belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Bella Péter

Hányasra értékeled a lelkészedet?

A minőségbiztosítás kérdése az egyházban

„Ezt nem jól csinálod szerintem...“

Pár éve történt, hogy egyik felnőtt konfirmandusunk –  hogy behozza lemaradását –  beült pár alkalommal a diákcsoport órájára. Testvérünk az első alkalom után odajött hozzám, és kicsit nyers stílusával elég részletes elemzést adott előadásom tartalmi és formai jellegzetességeiről. Jó néhány negatívumra rámutatott, főleg a stílusommal kapcsolatban. Először felidegesített a dolog: hogy jön ő ahhoz, hogy bármit mondjon? Ezután elkezdtem védekezni, majd – szerencsére – jó beszélgetés alakult ki közöttünk. Jó néhány kritikáját komolyan véve elgondolkodtam és változtattam az óra tartásán, és nem dőlt össze a világ, tényleg sokat segített.
Visszagondolva ijesztő volt észrevenni magamban azt a reakciót, amit másokban nagyon nem szeretek: védekeztem, ösztönből, amikor kritika ért, személyemet ért támadásnak vettem a módszereim véleményezését. Valójában el is szoktam ettől, ugyanis nem szoktak véleményt mondani, visszajelezni, az egyházban olyan nincs, csak dicséret, felszínes váll-lapogatás, esetleg  sértegetés vagy hátunk mögötti suttogás, ami vagy visszajut hozzánk, vagy nem.  És ez nagy baj.

 

Értékeld a pásztort!

Az augusztus 13-án megjelent HVG egyik cikke a németországi katolikusok problémáiról ír, itt találtam egy érdekes német honlapra.
A hirtenbarometer.de (pásztorbarométer) érdekes vállalkozás: a hívek osztályozhatják lelkészeiket, papjaikat. Mindez úgy történik, hogy 1-től 6-ig lehet pontozni egy személyt, még pedig több kategóriában (istentisztelet, hitelesség, mennyire tart lépést saját korával, idősekkel való munka, fiatalokkal való munka), a szavazatokat átlagolják. A kapott eredményt egy rajzolt bárány jeleníti meg, akinek annál fehérebb a színe, minél közelebb van az adott lelkipásztor pontszáma a hatoshoz. Vidám, egyszerű kivitelezés, amely komoly tartalmat közöl, súlyos visszacsatolás, maga a honlap is  a problémák korai felismerését szeretné elérni. Nem egyházellenes oldalról van szó tehát, az egyháztagok így adhatnak valamiféle jelzést mindarról, ami éri őket.

 

Egy irányú utca

Eljátszottam a gondolattal: vajon mi történne, ha lenne nálunk is egy hasonló oldal? Valaki legyintene, hogy ez csak internet, nem kell komolyan venni. Mások egyházellenes támadást gondolnának mögötte, egy újabb frontvonal megnyitását, válaszolnának is valamelyik egyházi lapban. Talán lenne egy kisebbség, amelyik örülne, hogy van egy fórum, ahol visszapattan valami ránk is arról, milyenek is vagyunk. Mindenesetre érdekes kísérlet lenne.

Nem a hiúság a fő probléma, nem az, hogy sokan a lelkészségre úgy gondolnak, mint egy kálvincsillagos elefáncsonttoronyra. A fő baj az, hogy nincs meg a kultúrája a visszacsatolásnak. Egyirányú utca a gyülekezet, a lelkész, a hitoktató, az ifivezető elmondja, megmutatja, megszervezi, és vége... Minden megy a maga útján, nagyvonalúan Istenre bízzuk a lelki folyamatokat, a problémákat meg úgyis a világ okozza, esetleg a Sátán. Minek ide bármi visszacsatolás?
Ebben a témában is tanulhatnánk a világtól. Az egyetemeken az oktatókat, a tanórákat minősíteni, véleményezni lehet. Nemzetközi cégeknél több lehetőség is adott, az ügyfelek is értékelik a velük való munkát, de az alkalmazottaknak, vezetőknek is van lehetőségük arra, hogy egymás teljesítményét, kompetenciáit értékeljék, névtelenül, persze. Mert mindez hasznos, hiszen ha megfordítjuk, előkészített módon és kellő formában visszajelzéseket kap az ember, és ez hatékonyabb, eredményesebb munkához vezet.
Miért nincsenek erre módszerek a gyülekezeteinknél? Talán félünk a kritikáktól? A pozitívumok sem jutnak el így hozzánk! Furcsa, hogy minden területen dialógusról beszélünk, de sértetten vesszük tudomásul, ha a gyengeségeinket valaki feltárja. Gondoljunk abba bele, hogyan lesz valódi önreflexiója az egyháznak, ha nem hallgatja meg még azt sem, amit sajátjai mondanak, nem is beszélve a világ visszhangjáról.

 

 

Mit lehet értékelni, mikor, hogyan?

Az is igaz, hogy az egyházban folyó munka legtöbbször nem mérhető számokban, adatokban, nem úgy működik, mint egy multinacionális cég, nem a profit az első. Az igehirdetés sem akkor jó, ha minél jobban alkalmazkodik a hallgatók igényeihez. Ráadásul hitünk szerint mindennek vezetője, inspirálója és megvalósítója a Szentháromság Isten.

Amikor értékelésről beszélünk, meg kell határoznunk a határokat. Például hogy a Szentírás az alap és nem valami más könyv, az nem kritika lehet tárgya, hogy milyen ige alapján prédikál a lelkész, az az ő választása, az, hogy az orgona a liturgikus hangszer és nem a tekerőlant, tradíció és konszenzus.  Vannak transzcendentálisan meghatározott tartalmak, a tradíció és kultúra által felrajzolt keretek, csakhogy ezek mögé nem szabad elbújni. Lehet, hogy az igeválasztás a lelkész felelőssége és feladata, de az, hogy megfelelően készül, érthetően adja tovább, igényesen fogalmazza-e meg a felismert igazságot – ez bizony értékelhető, bárki által. Hogy más hangszerek is megjelenjenek az orgona mellett és színesítsék az istentiszteletet, erről lehet beszélni.
Egy kis bátorságra van szükségünk, készségre, hogy közösen gondolkodjunk, együtt azokkal, akikből valójában áll az egyház. Lelkészek oldaláról a kérdés, mennyire tartjuk valójában fontosnak a gyülekezeti tagokat, mennyire tartjuk őket nagykorúaknak? Világi oldalról: van-e véleményem, elképzelésem, vízióm a közösségről, amit ismerek, építő módon elő tudom-e adni ezt, konstruktív, együttgondolkodó, munkában osztozó kritikusa vagyok-e egyházamnak?
A vélemény megfogalmazása nem bekiabálás a lelátóról, hanem asztalközösség, párbeszéd, hogy jobban tudjuk tenni azt, ami a feladatunk, ami az Isten által elrendelt küldetésünk. Ugyan ilyen fontos a külső kritikák közös elemzése, hisz még a legdurvább, rosszindulatú megjegyzésekből is tanulhat az ember, és nem csak azt kapunk.

 

Mit kapok az egyházamtól?

Azért is fontos ez a kérdés, mivel az egyház környezete átalakult, a népegyházi keretek zsugorodnak, viszont egyre több olyan gyülekezeti tag van, aki tudatosan részt vállalna a gyülekezeti életben, közösségként tekint az eklézsiára, ahol adhat magából, ahová kötődhet. És persze ahonnan vár valamit. Élő, szerethető, formálható gyülekezetek kellenek, ahová nem keserű szájízzel kapcsolódik az ember, hanem úgy, hogy jó érzéssel van jelen. „Ki kell mondani, hogy nem lehet elvárni, hogy komolyan vegyenek bennünket az emberek, ha nem kapnak tőlünk: ez nem haszonelvű gondolkodás, hanem jogos igény!“ – mondja ezt Steinbach József dunántúli püspök nemrég megjelent írásában(http://refkozelet.blogspot.com/2011/07/egyhazunk-spiritualitasarol.html). A cikk végén felteszi a kérdést, hogy vajon van-e az egyházunknak spiritualitása, lelkisége, hogy mit kapnak az egyházuktól az egyháztagok.

Ahhoz, hogy erről valamit tudjunk, nyitottnak kell lenni. Nem csak a dicséretre, de a kritikára is. Ki kell találnunk a valódi fórumokat, csatornákat. Fel kell tenni az egyház, a gyülekezet vezetőinek a kérdést: vajon bátrak vagyunk arra, hogy fontosnak tartsuk valóban a sajátjainkat? Valódi visszajelzéseket kell gyűjtenünk, akár úgy, mint német testvéreink, akár teljesen más módon.

 

Milyen színű a Magyar Református Egyház báránya?

Mi saját egyházunknak, gyülekezetünknek, lelkészünknek hány pontot adnánk a német módszer szerint? Jó ott lenni az istentiszteleteken? Hitelesek azok, akik képviselik egyházunkat? Mennyire reagál egyházunk megfelelően a kor problémáira? Hogyan törődik a fiatalokkal? Hogyan bánik az idősekkel? Próbáljuk ki, aztán induljunk tovább, találjuk ki a valódi egyházi visszajelzés módjait. Magunknak és magunkért, mert szükség van rá.

 

Hozzászólások

1. Sütő Péter - 2011-09-03 16:00:05

Anno egy egyházmegyei missziói előadók számára tartott konferencián az egyik megyei előadó elmondta, hogy végigjárta az egyik szomszédos megyében élő lelkipásztorokat egy egyfajta szupervíziós kérdőívvel. Kiderült, hogy sok lelkész "konzervből" él, azaz kevés "saját" prédikációja van, inkább leemel a polcról egy Joó Sándort vagy valaki mástól, nincs olyan lelki közösségük, amiben nyíltan elmondhatnák a problémáikat, stb... Természetesen ez kihatott a gyülekezet életére is. Ott végeztek ilyen "felmérést".. Lehet, hogy máshol is kellene? :D


2. Pete Violetta - 2011-09-06 14:56:56

A témához mindenképp ajánlom a következő könyvet. Biztosan akad, aki azért nem kér visszajelzést, mert nem tudja hogyan fogjon hozzá. Hátha ez segít.


3. Bella Péter - 2011-09-07 15:57:05

Mondjuk, van, ahol lehet, hogy jobb, ha Joó Sándort hallanak... De most nem ez a téma. Péter, amit te írsz, jó, ilyenek vannak, aztán figyelünk rá, de inkább nem, meg ki is beszéljük (vagy nem) - nálunk ezért kezdtünk egy sajátkörön belüli szintetntartó, szupervízió párnapos együttlétet félévenként, szakember vezetőkkel.

Engem sokkal joban érdekelne a laikus (nem szeretem ezt a szót, nálunk klérus sincs, nem?) gyülekezeti tagok visszajelzése. Például a tied. Úgy, hogy nem kell félni (nincs semmi baj a névtelenséggel, amí nem destruktív). A lelkészek nem maguknak működtetik az egyházat elvileg. Gyakorlatilag persze más a helyzet. Találjátok ki, nemlelkészek, a visszajezés-csatornákat, legyetek szívesek! :)


4. Szabó György - 2011-09-21 16:57:06

Tetszik a felvetés meg cuki is ez a bárányos barométer, de nekem ezzel együtt kicsit személytelen, meg olyan, hogy is mondjam egydimenziós. Egy lelkész munkájának minősége nem jellemezhető egy (vagy négy) számmal. Kicsi már-már családias gyülekezet nemlelkész tagja vagyok. Mivel a viszony köztünk közvetlen és baráti, nyílt és őszinte az a bizonyos ,,asztalközösség és párbeszéd" amiről írsz, nálunk élő valóság és azt hiszem a visszacsatolás működő formája. Tudom ez sajnos ma inkább üdítő kivétel az egyházunkban, és ritka eset. Mégis az egyetlen járható és fel nem adható cél: valódi és őszinte közösségeket építeni, ahol mindenki el meri mondani és meg merik hallani a másikat. Még a lelkész is!. Különben az egyház marad egy jó-rosz, 1 vagy épp 6 csillagos, akarom mondani bárányos szolgáltató intézmény, attól függően milyen humánerőforrás áll rendelkezésre.


5. Bella Péter - 2011-09-22 15:12:32

Értelek, és örülök annak, hogy igazi, közvetlen közösség van a gyülekezetdben. De írtad, hogy kicsi a gyülekezeted (ez nem jó, nem rossz, ez állapot), viszont minél nagyobb egy közösség, annál nehezebb, már fizikálisan is a közvetlen visszacsatolás.
Ezen kívül nekem már voltak rossz tapasztalataim, hogy arra gondoltam, minden nagyon szép és jó, csakhogy nem volt fórum, hogy előjöjjenek a kritikák. Mert pl. csak egy ember van, amit valami zavar, de mivel egyedül van, inkább legyint. Mindenki fontos, és főleg a misszió miatt jó összegyűjteni a legapróbb pozitív és véleménymorzsát, amit lehet, hogy tényleg csak névtelenül mond el az ember.
Ezenkívül, mint nagy közösség, mint református egyház megjelenését segíthet elemezni a megfelelő feedback, zaok között is, akik a periférián vannak, csak beköszönnek az egyházba. Őértük és felelősek vagyunk, és ahhoz, hogy elérjük őket, hallani kell a hangjukat.

Mindemellett fontos kiemelni, hogy ez az egész visszacsatolás-dolog csupán kiegészítés, a lényeg a valódi testvéri közösség, amiről beszélsz. Ám érdekes lehet, pont mivel nem megszokott, és olyan dolgokat hozhat fel, amit más nem tud. Játéknak is fel lehet fogni.
Én lelkész vagyok, és megvallom őszintén, örülnék, ha ezekben a kategóriákban így pontoznának. Olyan mint az osztályzás. Egyértelmű, elgondolkodtató. Mindamellett kapok visszajelzéseket, vannak, akik a szememebe elmondják, van, akkkel kibeszéljük, de egy több százas közösségben ez csak kis töredék. Érdekelne a többi ember is.

 


6. Táncos László - 2011-10-03 07:34:38

Teljesen igaza van Bella Péternek,de úgy gondolom, hogy elsősorban a lelkész társadalmat kell meggyőzni a mérés fontosságáról. A presbiterek és gyülekezetek szerintem vevők rá.


7. Miskolczy József - 2011-11-09 12:42:15

Először is hadd mondjam el, hogy lelkész vagyok, és ilyenként eléggé alul-értékelem magam: nem pusztán kötelező keresztyén ön-le-sajnálatból, hanem végzett munkám okán: a gyülekezet, amelyben szolgálok, inkább temetődik, mint gyarapodik!

Bár ez is eléggé egydimenziós értékelés, de ugyanígy egydimenziós marad az a kritika, amit a "gyülekezet" részéről (értsd: egyetlen ember részéről, aki királyi többesben szerette volna véleményét kifejteni) kapok időnként - mert megpróbál ugyan több vonatkozási pontot, szolgálati területet lefedni - de valójában egyetlen dologra koncentrál: őrá halggat-e, őhozzá igazodik-e a lelkész, vagy sem.

A lelkész-társadalomnak itt a mi vidékünkön éppúgy megoszlik a véleménye, mint más vidéken. Itt is vannak, akik reflexből félnek a "papmarasztástól" - meg attól, hogy akkor majd az fog győzni a lelkészválasztáson, aki több hordó bort tud prezentálni - mint ahogya megtörtént már néhányszor egyházunk történelme során. És vannak, akik lélekből keresik a visszajelzéseket, mert tudják-érzik: kiüresedik a szolgálatuk mellett a szívük is, ha nem érezhetik meg naponta, hogy a gyülekezetük tagjai mellettük állnak, fontos nekik a szolgálatuk: annyira fontos, hogy megmondják azt is, ha jónak látják, azt is, ha nem. És a testvéri közösségnek itt lesz annál nagyobb szerepe: mert egy ilyen közösségben a nem jónak látó vélemény is elhangozhat sebző él nélkül, nem királyi többesben fogalmazva, és a segítés szándékát, a szeretet jelenlétét is "társítva" az elhangzott kritikához.

Én valami ilyesmit álmodom ... néha ...



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.
Tartalom
Vezércikk

Dobóczky László
Te is látod?
Te milyen járó-kelő vagy?

Gondolkorzó

Bella Péter
Hányasra értékeled a lelkészedet?
A minőségbiztosítás kérdése az egyházban

Felszín

Dull Krisztina
Egy korty Toszkána
Markó-élmény a Galériából

Kedvek Vera
Az vagy, amit megeszel?
Milyen étrend tesz jót a lelkemnek? – önsanyargatók és önjutalmazók

Magasság

Szűgyi Zoltán
A lélek reggelije
Milyen könyveket, milyen betűt, milyen gondolatokat falsz?

Réz-Nagy Zoltán
Kreativitás és megmenekítés
Cseréphadsereg, Hundertwasser és Jézus Krisztus

Mélység

Luzsica Fanni
A lelkierő receptje
Töltekezéshez hidegen tálalva ajánljuk: végy egy kanál…

Szakács Gergely
Mentális önvédelem
A rádbízottak között Te is ott vagy!

Szoták Orsolya
Kikapcs!
Feltöltődés a legjobb társaságban…

Teljesség

Tóth Sára
A kaja, a szex és az Isten
A vágyaink és a Mindenható

Bagdán Zsuzsanna
Zsuzsi, az autó
Elmélkedés a keresztyén belsőégésű motorok jósági fokáról

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Vizet a sivatagban
– minden föld lehet szent föld

Áthallások

Miklya Zsolt
Zöldfül, zöldarc, zöldszakáll…
A zöld inkarnációi Chagall néhány képe nyomán

Hancsók Barnabás
Mi hajtja a rajzfilmgyárak malmait?
Mi szükség a fegyverkezésre?

Miklya Luzsányi Mónika
Energiaátadás
Amélie – a fizika törvényei és a szeretet

Tóth Sára
Zöld hentesek
Egymásból táplálkozunk!

Riport

Kósa Balázs
The sound of silence (vágatlan változat)
Exkluzív: Képzelt riport egy sztárprédikátorral

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Házasság újratöltve
Mi újíthatja meg a párkapcsolatunkat?

Unger Zoltán
Megújuló energiaforrásaink
Teológiában és geológiában egy közös van: Isten

Péter-Szarka Katalin
Anyaság mint erőforrás?
Egy duplát legyen szíves!

Látogatóink száma a mai napon: 3897
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57522999

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat