengtem, mi hajtja az erre tévedő embereket.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 20., szerda,
Jolán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Dobóczky László
Te is látod?
Te milyen járó-kelő vagy?

Gondolkorzó

Bella Péter
Hányasra értékeled a lelkészedet?
A minőségbiztosítás kérdése az egyházban

Felszín

Dull Krisztina
Egy korty Toszkána
Markó-élmény a Galériából

Kedvek Vera
Az vagy, amit megeszel?
Milyen étrend tesz jót a lelkemnek? – önsanyargatók és önjutalmazók

Magasság

Szűgyi Zoltán
A lélek reggelije
Milyen könyveket, milyen betűt, milyen gondolatokat falsz?

Réz-Nagy Zoltán
Kreativitás és megmenekítés
Cseréphadsereg, Hundertwasser és Jézus Krisztus

Mélység

Luzsica Fanni
A lelkierő receptje
Töltekezéshez hidegen tálalva ajánljuk: végy egy kanál…

Szakács Gergely
Mentális önvédelem
A rádbízottak között Te is ott vagy!

Szoták Orsolya
Kikapcs!
Feltöltődés a legjobb társaságban…

Teljesség

Tóth Sára
A kaja, a szex és az Isten
A vágyaink és a Mindenható

Bagdán Zsuzsanna
Zsuzsi, az autó
Elmélkedés a keresztyén belsőégésű motorok jósági fokáról

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Vizet a sivatagban
– minden föld lehet szent föld

Áthallások

Miklya Zsolt
Zöldfül, zöldarc, zöldszakáll…
A zöld inkarnációi Chagall néhány képe nyomán

Hancsók Barnabás
Mi hajtja a rajzfilmgyárak malmait?
Mi szükség a fegyverkezésre?

Miklya Luzsányi Mónika
Energiaátadás
Amélie – a fizika törvényei és a szeretet

Tóth Sára
Zöld hentesek
Egymásból táplálkozunk!

Riport

Kósa Balázs
The sound of silence (vágatlan változat)
Exkluzív: Képzelt riport egy sztárprédikátorral

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Házasság újratöltve
Mi újíthatja meg a párkapcsolatunkat?

Unger Zoltán
Megújuló energiaforrásaink
Teológiában és geológiában egy közös van: Isten

Péter-Szarka Katalin
Anyaság mint erőforrás?
Egy duplát legyen szíves!

Látogatóink száma a mai napon: 2916
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45786417

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat