belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat

Bölcsföldi András

Idegesítő szeretet

Minden határon túl vagy éppen minden igényt alulmúlva

Sapka-sál szeretet.
Az öregeké, az ilyen. A sapka-sál szeretet. Azért idegesít, mert lassú. Ebben a felpörgött világban minek a sok fölösleges cécó. Megteríteni az asztalt. Sietnék, mama! Tányér, kés, villa, pohár. És a szalvéta! Az el nem maradhat. Egyél, kisunokám, igyál, kisunokám, jól ülsz? Megigazítom a párnát alattad. Nem fázol? Tudod, sapka-sál! Mintha kicsit álmos lennél! Alszol te eleget? Jól vagy? Eszel eleget? És kezdődik az egész elölről.
Mi idegesít igazán? A lassúság, az, hogy mindig ugyanoda érkezünk meg, a jól ismert történetek, a múlt, a múlt, mindig ugyanaz. A bénaságuk idegesít, az esetlenség. A tétovaság, a bizonytalanság, a felejtés, mindaz, aminek majd én is részese leszek. Lassúság és szöszmötölés. A mamaillat, a ruhák, szekrények mélyének furcsa szaga. Öregség-szag.
És már a szülők is ilyenek néha. És nem csak a kamaszkorban. Azért is idegesíthet, mert nem értem. Nem értem, hogy miért mindig velem kell foglalkozni, akkor is, ha nem akarom. Miért én vagyok a központ, a céltábla, hagyjanak békén! Önálló akarok lenni! Le akarok válni. Nem vagyok már 16 éves. Nem akarok sapka-sálat. Majd csak ha fázom! Hadd döntsem el én! 

Mama, ne süss, ne főzz, ne mozogj már annyit. És főleg ne kérdezz!
Mama, süss, főzz, mozogj körülöttem! Bár kérdeznél. Bár kérdezhetnélek!
Mama, hiányzol! Szeretném, ha itt szöszmötölnél. Ha olvashatnék az ágyadnál. Ha segíthetnék. Ha beleszagolhatnék a hajadba. Ha idegesítenél végre egy kicsit…

 

Határtalan bizalom.
Ez a gyerekeké. Na, ez aztán az igazán idegesítő. Egyenlő részekre törni a csokit. A mandarint hét részre osztva, övé a legkisebb gerezd. Egyenlően darabokban odaadni, ami az enyém. Végtelen bizalom. Végtelen biztonság. Végtelen ölelés: a nyuszikat, a szomszéd bácsit, az idegent, az egész világot. Ő még megkérdi: ez a bácsi miért az utcán alszik? Nem lehet mindenkit szeretni. Mit nem értesz ezen? Ennél idegesítőbb ritkán van. A kis naiv. Még nem érti az életet.
Szeretni mindenkit.
Megszeretni, akit nehéz.
Megölelni az egész világot.
Na ne röhögtess!
Önzetlenség, önjutalom, önuralom – ökörség. Nem életszerű. Nem is értem, hogyan élik túl a gyermekkort. Nem is értem, én hogyan éltem túl? 

Most már hagyd abba, jó? Nem kell mindenkit szeretni! Majd te is rájössz! Én is ilyen voltam. De kinőttem! Elhagytam a gyermeki dolgokat. Felnőttem. A dolgok az enyémek. A csokit egyedül eszem meg. A mandarint nem osztom el. Nincs bizalmam. Nem ölellek meg!

 

A magamé.
Na, ez végre reális. Hagyjál békén!
Töredékes, kevés, viszonzatlan, hiány-szeretet, keserves, kemény.
Jobbára csak hiányaimmal nézhetek szembe. És a töredékes jelzőimmel.
Az idegesít leginkább, ami hiányzik belőlem. A hiány-szeretet. A hiányzó szeretet. Nem csak a töredékességről van szó. Nem csak a teljesség hiányáról. Hanem ami igazán hiányzik belőlem. Amit magam is szeretnék, hogy magamban legyen.
A másikban is az idegesít a legjobban, ami bennem sincs meg. Hogy jön ő ahhoz, hogy benne se legyen meg, amit én szeretnék? Idegesít a töredékességem, nehéz szembenézni a hiányaimmal, könnyen menekülök pótcselekvésekbe, már magamat sem ítélem meg reálisan. Bűvös körömből nincs mód kitörnöm? Vagy éppen a beismerés lendít át a küszöbön?
A töredékes vágyja a teljeset?
A hiány érzése adja a pótlás szenvedélyét?
A viszonzatlanság vonzza a viszonyt?
A keserves sírja az örömöt?
A kétségbeesés nyitja meg a kimenekedést?
Ne hagyj, Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben,
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.
Sík Sándor: Ments meg, Uram!  

 

Istené.
Ez aztán végképp. Mindenben a tökéletes, teljes, mély szeretet. Amikor a menyasszony megcsalja, elhagyja, hűtlen lesz, paráználkodik, idegen istennek áldoz, bálványt imád. És akkor még ő jön közel.
Jönnek a poroszlók és elfogják, az eltorzult arcú farizeusok elítéltetik, a felelős mossa kezeit, a katonák jönnek és végrehajtják a parancsot. Megölik, megfeszítik, kifeszítik, felfeszítik az Isten Fiát. Pattannak az izmok, kiserken a vér, szétnyílik a bőr, az inak közé fúródik a szög, feszíti a húst és az izmokat a vas, ömlik a vér, megfeszül a fájdalmas kéz, és még mi ez mindahhoz, ami belül történik, hogy ártatlanul ítélik el. 

Az is idegesít, hogy mennyire igazságtalan ez az egész. Hogy nem volt ott a tömegben egy ember sem, aki azt mondta volna: emberek, hát térjetek észhez! Ez koncepciós per! Ő nem követett el semmit. Azokat végképp nem, amikkel vádolják. Zsidó vallási vádak alapján, de a római (megszálló) hatalom jogán ítélni el?
Idegesít a tömeg, az arctalan, Barabbást kiáltó massza, az üvöltöző, gyalázkodó emberek sokasága. Utálom a tömeget, szeretném, ha nem lennék tagja ennek a szürke, hömpölygő valaminek, ki akarok törni, én nem ide tartozom!
Nem elég, hogy én vétkezem ellene szüntelen, még ő jön elém. Imádkozik értem a kereszten. Rám bíz embereket. Nem száll le, bár megtehetné. Idegesít ez a hatalom nélküliség. Idegesít ez a gyengeség. Idegesít az igazságtalanság. Idegesít ez a szeretet. 

Köszönöm, Uram, hogy te más vagy. Hogy te nem emberi mércével mérsz. Hogy te akkor is szeretsz, ha én elfordulok tőled. Hogy utánam jössz, hogy utánam nyúlsz. Hogy felhívsz. Üzensz. Jelzel. Adsz. Köszönöm, hogy te előbb szerettél, hogy „úgy” szeretsz.

Cikkek ebben a számban:
2019. október 23., szerda,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Idegesítő szeretet
Minden határon túl vagy éppen minden igényt alulmúlva

Felszín

Jakus Ágnes
„Tisztítsd meg…”
Hozzá lehet szokni a rendben tartáshoz és az elhanyagoláshoz is

Nagy Zsuzsanna
Megtartani az életet a csodának
Egy orvos álmatlan éjszakái

Erbach Viola
Életünk három legfontosabb szava
Igen vagy nem? Talán…?

Magasság

Székely Tamás
Ki hazudik nekünk a legtöbbet – talán mi magunk?
Önámítások, amelyeket legyőzhetünk

Miklya Zsolt
Túlontúl-mesék és ördögi körök
Kegyetlen mesék, kegyelmes Isten

Mélység

Bella Péter
Dimenzió-kereső
Böjt utáni önreflexió

Miklya Luzsányi Mónika
Továbbálmodott világ
A fantáziamese, füllentés, hazugság, átverés

Szakács Gergely
Az igazmondás szabaddá tesz
A Hanta boy tanulsága

Kedvek Vera
Münchausen-szindróma és társai
A törődés és a figyelem hiánya megbetegíthet

Teljesség

Koczor Tamás
A keresztyénség első halottjai
Pénzügyi (ön)gyilkosság az ősgyülekezetben?

Tóth Sára
Kereszt – a másság drámája
„Az egymással való közösség, a találkozás eleve áldozatra épül.”

Réz-Nagy Zoltán
A füstölgő mécsest kioltják?
A hit krízise nem ateizmus

Üzenet

B. Tóth Klára
Hímes Húsvét
Pop és antik értelmezés és ábrázolás

Szakács Gergely
Én védem magam
Istenismerettel és emberismerettel gyógyuló sebek

Pete Violetta
Igazság és szeretet mérlegén
Merre boruljon a protokoll?

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Változó előjelek
Egy jobb világ.Vagy: A gyűlölet? Susanne Bier Oscar-díjas filmje

Hancsók Barnabás
Köszönjük, hogy rágyújtott!
„A szó veszélyes fegyver”

Riport

Kojsza Péter
Konfliktuskezelés keresztyén módra
Megbékélés és a békéltetés tudománya

Kojsza Péter
Egy emberért is megéri!
Úgy érkezett, hogy már nem volt vesztenivalója

Kitekintés

Pete Violetta
Félreértett jelek
Kegyes hazugságtól a teljes őrületig, avagy így szeretnek a nők

Dobóczky László
Ígérem, nem halok meg
„Mardos belülről a gondolat, hogy mit csináltam rosszul…”

Látogatóink száma a mai napon: 3915
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45569953

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat