belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Szakács Gergely

Mentális önvédelem

A rádbízottak között Te is ott vagy!

Minden alkalommal fogom a fejem, mikor egy lelkész arra büszke, hogy évek óta nem volt szabadságon. A gyülekezetéért „meghaló" szolga pózába merevedett.
A felszín alatt pedig egy szenvedő, kimerült, üresjáratban pörgő embert látok.

Miért nem mennek a lelkészek szabadságra? Van, aki nélkülözhetetlennek hiszi magát, és ha néhány napra elmegy is a gyülekezetéből – rokonlátogatás, konferencia stb. ürügyén –, a mobil mindig bekapcsolva, még a legcikibb helyzetekben is, mert őt bármikor hívhatják, kereshetik, mert nélküle „nem megy a szekér".
Más pásztor arra hivatkozik, hogy nincs pénze elmenni nyaralni. Az álomnyaralás akár több havi fizetésbe is kerül, és a hazai üdülőhelyek olcsósága is drága lesz három-négy gyerekkel. De tényleg csak a pénzen múlik?
És ott van még a legnagyobb tévhit: a gyülekezet érdekeit kell mindig szem előtt tartani, ezért önmagam igényeit, vágyait a háttérbe szorítom. A szolgálat még a szolga (lelki) egészségénél is fontosabb.

Számtalan ürügy van arra, hogy egy lelkész ne nyaraljon, ne kapcsolódjon ki, ne adjon magának egy kis időt, ne foglalkozzon magával. Tágítva a kört, kis hazánkban szinte mindegyik segítő foglalkozású réteg (egészségügyi dolgozó, szociális munkás, tanár, segítő szakember stb.) nagyon keveset foglalkozik a saját pihenésével, kikapcsolódásával. És itt nem csupán a nyaralásra kell gondolni, hanem a mindennapos „turn off"-ra, mert az állandó „stand by" kimerít és lemerít.

Mit lehet tenni azért, hogy időt adjak magamnak, kikapcsoljak, feltöltődjek, megelőzzem az egyre népszerűbb és közhelyesebb kiégést? Gyökössy Bandi bácsi óta egyre többen ismerjük a bemosakodás és a kimosakodás lelkigondozói jelentését. Ezt az értelmezést kibővítve egy szakmai körben néhány hónapja arról beszélgettünk, kinek milyen személyes módszere, eszköze van a kimosakodáshoz. Hogyan kapcsolódsz ki? Milyen az, amikor csak úgy vagy? Nem a házimunkával foglalkozol, nem kerti munka közben agyalsz a következő igehirdetésen vagy a heti teendőkön, hanem egyszerűen csak úgy vagy? Sokféle válasz született, de mindegyik egyben megegyezett: a napi, heti teljes kikapcsolás pihentet, feltölt, regenerál és nagyban hozzásegít önmagunk megvédéshez. Nyugodt, összeszedett belső világgal sokkal több energiát tudok fordítani a munkámra, nagyobb a motivációm és kreatívabb vagyok. E nélkül pedig olyan leszek, mint a megfáradt cowboy, aki soha nem tölt, csak lő, mert a lőszer már rég elfogyott.

Ez az, amit sokan nem tudnak, mert nálunk (még) nincs kultúrája. Nem tanítják sem a teológiákon, sem más egyetemeken. Azt gondoljuk, egy lelkésznek elég, ha naponta olvassa a Bibliát, imádkozik, teológiai irodalmat forgat.
Ez elengedhetetlen, hogy az istenkapcsolata ápolt, aktív, személyes és hiteles legyen. A teológiai irodalom sem elhanyagolható, mert szakmai felkészültség nélkül középszerűek és unalmasak vagyunk. De mindez még kevés ahhoz, hogy minden szempontból pihentek, frissek, hatékonyak legyünk.

Néhány dolog, ami segíthet a kimosakodásban: naponta legalább fél óra, heti tevékenységnél pedig három-négy óra, amit fordítsunk magunkra. Két szempont alapján válasszunk elfoglaltságot. Az egyik, hogy teljesen kikapcsoljon, ne legyen lehetőségünk gondolkodni az aktuális dolgainkon. A szellemünkkel is kapcsolódjunk ki, ne csak a testünkkel. A másik, hogy örömmel töltsön el, amit csinálunk. Keressük meg azt, ami teljesen leköt és örömet szerez. Ez az apró titok a teljes kikapcsoláshoz.

Ennél a pontnál jönnek az újabb kifogások. Nekem erre nincs időm, nem tudom, hogyan kell csinálni, én ezt nem engedhetem meg magamnak.

Az állandóan kifogásokat keresőknek és kételkedőknek csak annyit mondok, hogy arra van időd, amire időt szakítasz, és ha önmagaddal szemben nem vagy igényes (legalább ennyire), akkor a szolgálatodban, munkádban, hivatásodban sem vagy igazán igényes. Amikor azokról gondoskodsz, akik rád vannak bízva, ne feledd, köztük saját magadra is rá vagy bízva. 


 

Hozzászólások

1. Kovácsné Sipos Jolán Mária - 2011-09-13 06:52:56

Először is gratulálok a potárlhoz. Ha erre "járok", akkor mindig sok időmbe kerül. Nagyon jó cikkeket érhetünk itt el.

NAGYON egyetértek a lelkipásztorok kikapcsolódásra buzdításával. Gyülekezeti tagként annyival egészítem csak ki, hogy vegyük észre ebben a kérdésben a saját felelősségünket! ( Írom ezt annak tudatában, hogy én is szoktam nyűgös lenni, aztán szégyellni utána magam, hogy már megint önző voltam: rázudítottam a kedvenc lelkészemre bajaimat, holott csak kissé magamba kellett volna szállnom.)

Szóval bíztassuk csak kikapcsolódásra a lelkipásztorainkat, tudjunk örülni, ha ez sikerül Nekik, illetve segítsük Őket, ha tudjuk!


2. amadea reg - 2011-09-17 21:46:11

Tisztelet a kivételnek, mert biztosan sokan vannak, de olyanok is szép számmal akadnak, akik kis falusi tiszteletesként heti egy-két órát dolgoznak. Megtartják az Istentiszteletet, presbiteri gyűlést, alkalmanként 1-1 temetés vagy esküvő. Biztosan ők is szeretnének nyaralni, de akkor mégis ők mit csinálnak egész héten? Másfelől ismerek olyan gyülekezetet, ahol a lelkészházaspár minden napjának szinte minden perce be van táblázva, annyi mindent felvállalnak. Ifitalálkozó, újságszerkesztés, Bibliakör, előadások, idősgondozás stb. a kötelező lelkipásztori munka mellett. A mai csendes percek arról szól, hogy mindenki maga dönti el, hogy mennyit tesz a perselybe. A lelkész is maga dönt afelett, hogy mennyi szolgálatot vállal fel.


3. Szakács Gergely - 2011-09-20 10:21:53

Sajnos igaz, hogy nem kevés az egész héten láthatatlan, vasárnap pedig érthetetlen lelkész.

Elvileg nem a lelkész dönt afelett, mennyi szolgálatot vállal fel, hanem az alap szolgálatokon túl (istentiszteletek, hittanóra, kazuális szolgálatok, stb.) a gyülekezet adottságainak megfelelően kell ellássa a feladatait.

A valóság az, hogy mivel nincs konkrét munkaköri leírás, nincs egyértelmű, objektív szempontok szerinti elszámolási és elszámoltatási rendszer, ezért minden lelkész azt csinál, amit akar. A két véglet: a világ legjobb állása az övé, mert négy vasárnapi istentiszteletért kap fizetést vagy beledöglik a munkába. Egyik sem jó, de mivel nincs kontroll, nincs irányelv, minden lelkész önmaga főnöke. És itt hiába említjük meg a presbitériumot, egyházmegyét, nagyon egyoldalú és szubjektív az ellenőrzés.

Amit én a legnagyobb problémának látok, hogy sok lelkész túl fontosnak tartja önmagát, rengeteg mindent csinál, de keveset tesz. Sok a túlpörgetés, kevés feladatot delegál, nem munkatársakban gondolkozik, hanem önmagát (és családját) áldozza fel a gyülekezet oltárán. A gyülekezetet pedig ráneveli a tétlenségre. Még azt is eltudja üldözni, aki szolgálatot akar vállalni a közösségben.

Járható útnak gondolom egy olyan rendszer kidolgozását, melyben konkrét munkaköri leírást kap a lelkész, a presbitérium objketíven el tudja számoltatni, és természetesen anyagilag meg is becsüli a lelkészét. Ezen túl meg kell tanítani a lelkészeket dolgozni. Szolgálni tudnak, de csapatban gondolkodni, közösséget építeni senki sem tanította meg őket. Írom ezt úgy, hogy én is még csak tanulgatom a munkatársi csapat felépítését, a feladatok delegálását, a visszajelző rendszer kiépítését.

Az egyház nem vállalat, nem cég, de sok szempontból úgy működik, mint egy világi intézmény, ami nem baj, hanem adottság. Miért ne lehetne bevonni olyan szakembereket, akik ennek a szakmai oldalát ismerik, és ezzel is építenék az egyházat?


4. Gueth Péter - 2011-09-22 13:31:41

Nagyon jó kis írás! Nekem két könyv ugrott be ezzel kapcsolatban: Hankiss Elemér: Az ezerarcú én és Csíkszentmihályi Mihály: Flow. Mind a kettő "populáris", ami alatt azt értem, hogy könnyen olvasható, érthető - talán olykor túlságosan is. A Flow nagyon jól elemzi a kikapcsolódás problémáját. Ami medöbbentő, hogy arrra a következtetésre jut, hogy az ember általában nem akkor a legboldogabb, amikor nem csinál semmit (tv, internet, stb.), hanem épp ellenkezőleg, akkor, amikor a "kapacitása" a legjobban igénybe van véve. Vagyis a legtöbben ki tudnak kapcsolódni, csak helytelenül, mert nem kipihentség, összeszedettség lesz az eredménye. Hankiss könyében meg azt olvastam, hogy a segítő szakmákban dolgozók sokszor "nem bírnak leállni" mert kényszeresen segíteni akarnak. Ez viszont nem csak buzgóságot, hanem az ő lelki, mentális bajaikat is jelzi.


5. Szakács Gergely - 2011-09-23 09:18:53

Az altruizmus és a segítő szindróma is megérne egy cikket. Sokan nem is tudják magukról, hogy szindrómás segítők, sőt az egyik számomra példaértékű segítő mondta, hogy mindenki szindrómás segítőként kezdi, csak van, aki foglalkozik ezzel, és fejlődik, mondhatni kigyógyul belőle.

A flow igen fontos az életben. Számomra ez a játékos ember. Amikor olyasmit csinálok, amit élvezek, ami örömmel tölt el. Ettől számomra szinte független, hogy mindezt a magam szórakoztatására vagy épp pénzért teszem, a lényeg ugyanaz. A probléma gyökere, hogy szinte alig látok, ismerek, hallok olyan emberekről, akiknek ez az élmény az életük része. Maradva a lelkészeknél, nagy kérdés számomra, hogy a gyülekezeti munka, tokkal-vonóva,l jelenthet-e flow élményt? Szerintem csak egy-egy része, de ez is sokaknak csak ritkán adatik meg. És ezzel el is érkeztünk egy mély spirituális kérdéshez: miért csinálom azt, amit csinálok? Mert örömem lelem benne, ebben találtam meg életem célját, feladatát, küldetését, hivatását, vagy nem volt más lehetőségem, valamiből meg kell élni, stb.?


6. Kovácsné Sipos Jolán Mária - 2011-09-30 07:49:53

Izgalmasan körvonalazódik a megoldáshoz vezető út, amely persze messze nem csak a lelkész munkájáról, kikapcsolódásáról szól. Csodálatosak Isten útjai: az M2 Lélek-tantörténetek kedden sugárzott (ismételt?) adása épp az altruizmusról szólt. Nekem nagyon tetszett.

Másfelől nyilván tanulni kell a feladatmegosztást, csapatépítést is. Ebben a világi szakemberek segítsége mellett az egymástól tanulást is fontosnak tartom. Gyülekezetünkben most tart ezen a téren egy megújulási folyamat, mely meggyőződésem szerint áldássá válik mindannyiunk számára. Ha szilárd alapokon állva tudunk (lelkész és a gyülekezet) rugalmasan reagálni a másik kezdeményezéseire, folyamatosan egymásra irányuló figyelemmel, égre emelt tekintettel, akkor lehetünk talaj a csodák kivirágoztatásához.


7. Táncos László - 2011-09-30 19:37:05

Biztos gond van a lelkészképzéssel is,de a presbitériumok utolsó 50 éves története is oka a felvetett problémáknak. Mert vagy a lelkész akart olyan presbitériumot aki nem kritizál,de elvégzi a szükséges fizikai mukákat,vagy fordítva Ez oda vezetett, hogy ma rengeteg olyan presbiter van aki azt gondolja, hogy neki csak a favágás ,fűnyírás a dolga.Egyes lelkészek ma is szeretnék,hogy ez így maradjon ésmindenben nekik legyen igazuk.És hogy ez igy legyen nem is gondolhatnak kikapcsolódásra. Mert hátha ! Idén a presbiterválasztás alkalmával ezen a rossz beidegződésen lehetne változtatni. Olyan presbitereket kellene jelölni akik segítik a lelkészt az igazi lelkészi szolgálatban, ugyanakkor egyetértve Szakács Gergellyel meg kell teremteni a lelkészi szolgálat számonkérhetőségét is.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Dobóczky László
Te is látod?
Te milyen járó-kelő vagy?

Gondolkorzó

Bella Péter
Hányasra értékeled a lelkészedet?
A minőségbiztosítás kérdése az egyházban

Felszín

Dull Krisztina
Egy korty Toszkána
Markó-élmény a Galériából

Kedvek Vera
Az vagy, amit megeszel?
Milyen étrend tesz jót a lelkemnek? – önsanyargatók és önjutalmazók

Magasság

Szűgyi Zoltán
A lélek reggelije
Milyen könyveket, milyen betűt, milyen gondolatokat falsz?

Réz-Nagy Zoltán
Kreativitás és megmenekítés
Cseréphadsereg, Hundertwasser és Jézus Krisztus

Mélység

Luzsica Fanni
A lelkierő receptje
Töltekezéshez hidegen tálalva ajánljuk: végy egy kanál…

Szakács Gergely
Mentális önvédelem
A rádbízottak között Te is ott vagy!

Szoták Orsolya
Kikapcs!
Feltöltődés a legjobb társaságban…

Teljesség

Tóth Sára
A kaja, a szex és az Isten
A vágyaink és a Mindenható

Bagdán Zsuzsanna
Zsuzsi, az autó
Elmélkedés a keresztyén belsőégésű motorok jósági fokáról

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Vizet a sivatagban
– minden föld lehet szent föld

Áthallások

Miklya Zsolt
Zöldfül, zöldarc, zöldszakáll…
A zöld inkarnációi Chagall néhány képe nyomán

Hancsók Barnabás
Mi hajtja a rajzfilmgyárak malmait?
Mi szükség a fegyverkezésre?

Miklya Luzsányi Mónika
Energiaátadás
Amélie – a fizika törvényei és a szeretet

Tóth Sára
Zöld hentesek
Egymásból táplálkozunk!

Riport

Kósa Balázs
The sound of silence (vágatlan változat)
Exkluzív: Képzelt riport egy sztárprédikátorral

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Házasság újratöltve
Mi újíthatja meg a párkapcsolatunkat?

Unger Zoltán
Megújuló energiaforrásaink
Teológiában és geológiában egy közös van: Isten

Péter-Szarka Katalin
Anyaság mint erőforrás?
Egy duplát legyen szíves!

Látogatóink száma a mai napon: 4357
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376568

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat